Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-30

38 80. országos ülés deczember 2. 1878. Igenis, előfordul az, hogy egyik provinciából a másikba lehet fuvarokkal vinni katonai portékát. De ezen Regulamentum és általában minden idevonatkozó törvényes intézkedéseink nagy praeeisióval vannak szerkesztve, s meg vannak különböztetve a katonai öltözetek és más ilyen szerek a tüzérségi és élelmezési szerektől. Az, hogy egyik provinciából a másikba is lehet forsponttal vinni katonai portékát, csakis az öltözetekre nézve van megmondva. Tehát oly dolgokra , melyek nagy forspont erőt nem igényelnek. A mi az egyéb szerek tömeges szállítását illeti, nevezetesen: a tüzérségi és élelmezési szereket: e tekintetbee distinctió van téve, és ki van mondva, hogy csak az országban szállíthatók. A Regulamentuntnak a tiszt, előadó ur által történt odavetése sokakra azért tett benyomást, mivel azt hitték, hogy ezzel be van bizonyítva, hogy szabad Boszniába forsponttal szállítani. De ha jól megnézzük a dolgot, ebből argumentumot egyáltalában nem lehet kivonni arra nézve, hogy Boszniába is lehet hajtani a fuvarosokat. {Helyeslés a ízélsö baloldalon.) Legyen szabad most már a honvédelmi minister ur megjegyzésére egy rövid észrevételt tenni. A t. minister ur azt mondta, hogy nagyon természetes, hogy most mi adtuk a fuvarokat, mert mindig úgy volt, hogy a mely része a monarchiának közel esett a háború színhelyéhez, az adta a fuvarokat; egyszer Csehország, máskor Olaszország, most a monarchia ezen része. Megvallom, ez nagyon jellemző a honvédelmi minister ur gondolkozására nézve. 0 nem lát egyebet, mint monarchiát. Hogy Magyarország különálló ország, melynek önállóságának és függetlenségének is kellene lenni, arra ő egyáltalában nem reflectál, nem reflectál azon alaptörvényre, hogy bármi történt legyen Csehországban, Morvaországban meg Tyrolban, — ott van a törvényben: Hungária propriis legibus et non ad normám aliarum provinciarum regnatur. {Elénk tetszés a szélső balon.) A t. honvédelmi minister ur felemlítette, hogy hiszen nekünk ebben a katonai dologban alig van törvényünk, pl. a beszállásolásra nézve sincs törvényünk s azért kénytelenek vagyunk, magunkat a Bach-rendszerből fennmaradt regulamentumokhoz tartani. De kérem, hiszen nem is rendes forspontokról van szó, erre nézve elismerem, hogy fennáll a régi gyakorlat; de rendkívüli esetre egyáltalában usus nincs, mert — mint Németh Albert képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, — hogy akkor, midőn 60—70 évi időköz jön közbe, akkor folytonos ususról nem lehet szó. De épen azért, mert nem rendes forspontról volt szó, ezen egész eljárás a forspont természetével nem is bir, hanem ez egyenesen egy a ministerium által önkényileg kivetett súlyos adó. (Helyeslés balfelöl) ; mikor rendes forspontról van szó, akkor úgy szokott történni, hogy a ki soros, azt kirendelik, de itt kirendelni a sorost nem lehetett, a dolog természeténél fogva tehát nem volt más mód, mint egyes községek által akként segíteni, hogy kivessenek egy új pótadót a népre. így történt azután , hogy e kivetés Pest-Pilis-Solt és Kis-Kúnmegyékben 260,000 frtra, Szabadkán 50,000 frtra, Nagy-Kőrösön 80,000 frtra rúg. Ily roppant összegekre megy tehát ezen ministerium által Önkényesen kivetett adó s épen ez képezi a punetum salienst, hogy a ministerium kivetett önkénytesen egy új adót, holott arra az alkotmány alapelvénél és az ország sarkalatos törvényeinél fogva joga egyáltalában nincsen. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mindaz a baj tökéletesen elkerülhető lett volna, ha akkor, midőn beállott a szükség, midőn a kormány vagy a közös hadügyi minister nem tudott magán segíteni, adott volna ki a honvédelmi minister egy szép felhívást a megyékhez, mondotta volna el: hiában, elmulasztották a kellő intézkedéseket, katonáink éheznek, segítsenek a megyék, melyek e tekintetben jobban tudják a helyi körülményeket; tegyék meg ők utólagos kellő kárpótlás mellett azt, a mi a saját fiaink jó voltáért mulhatlauul szükséges. Én meg vagyok győződve, hogy sokkal jobban ki lehetett volna így állítani az előfogatokat sokkal kevesebb költség mellett is és nem kellett volna utólagos felszámításokkal és kárpótlással vesződni. Ez mind igen jól ment volna, ha meg volna a t. kormány targjaiban az alkotmányos érzet, (Elénk helyeslés a balon) ha tudnák azt, miként kell bánni az alkotmányos néppel ; (Elénk helyeslés a balon) ha fogalmuk volna arról, miképen kell egy önkormányzathoz szokott, alkotmányos érzelmű néppel báüni; és ha nem csak a Bach-rendszer boureaucratismusának chabíonjai állnának összes admínistrationalis eljárásuknál szemeik előtt. (Helyeslés a balon.) Én t. képviselőház mindezeknél fogva, valamint a már elvtársaim által előhozott több indoknál fogva, tökéletesen indokolva látom azt, a mi Somogymegye kérvényében foglaltatik, hogy tudniillik a kormány vád alá helyeztessék. A mi a kérvényi bizottság abbeli nézetét illeti, hogy Somogymegye kérvényének további tartalmát illetőleg, t. i. a ministerium vád alá helyezését; a kormány általános külpolitikájára nézve, a ház már a feliratban nyilatkozott, erre nézve röviden csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy én nem vagyok megelégedve a ház által elfogadott felirattal; hanem, hogy abban helyeselte volna a ház a kormány külpolitikáját,