Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-30
30. országos ülés deczember 2. 1878. 37 akkor az egész kormányt kívántuk vád alá helyezni, most pedig a kormánynak csak két kiváló tagjának vád alá helyezéséről van szó. Hogy pedig ez áll, azt a leghelyesebben a kérvényi bizottság előadója bizonyította be; mert e házszabályok 175. §-ában azt mondatik, hogy ha oly tárgyra vonatkozó kérvény, mely felett a ház akár valamely tagjának indítványa, akár előbb benyújtott kérvény folytán már határozott, azon ülésszakban többé nem tárgyalható, s a bizottság által ezen egyszerű megjegyzéssel jelentetik be a háznak tudomás végett." Tehát midőn a kérvényi bizottság Somogymegyének ezen feliratát tárgyalja, midőn a háznak azt ajánlja, hogy vegye tárgyalás alá és határozzon felette és hozzá a bizottság előadója egy nagy hatásra számító beszédben indokolja a bizottság ezen ajánlatát: akkor kétségkívül be van bizonyítva, hogy az osztály így fogta fel a dolgot, hogy ezen kérvény nem utasítható el a házszabályok 164. és 167. §-ai alapján, mert ha ellenkezőleg lett volna meggyőződve, akkor azt sem a házban, sem a bizottságban nem lehetett volna tárgyalni. T. ház! A t. bizottsági előadó ur azt mondotta, hogy 30 évvel ezelőtt vagyis 1848-ban a magyar nemzet igen nagy önfeláldozást tanúsított az akkori hadjáratban. Azt hiszem, hogy egy magyar ember sincs a világon, a ki a nemzetnek akkori magasztos tényét a mostani kalandos hadjárattal akarná összehasonlítani és ezen hasonlat felett ne pirulna. Azt hiszem, hogy gr. Andrássy Gyula maga sem fogadná el ezen hasonlatosságot, mert neki egyénileg — inter parentesim mondva — nagy okai vannak ezen összehasonlítást nem helyeselni, meri 30 évvel ez előtt 1848-ban őt akarták felakasztani, holott most 1878-ban ezen hadjárat alkalmával ő rá akasztottak fel valamit: az aranygyapjas vitézrendet és még más valamit is: a nemzet rosszalását, ha nem megvetését. Ezek után én úgy hiszem, hogy a t. előadó urnak azon érvesoportja, mely a házszabályokra vonatkozik, tökéletesen elesik, (Ugy van! a szélső balon.) A törvényességre nézve pedig azok, a miket. Eötvös Károly t. barátom szombaton felhozott, szintén a legnagyobb világosságba, evidentiába helyezték azt, hogy csakugyan törvénysértés forog fenn. Én tehát azok után, a miket bátor voltam röviden a harmadik, t. i. a czélszerűség kérdésére nézve megjegyezni. László Imre t. barátom ellenindítványát elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: (Halljuk! Halljuk!) Tiszt. ház! ügy látszik, hogy a t. túloldal ezen indítványnál tanúsított egykedvííségével akarja demonstrálni azt, hogy ezen forspont-historiának valami nagy fontossága általában nincs. Én más véleményen vagyok. Azt hiszem, hogy akkor, midőn egy súlyos adónak kivetése s már ennélfogva a kormány által elkövetett súlyos törvényszegésről van szó: akkor a tárgy teljes mértékben megérdemli a ház figyelmét, (ügy van! balfelöl.) Én mindemellett is azok után, a mik e kérdésben a ház ezen részéről elmondattak, hosszasan a tárgyhoz szólani nem kivánok, s leginkább azért szólaltam fel, hogy a ház becses figyelmét azon „ Reguláméntum militare"-re irányozzam, melyet a t. előadó ur, és a melyet a t. ministerelnök ur is felemlített és hangsúlyozott; bebizonyításául annak, hogy a forspont-rendelet igenis törvényes volt. Egyébiránt mellékesen megjegyzem, nem értem, miért bíbelődik mind az előadó ur, mind a ministerelnök ur azzal, hogy vájjon törvényes-e a rendelet, avagy nem: miután kimondották, hogy akár volt törvényes, akár nem, miután szükség volt arra, ők az 1848-iki törvén} 7 ek értelmében a ministeri felelősség és parlamenti kormányrendszer értelmében kötelességöknek tartották volna tenni, a mit tettek. E szerint tökéletesen luxus, részökről még a törvényességet is bebizonyítani akarni, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha már méltóztattak a törvényesség kérdésével is foglalkozni, s arra nézve különösen a Regulamentumot felhozni: engedje meg a t. ház, hogy ezt a Regulamentumot én egy kissé vizsgálat alá vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Ezen úgynevezett „Nóvum Regulamentum militare", mely 1751-ben, tehát ez előtt majdnem 130 évvel adatott ki Mária Terézia idejében, nem egyéb, mint egjnke azon számos RegulamentuEQoknak, melyek a forspont árrának meghatározását, illetőleg időről időre a pénzérték megszabására nézve kiadattak. Ezen Regulamentum 35. és 36-ik szakaszát idézte az előadó. A 35-dik szakasz nem foglal magában egyebet, mint azt, hogy egy statióra a forspont árra négy ló vagy négy ökör után 48 krajczár. Azt hiszem, erre valami sokat nem fektetett az előadó ur, de annál többet a 36-ik szakaszra. Tapasztaljuk t. ház, hogy a latin nyelv ismerete meglehetősen hanyatlik most már az ifjú nemzedéknél: (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) azért bátor vagyok azon szakaszt, melyre különös siílyt fektetett a t. előadó ur, magyar fordításban felolvasni; s kérem a t. barátomat, az előadó urat, legyen szíves ellenőrizni, vájjon híven forditom-e? Ezen 36. §. így szól: (olvassa) Azt hiszem, hogy azért hivatkozott a tiszt, előadó ur ezen §-ra, mivel a provincia szó fordul elő benne. Legyen szabad erre előlegesen megjegyeznem azt, hogy Bosznia még nem provincia, hanem eddig még külföld. (Ugy van '. a baloldalon.) Meglehet, bogy önök azt hiszik, hogy már provincia, de mi még ennek el nem ismerjük és törvény szerint nem is mondható annak.
