Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-30

80. országos tilé* deczémber 2. 1878. 41 képviselő urat, mint a ki által beadott határozati javaslatot 10 képviselő aláirta. Vécsey Tamás előadó: T. képviselőház! (Eláll! Halljuk/) A kéryényi bizottság javaslata ellenében beterjesztett két indítványra hosszasan észrevételeket tenni nem kívánok; mert azon két indítvány egymást jóformán paralyzálja. A miért felszólalok, t. ház, csupán csak az, hogy kegyes eogedelmökkel megjegyzést tehessek Eötvös Károly képviselő ur azon előadására, melyben ő jónak látta az általam idézett törvényekre nézve az idézésnek hamisságát említeni; a mit azonban sem Madarász t. képviselő ur, sem a többi t. képviselő urak irányomban nem állítottak. Én, t. ház, az 1741: 22. törvényczikknek vonatkozó helyét szó szerint idéztem: az 1715-ik törvénynek 8. czikkére való hivatkozást az igaz, hogy nem olvastam fel, de kész vagyok azt ezennel pótolni, mert az álláspontomat csak erősbbíti. Ugyanis az 1715: VIII. t.-cz. 3. §-a azt mondja szószerint, hogy országgyűlésen kivül is kell gondoskodni, midőn extraordinarius inopinatae iruptionis hostilis casus emerserit, aut varii j et improvisi flagrantis belli ratio ordinariam rei tani arduae tractandae methodum et formám non admitteret. Tehát, ha a körülmények véletlen felmerülése folytán a rendes tárgyalásokat bevárni nem lehet: akkor országgyűlésen kivül szabad intézkedni. {Mozgás a szélső baloldalon.) Mi legjobb meggyőződésünk szerint úgy fogtuk fel a helyzetet, hogy midőn azok az utószállítások szükségesekké váltak, akkor ezen ház összegyűlését s alakulását bevárni nem lehetett, s ezt még br. Simonyi Lajos képviselő ur is szives volt megengedni. Én a törvény szellemére hivatkoztam, nem pedig azon betűkre, melyek a coneursus regni tartását kívánják; nem hiszem, hogy most oly eoncursust bárki is kívánna tartatni, melyben a nádor és a többi zászlós urak néhányan részt vehessenek. Mostani alkotmányunk szerint az efféle concursus helyét felelősség súlya alatt a miiiisterium pótolja, és én azoknak törvényszerű intézkedését alkotmányszerübbnek tartom, mint azon eredményeket, melyeket valaha a regni concursus mutatott fel. Egyébiránt, t. ház, a mit törvényekből idéztem, azokat híven szószerint idéztem, azokat ma is fentartom és az idézés tudományos hamisságának vádját visszautasítom. Eötvös képviselő ur megemlíté azt is, hogy II. József rendeletére vonatkozólag a történteket azért idéztem, mert a házon kivül népszerűséget keresnék; t. ház, akkor Eötvös képviselő úrral szónokolnék a népgyülésekben, czélomat ott elérhetném. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jő volna!) De én népszerűséget nem hajhászok, {Tetszés a jobboldalon) és a mikor a szükség esetében tett kormányi intézkedéseknek a törvényekKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. II. KÖTET. kel össze nem ütköző lefolyását akarom constatálni: akkor József császár rendeleteinek tragikus végzetére s arra az égető Verdikt-re, melyet akkor némely megye hozott, csak azért hivatkoztam; mert a kérvényező vármegyék közül némelyek még a most tárgyalt kérvényeikben is a József császár Vorspanns-Normale-ját állítják a gyakorlatok alapjául; holott talán épen azon megyék jártak el úgy, mint azt a múltkor említettem. Ha a kérvényezők fel nem hozták volna ezt a normale-t, az szóba sem jött volna. Mednyánszky t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy a 48-iki példákra mi ne hivatkozzunk. Miért ne hivatkozzunk mi, hiszen mi voltunk azok, a kik igénybe vettük a fuvarokat saját polgártársainktól. Ezen hadjárat folyamában fuvarokat az a Magyarország követelt, a melynek törvényes képviselete most ezen házban foglalt helyet. Mocsáry képviselő ur igen szép, tudományos apparátussal bizonyította, hogy az általam idézett Regulamentum militare nem törvény. Hisz nem is állította senki; még csak azt sem állítottam, hogy ezen Regulamentum militare a ministernek mostani eljárását legalisalja; csak azért hivatkoztam rá, mert szerintem, kiindulási pontját képezi azon gyakorlatnak, a melyre az 1844: IX. t.-cz. 13. §-a támaszkodik. Kérem a kijelentésemet csak oly értelemben vétetni, hogy a most bepanaszolt eljárás egyezik ama Regulamentum által kezdeményezett gyakorlattal. Madarász képviselő ur a kártalanítás kérdését említve, azt mondta, hogy az nem terhelheti a magyar kincstárt. Mi ezen meggyőződésben vagyunk, sőt a kormány nyilatkozatában egyenesen bennfoglal tátik, hogy tárgyalást indított a közős hadügyministeriummal a kártalanítás kérdésében, a mi nem jelenthet egyebet, mint hogy a kártalanítás a közös kiadásokba fog felvétetni és Magyarországot csak a quota arányában fogja terhelni. A t. képviselő urak czélszerübbnek találták volna a nemzet nagylelkűségére való hivatkozást. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ahhoz történik az appellálás, valamint a sebesültek számára, ugy az éhező seregek számára is adott volna a nemzet élelmi czikkeket. De ezen felhívás sikerének bevárására, nem volt idő, t. ház, s épen ezért vált szükségessé a kirendelés és a kérvény! bizottság érvelésének fősúlyát maga is a szükség beigazoltságára helyezte. Ezen észrevételek után kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés a középen?) Báró Simonyi Lajos: T. ház! Én a tárgyra vonatkozólag nem akarok nyilatkozni; miután azonban a t. előadó ur egy kijelentésemet nem idézte tökéletesen helyesen, ennek folytán szükségesnek látom, hogy a nézeteket e 6