Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-30

40 30. országos ülés deczember 2. 1878. Eötvös Károly t. barátom már előadta és megnevezte azon törvényeket, én is megnevezem azokat, és mivel kivéve az 1844-iki törvényt, a többi deákul vau irva, én is felhívom figyelmét az 1741. XXII. t. cz.-re. Mit mond az? Ez azt mondja, hogy semmi esetre, csak abban az esetben, midőn vagy Magyarországba véletlenül ellenséges betörés történik, vagy egye­nesen ezen országos támadó háború keletkezik hirtelen : csak akkor szabad cselekedni az adók és egyéb segélyek kivetésére nézve az ország­gyűlés meghallgatása nélkül, akként, a mint az 1715. VIII. t. ez. rendeli. És mit rendel az 1715. VIII. t. ez.? Már tegnapelőtt belekiáltottam, hogy a III. czikkben van benne. Ez azt rendeli, hogy ha e két eset­ben az országgyűlés nem volna összehívható, akkor is köteles a Felség összehívni a nádort, az ország prímását, az ország praelatusait, s a megyék és városok közül minél számosabbakat, a mennyire csak lehet. S mig az országgyűlés össze nem hivatik, csakis ezek határozhatnak, és csak a szerint szabad azon ezek által meg­adott segélyt behajtatni, a mint ezek elhatá­rozzák. Nem kivánván hosszasan szólani, befejezem ezen a t. előadó ur védelmére történt felszólalá­somat. Igen sajnálom, hogy a t. előadó ur elfeled­kezett a történelmi igazságokról. Hiszen mikor hozattak mindezen törvények, pl. az 1741-iki, az 1791-iki, az 1827-iki és az 1848-iki tör­vények ? Akkor, mikor az osztrák államférfiak és azon magyarok által, kik az osztrák államférfiaknak engedelmeskedtek, e törvények hozatala előtt égbe­kiáltó igazságtalanságok követtettek el az ország akkori nemességén és lakosain. Csak midőn Európában helylyei-közzel az alkotmányos sza­badság iránti küzdelem felemelkedett, vagy igazán kimondva, más országokban a forradalmi és emberiségi eszmék győztek, — akkor mindig Magyarországban is engedett az úgynevezett udvari párt vagyis a nemzetek alkotmányos sza­badsága elleni párt. Ilyenkor mindig összehúzta magát, mint mérges kigyó, mely merevnek mu­tatja magát akkor, mikor az alkotmányos sza­badság napja süt, hanem alig várja az időt, hogy ismét halálosan megmarja azokat, kik néki megkegyelmeztek. így történt ez mindig. Mária Terézia kora alatti igazságtalanságot követte az 1741. XXII. t. czikk, és a franczia forradalom következ­keztében követték a nemzetnek azon időközbeni elnyomatása után egymást az 1790, és 1827-kiek. Az 1848. III. t. czikk el mentik önök mind­ezen mulasztásokat. Mikor keletkezett a 48. III. t. ez.? Ismét az 1790. 1827. után igazságtalanul elnyomott és fájdalmában mégis nemeslelküséget tanúsított nemzet hozta azon törvényeket. Az 1827-ki törvényre mernek önök hivat­kozni ? Tudják-e azt, hogy 1827 előtt oly isten­telen rendeleteket adattak a fejedelemmel ki tanácsosai, hogy 1827-ben maga a fejedelem bevallotta, hogy fáj atyai szivének mindaz, a mi történt, és az 1827: III. t. czikkben épen azon IV. t. ez. előtt azt mondja maga a Felség: elismerjük, hogy akár a király, akár az ország jogai csorbittassanak, egyformán aláásatik az ország századokon át kivívott alkotmányos sza­badsága. Ennek következtében az 1827 : IV. t. ez.-ben hivatkoznak az 1790: XIX. t. cz.-re, hogy nem­csak az ország rendéi, de a nem-nemesek ellen sem szabad semmit az országgyűlés beleegyezése nélkül tenni. És most a 48-ki törvénynyel akarják önök védeni tetteiket ? Ha törvénytelenséget követnek önök el, legalább ne hívják fel maguk mellett azon törvényt, mely önök ellen szól. Mi az az 1848: III. t.-cz.? Mulasztásaiért felelős a minister. Hát nem mulasztás volt az, hogy oda küldöttek a hadsereget, hogy éhezzék és elvesszen? Ez a mulasztás, melyet az 1848 : III. t-cz. felelősséggel s vád alá helyezéssel sújt. Ez az 1848: III. t.-czikknek szelleme és mikor önök a személyes szabadságot és a vagyon­biztonságot megsértették; midőn önök oly ügyet­lenek voltak, bogy elmulasztották az alkalmat, és a hadsereget törvények sértésével a hazán kivül küldöttek rabló módra megtámadni egy más államot: akkor mernek önök mentegetődzni 48-al? [Elénk tetszés és éljenzés a szélső balról) mely önöket most nem e helyre, hanem a vádlot­tak padjára rendeli? Hát nem támadták önök meg a községekben azon egyének szabadságát, kik nem akartak el­menni; de az önök fegyveresei ott voltak és késztették elmenni? Nem támadták meg önök azoknak a vagyonbiztonságát, kiket kényszerítet­tek odamenni ? S még önök az 1848: 3-al véde­keznek ? Igenis, nincs igaza a ministerelnök urnak, neki a nemzet kegyelmére van szüksége, nem bírákra. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És higyjék meg önök, egy párt általi felmentés az nem bíráskodás, az az ország közérzülete elleni kegyelmezése a ministereknek. Pártolom László Imre barátom indítványát. [Elénk tetszés és éljenzés a szélső' baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A szólás joga első sorban a kérvényi bizott­ság előadóját illeti, utánna br. Simonyi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents