Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-31

31. lországos ülés deczember Í.Í878. g^ tam a válaszfelirati vita alkalmával tartott beszédemben. A ezél kijelölésében, azt hiszem, benne fekszik a tartam iránti nézetemnek kijelölése is. Kell tartania addig, mig elenyésznek az okok, melyek azt előidézték, vagyis mig az iránt, hogy a bajok megújulni nem fognak, biztosak lehetünk; egyszóval addig, mig a török hatalom képes lesz e tartományokban az általunk helyreállított rendet és nyugalmat fenntartani, s ez által az eddig létezett veszélyek meg nem újuihatását biztosítani. [Nyugtalanság a baloldalon. Halljuk!) Mikor fog bekövetkezni e kedvező időpont, ezt meghatározni ma nem lehet. A kormány a berlini szerződés alapján áll; az annexió kérdése napirenden nincs és nem lehet; de biztosíthatom a t. házat arról, hogy ha e kérdés bármikor napirendre kerülne, a felett a törvényhozások és a koroua együtt fognak határozni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl. Halljuk!) Eészemről általában azon irányt fogom követni, a melyet a válaszfelirati vita alkalmával ismételten jeleztem, és ezek mellett egyik főszempontja lesz törekvésünknek az, hogy a fennálló helyzet által előidézett kiadások a tett előterjesztéseken túl ne menjenek; és hogy az occupált tartományok miatt az occupatió költségein tálmenő terhek ä kincstárra állandóan semmi viszonyok közt ne háruljanak. (Mozgás balfelöl, Halljuk! jobbfelöl.) Hódítási vágy — a mint ezt a válaszfelirati vita alkalmával is megmondtam — bennünket nem vezet; közjogi helyzetünk és pénzügyeink egyaránt arra utalnak, hogy minden erre irányzott politikától, a mennyire ez hazánk és a magyarosztrák monarchia biztonságának veszélyeztetése nélkül lehet, határozottan tartózkodjunk. Feladatunk: ha lehet, békében megóvni a monarchia épségét, de viszont, azt hiszem, feladatunk az is. hogy ha bármely oldalról ezt I veszély fenyegetné, (Mozgás balfelöl. Halljuk! a jobboldalon) azt utolsó erőnk megfeszítéséig is megoltalmazni. Ezek azok, t. ház, a miket ma elmondani szükségesnek tartottam. Erezzük mi jobban, mint bárki más, a reánk nehezedő feladat súlyát; de épen mert nehezek a feladatok, mert bonyolult a politikai helyzet és mert úgy lehet, hogy maga egy alkotmányos kormánynak azon kötelessége is, hogy a szabadságot és a rendet együtt fentartsa, nem mindig lesz nehézségek nélkül teljesíthető: kötelességünknek tartottuk elfogadni koronás királyunk megbízását és megfelelni annak mindaddig, mig a törvényhozás többsége támogat. (Éljenzés a jobboldalon) Bizalmunkat az iránt, hogy e feladatnak megfelelni képesek leszünk, helyezzük azon meggyőződésbe, hogy nehéz viszonyok, bonyolult politikai helyzetek felidézik ugyan a szenvedélyeket: de politikai érettséggel biró és hazafias nemzeteknél megérlelik azon tudatot is, hogy túltéve magukat személyes szempontokon, kisebb eltéréseken, kötelessége ily időben mindenkinek meggondoltan, higgadtan, hazafias eljárással közreműködni arra, a mi a haza és a trón javára szükséges. (Helyeslés a jobboldalon) Ezen hitben és erre irányzott törekvésünkben ajánljuk magunkat a t. ház kegyeibe. (Élénk éljenzés a jobboldalon) Szilágyi Dezső: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk !) En nagy figyelemmel hallgattam végig a ministerelnök nyilatkozatát, a melyben jövő politikája körvonalait vázolta; és ha ebben a nyilatkozatban én azokat az aggodalmakat, a melyeket a többség a maga feliratában kifejezett, méltányolva láttam volna; ha tapasztaltam volna, hogy a pénzügyi és politikai veszélyekből való kibontakozásunkra nézve a ministerelnök ur a ház feliratában jelzett irányokat elfogadja és arra nézve rendszabályokat helyez kilátásba, akkor azt mondtam volna; hogy a ministerelnök ur kabinetje, tekintve múltját, a javulás útjára tért kabinet. (Mozgás a középen. Balfelöl: Halljuk!) Ismétlem, mert eddigi politikájával ellenkező irányban haladó, tehát a javulás útjára tért kabinet (Balfelöl; Ugy van!) és okulva a múlton, mely üdvös bizalmatlanságra tanított minket, oly gyakran mutatva fel a különbséget, mely a ministerelnök Ígéretei és tettei közt szokott lenni: mi egyelőre várakozó állást foglaltunk volna el és időt engedtünk volna a kabinetnek, hogy ígéreteit tettekkel igazolja. De mindez, tisztelt ház, nem történt, s azt hiszem, hogy nemcsak az én véleményemet, hanem talán a ház minden tagjának véleményét fejezem ki, ha felemlítem azt, hogy a ministerelnök beszéde után az átalános vélemény az: hogy valamint a jelen kabinet tagjai legnagyobb részében és fejében a régi, úgy annak jövőbeni politikája minden ízében a régi marad. (Ugy van! balfelöl.) Igenis, t. ház, csak a régi marad ezen kabinet politikája még abban is, hogy az, a mit kilátásba helyez, igen nagy valószínűség szerint nem fog bekövetkezni: jelesen az occupationális pénzügyi bonyodalmainkból való kimenekülésünk, államhitelünk sérelme nélkül; valamint arra nézve is, hogy a mit nem helyez kilátásba, de a minek bekövetkezését nem akarja kizárva látni, tekintve eddigi nyilatkozatait azt kell hinnünk, hogy annak bekövetkezésére minden bizonynyal számíthatunk: t. i. az annexióra. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! Ez az első szó, és ez az első eset, hogy az annexió lehetősége ezen házban hivatalosan meg van engedve. (Ugy van! balfelöl.) Első eset, és én megvallom, hogy én azt a körülírást, melylyel a ministerelnök ur méltóztatott élni, hogy a berlini memorandum alapján állunk, és hogy az occupatió addig fog