Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-31
31. országos ülés deczember 7.1878. 57 Ezen problémának, a feladat második részének megoldása a t. túloldaltól függ. De mi, tisztelt ház, kik a kormány iránt a múltban nem viseltettünk bizalommal és most azt látjuk, hogy ugyanazon politikával jelen meg előttünk, a mely bennünket eddig tőle elválasztott: mi a mily határozottan követi e kormány múlt politikáját, épen olyan határozott politikai bizalmatlansággal fogadjuk őket azon a helyen. (Helyeslés a halon.) És megengedjük azt is, el is vagyunk határozva arra, hogy politikai kötelességünket teljesítjük, hogy mindazon egyes rendszabályokat, melyeket az ország javával rnegegyeztethetőknek tartunk, teljes készséggel támogatni fogunk ; egész irányára nézve azonban, mint a ki pénzügyileg és politikailag romlás elé viszi az országot; bennünk továbbra is határozott ellenfeleit fogja találni. (Helyeslés a balon.) Igen t. képviselőház! Körülbelül 4 éve múlt annak, hogy a t. ministerelnök ur részint feje, részint főtámasza a magyar kabinetnek. (Halljuk!) Midőn 4 év előtt e kormány, melynek lelke a ministerelnök ur volt, megalakult, akkor az ország adott neki egy olyan többséget, a melyhez hasonlóval soha még kormány nem dicsekedett. xikkor az ország várakozással és bizalommal nézte, hogy miként fog ezen nagy hatalommal élni azon államférfiú, a ki a legkíméletlenebb, a legkövetelőbb és legszigorúbb volt elődei iránt és a leghatározottabb volt a jövőre tett Ígéreteiben. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen 4 év alatt azonban mind a 3 nagy kérdésben, melyek ezen idő alatt felmerültek, tökéletesen ellenkezőjét hozta létre tettekben annak, mint a mit a ministerelnök ur ünnepélyes programmokban oda állított a nemzet elé. Ugy a gazdasági kiegyezés, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, valamint a keleti bonyodalmak folytán felmerülő kérdésekben, a tények épen ellenkező értelemben következtek be, mint azt a t. ministerelnök ur programmjában Ígérte ; és ma ott állunk már, hogy a programmban üdvözölt régi jó ismerőseink közt — mert egy része ezen Ígéreteknek régi jó ismerőseink— azon egy ígéretet, a melyre oly büszkén hivatkoztak mindig: az államháztartás egyensúlyának helyreállítását, maguk sem merték politikai programmjukba most felvenni. E három kérdésben kitűzött czélok voltak azok, melyekben találta politikai és erkölcsi alapját ama pártegyesülés, mely a ministerelnök ur kormányait támogatta. Most, midőn a kitűzött czélok már meghiúsultak, midőn bizonyos az, hogy többé azok egyike sem érhető el ; különösen nem az eddigi utón: elenyészett a politikai, az erkölcsi alap, KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. II, KÖTET. melyen ama nagy pártegyesülés, melyen a ministerelnök ur kormányai állottak. Felismerik-e azt a túlsó oldalon, azt nem tudom, de bár mint vélekedjenek ott; mi az ellenzék kötelességeit erélylyel és mérséklettel fogjuk teljesíteni. Ivánka Imre: Persze mérséklettel! Szilágyi Dezső: Igenis mérséklettel; hanem ebből természetesen nem következik, hogy ezen j fogalomra nézve arra törekszünk, hogy Ivánka képviselő úrral legyünk egy véleményen. (Derültség balfelöl.) Mi egész erélylyel. ellene fogunk szegülni azon káros iránvnak, mely ellen küzdöttünk a múltban, s melyet a ministerelnök ur folytatni akar a jövőben is és reméljük, hogy ezzel legalább azt az egyet elérjük, hogy azon i kikerülhetetlen romlásban, a melyre a kormány j politikája az országot vezeti, a hazának javaiból i és a hazának jövőjéböl minél kevesebb rész ! legyen eltemetve. (Helyeslés halfelöl.) Irányi Dániel: Engedje meg a t. ház, hogy a t. ministerelnök ur beköszöntő beszédére néhány szót én is szólhassak. A t. ministerelnök ur a kormány újra alakítását illetőleg, a parlamentarismus követelményeire méltóztatott hivatkozni. Én t. ház, a kormánynak valamint leköszönését, úgy újra alakulását sem tartom a parlamentáris kormányrendszer törvényeivei megegyezőnek. Miért köszöni le a kormány ezelőtt néhány hónappal? Azért, mert kebeléből a pénzügymiuister kivált. Es miért köszönt le Széll Kálmán pénzügyminister ur ? Azért, mert kiveszett lelkéből a remény, hogy azon czélt, melyre vállalkozott, pénzügyeink rendezését elérje. Osztozott a t. ministerelnök ur a pénzügyminister ezen meggyőződésében? Ha a f logika szabályait követjük okoskodásainkban, azt kell feltennünk, hogy osztozott; különben nem követték volna ő és hivataltársai a pénzügyminister példáját; annál kevésbbé, mert hiszen, mint a t. ministerelnök ur dicsekedett, az ország választói nagy többséget biztosítottak számára s azt hiszem, hogy a korona bizalma sem csökkent irányában. S ha mégis máskép gondolta meg magát, talán eszébe jutottak Vörösmarty szavai: „Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett" — hozzátéve: „S reményt a hű, segélyre kész Többségben helyezett." De ha nem a logikát, hanem a t. ministerelnök urnak saját szavait követjük, azt kell hinnünk, hogy a t. ministerelnök ur nem osztozott Széll Kálmán meggyőződésében pénzügyeink javíthatlanságát illetőleg; hanem remélte, hogy mint ezt az imént is, — ámbár elég homályosan— kilátásba helyezte, képes lesz zilált pénzügyeinken segíteni, s ha igen s ha ez volt hite: akkor, t. ház, nem értem, hogy miért köszönt le, s miként 8
