Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-31
60 31. országos ülés deczember 7. 1878. tartani, míg Törökország abban a helyzetben lesz , hogy önmagától azon provinciákban a rendet fentartsa. De kérdem a t. ministerelnök úrtól, ki fogja azt megállapítani, hogy vájjon képes lesz-e Törökország azon tartományokban a rendet fentartani, hogy Ausztria-Magyarország, a vagy nem maga az ország van-e hivatva e felett dönteni, hogy képes-e, vagy nem. És kérdem, nem tette-e meg ezt Törökország, nem jelentette-e ki Berlinben a eongressuson, midőn Andrássy a maga memorandumát felolvasta; nem jelentette-e ki rögtön Törökország képviselője, hogy Törökország képes magára vállalni, Európával szemben magára vállalja a kötelezettséget, hogy a rendet ott fenntartja. Tehát ez megint folvtatása a múltban követett politikának, t. i. a parlamentnek félrevezetése. (Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag int.) A ministerelnök ur tagadja. Engedje meg, hogy emlékébe idézzem, hogy a válaszfelirati vita alkalmával, épen midőn az oceupatióról fejtegette eszméit, és beszélve a múltról, mondván, nem csak a múltban vezette félre a kormány a nemzetet, de jelenleg is félrevezeti, mert az oceupatióról beszél, holott annexióról van szó. Akkor a kormány és a többség határozottan tagadta. Ma már nem tagadja. Ma a delegatióban és itt is beismerik annak lehetőségét. Tovább megyek, t ház, és azt mondom, hogy ámítanak minket; azt mondtam, hogy nem csak oceupatióról, nemcsak annexióról van szó, de azt mondám, liogy tovább megy a kormány, tavaszszal elnapolják az országgyűlést és bemennek Novi-Bazarba. Ha ez meglesz 5 akkor újabban elnapolják az országgyűlést, és majd a nyáron, —- a mint helyesen mondta egy osztrák delegátus, hogy nálunk nyáron szünetel az alkotmányosság — és akkor tovább mennek Saloniki felé. Mindezeknél fogva, minthogy belső meggyőződésem egyrészről az, hogy Magyarország pénzügyeinek, a melyeknek rendezése már az előtt is csaknem lehetetlen volt, most már az újabban elvállalt terhek következtében teljesen lehetetlen; minthogy én meg vagyok győződve, hogy egy oly pénzügyi romlásnak okvetlenül maga után kell vonni a politikai romlást; minthogy másrészről azt látom, hogy a kormány makacskodik a keleti kérdésben a nemzet érdekével, a nemzet óhajtásával megegyező irányt követni, minthogy meg vagyok győződve, hogy e politika a keleti kérdésben Magyarország romlását fogja okozni: kénytelen lesz coustatálni a történelem, hogy íme egy nyomorult nép, mely mindig szabadságról és jogról beszél és mindig a szabadság és népjog ellen engedte magát eszközül felhasználtatni. Mert én magamat erre felhasználtatni nem akarom, kijelentem: hogy ezentúl nemcsak ellenzéket fogok képezni, de a mennyire lehet, egyenesen háborút fogok viselni ezen kormány ellen. {Nagy zaj. Derültség jobbjelöl.) Hoffmann Pál: Engedje meg nekem a t. ház, hogy ez alkalommal én is a magam és több képviselőtársam nevében nyilatkozatot tehessek. (Halljuk!) A kormány, mely új pártalakulások nyomán ezelőtt körülbelül negyedfél évvel alakult és kétszer történt leköszönése után ma másodízben reeonstruálván magát, a t. ház elé lép, pártjával egyetemben folytonos deficitekkel küzködő államháztartásunk rendezését tűzte volt ki főfeladatául. E főíekdatnak megoldása végett lőnek akkor az éveken át pártok és politikai egyének köztt fenforgó éles ellentétek megszüntetve; e nagy feladatnak megoldása volt vezéreszméje a pártnak és kormánynak, mely feladat megoldásának volt alárendelendő nrindea más tekintet, úgyhogy mondhatni, hogy e feladat képezte a kormány és pártjának létalapját, létjogát. A kormány, mely ma másodszor reconstruáltan lép a t. ház elé : ezen létjogát saját és barátaim nézete szerint eljátszotta; eljátszotta pedig azzal, hogy az általa követett politikának eredményeivel az általa kitűzött czélt elérni nemcsak önmagának, hanem az emberi életnek vetett természetes határok keretén belül lehetetlenné tette. (Igaz! ügy van! balfelöl.) A tavaly űzött közgazdasági kiegyezési politika, úgyszintén az újabb keleti politika budgetünket újból súlyosan megterhelvén, azon czélnak elérését kimérhetlen időre semmivé tette, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Másfelől, t. ház, nem kedvezőbb Ítéletünk azon taktikára, azon modorra nézve, melylyel a t. kormány ezen politikát űzte s a mely taktika és modor röviden összevonva abból áll, hogy az általa szándékolt lépéseket szakadatlanul takargatván, a fait accompli-k hatalma által megfosztja az alkotmány szerint befolyás gyakorlására jogosított factorokat attól, hogy e befolyást gyakorolhassák. (Igazi Ügy van! balfelöl.) Ilyképen lévén meggyőződve, magam és társaim nevében kijelentem, (Közbeszólások jobbfelölt Kik azok?) hogy a ma alakult kormányt támogatni nem fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Midőn azonban ezt kijelentjük, hozzáteszszük azt, hogy az opponálás azon módját, mely ennekelőtte e házban a közügyek nagy kárára űzetett, s a mely röviden jellemezhető a factiosus oppositió modorával, ily oppositiót űzni nem fogunk, hanem szavazatainkkal és törekvéseinkkel, menten mindennemű egyéni ambitiótól, egyedül az ország igazi érdekeinek és az alkotmányosság követelményeinek, fogunk iparkodni érvényt szerezni. (Helyeslések?)
