Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-31
gg ti. országos ülés deczemt>er 7. 1878. tartani, mig azok az okok tartanak, melyek azt szükségessé tették; összevetve a ministerelnök nyilatkozatát a külügyministernek egy más helyen adott nyilatkozatával: azt kell hinnem, hogy ez az egész kecsegtetés azzal, hogy az oecupatió netalán csak oecupatió marad és annexió nem lesz belőle, a gyengébbek megvigasztalására van szánva, (ügy van! balfelöl.) Mert valamint azon okok minden emberi előrelátás szerint mindig fognak létezni, úgy azon állapot, melyet mindig létező okok tesznek szükségessé, gondolom, hogy az ideiglenes oecupatió nevével helyesen nem jelölhető meg. Egy dolog azonban, megvallom, teljesen világosnak látszik előttem, a kormány mai programmja után, az t. i., hogy ez az első keserű gyümölcse azon kétértelműségnek, a melybe a ház többsége, feliratában véleményét öltöztette. (ügy van! bal felöl.) Ezen kormánynak megalakulása és ezen kormánynak programmja, a melyre semmi befolyást sem gyakoroltak a ház feliratában kifejezett aggodalmak és kért irányok, — e kormány programmja, mnndom, a legjobb bizonyíték arra, hogy a ministerelnök ur jövő politikája megállapításánál sem tekintette a feliratot másnak, mint a mivé nyilvánította a válaszfelirati vita alkalmával: ártatlan lelkek töprenkedésének a dolgok kikerülhetlen menete felett. (Elénk tetszés és derültség a baloldalon.) Ez az első gyümölcse azon kétértelműségnek, melybe a ház többsége véleményét öltöztette, a parlamentet megfosztotta azon befolyástól, hogy a kormány alakulására és a kormány programmjára a maga természetes hatását gyakorolhassa, (ügy van! bal/elöl.) De azonfelül, t. ház, egy dolog előttem megmagyarázhatlan maradt. Megmagyarázhat au az, hogy ha ez a ministerelnök urnak programmja és ha a ház feliratát csakugyan az események kényszerű menete feletti meddő aggodalomnak tekinti: akkor miért köszönt le s miért nem egészítette ki ép így kabinetjét mindjárt a pénzügyminister leköszönése alkalmával, mint ahogy kiegészítette jelenleg ? (Élénk tetszés balftlöl.) Azt nem tehetem fel, hogy abban az időpontban, midőn a kiegészítésről szó volt s midőn a ministerelnök úgy nyilatkozott, hogy nem volt képes kabinetjét kiegészíteni, mondom, nem tehetem fel, hogy akkor a ministerelnök ur válogatósabb lett volna, (Zajos tetszés balfelöl. Mozgás jobbfelöl) valamint azt sem tételezem fel, hogy a kormánynak azon t. tagjai, kik ma vállalkoztak azon helyeket elfoglalni, akkor ne vállalkoztak volna; (Derültség balfelöl) mert a kormány politikája ugyanaz, a mi volt akkor, és a két időpont közt csak a többség felirata fekszik. Már pedig, hogy valaki egy ily programmu kormányba való belépésre a többség aggodalmaiból merítsen magának okot, azt nem értem, (Hosszantartó helyeslés és taps balfelöl) valamint azt sem hiszem, hogy abban rejlett volna az akadály, mert az annexió lehetősége oly határozottan bevallva nem volt akkor, mint az ma történt, (Tetszés bal felöl) mert én az igazságügyminister úron látom, hogy ebben a részben az ő aggodalmai igen könnyen eloszlottak ; (Élénk derültség) mert mig a válaszfelirati vita alkalmával az annexió lehetőségét teljesen kizártnak tekintette, sőt a legmagasabb garantiára hivatkozott, hogy annexió nem lesz: {ügy van! balfelöl) ma ugyanazon piacidus nyugalommal foglal helyet azon kabinetben, (Zajos derültség balfelöl) a mely kabinet ezen eshetőséget programmjából nem zárja ki. (Elénk helyeslés és derültség bálfelöl.) Ennélfogva én t. ház, megvallom, magyarázatát annak, hogy az ország várakozásban tartatott egy néhány hétig, csak egy körülményben találom, és ez az: hogy maga a ministerelnök ur sem hitte, hogy a háznak túlsó oldala, a többség meg fog elégedni azzal, hogy aggodalmait meddő töprenkedéseknek kereszteltesse; (Élénk helyeslés balfelöl) maga a ministerelnök ur sem hitte, hogy a válaszfelirati vita biztosan oda fog vezetni, hogy egy ily politika többségre számíthasson annak idejében. Én megengedem, hogy a ministerelnök ur csalódott; de azt is állítom, — úgy hiszem legalább — hogy az ország; is igen keservesen csalódott. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Most már t. ház, világos előttem ama szavak értelme, midőn a ministerelnök ur monda, hogy a válaszfelirati vitától várja a helyzet tisztázását; nem azt értette alatta, a mit mi hittünk, hogy fejezze ki a ház meggyőződését a helyzet felett, fejezze ki aggodalmait s kivánatait a kibonyolítás iránya felett és ő kezébe veszi azt a feliratot és annak tolmácsa, szószólója leszen a trón előtt. Nem ezt értette alatta, hanem azt: hogy keresni kell az utat és módot arra, miként volna lehetséges lehetővé tenni a régi kabinetnek fennmaradását, a régi politikának tovább folytatását, a nélkül, hogy a többség a kormány múltját nyíltan helyeselni, vagy elkárhoztatni kénytelen volna. (^Helyeslés a baloldalon.) És megvallom, hogy a kétértelmű feliratában a feladatnak első része teljesen meg van oldva; feltalálták, hogy a képviselőház nem mond véleményt, nem fejez ki nézetet; hanem csak aggódik. Hátra van még a feladat második része és ez abban áll, miként lehessen a többségnek oly politikai irányú kormányt támogatni és annak politikáját továbbra is lehetővé tenni, a melynek veszedelmességére nézve a feliratban a leghatározottabban nyilatkozott. Mennyi időre lesz a ház többségének szüksége, hogy a feliratban kifejezett óhajait és kívánságait maga is tetteivel egy meddő aggódássá sülyessze alá?
