Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

29. országos ülés november 30. 1878. 27 török barátságról beszélt, titokban pedig a muszkával szövetkezett. [Helyeslés a szélső baloldalon) Most is ezen drastikus történeti példa felemlítésével, meg akarja nyerni a benevolentiát, nem itt a házban, hanem ezen házon kivül, hogy demonstrálja, mily bölcsen és hazafiasán jár el; és e mellett a kormány törvénytelen rendeleteit pártolja. {Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház S Befejezem beszédemet. (Halljuk! a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam b. Simonyi Lajos azt a fáradságot vette magának, hogy az igen t. ministerelnök ur régi nyilatkozataiból kikeresett néhányat és azok fölolvasása által constatálta itt a házban azt, hogy a t. ministerelnök ur nem mindig volt azon a hitvalláson, a melyen van most. En, t. képviselőház, elismerem, hogy azon idézetek által, csakugyan constatálva lett az, a mi ezéloztatott; de én megvallom, hogy hasonló eljárás fáradságát magamra nem veszem soha. Nem veszem pedig azért, mert igen könnyűnek tartom, a mely az én ambitiómnak egészben nem felel meg, a t ministerelnök ur régi nyilatkozatait mostani nyilatkozataival, vagy piane cselekményeivel szemközt állítani: ez oly közönséges, oly mindennapi, hogy ha különös szellemességgel nem sikerül, akkor hát jobb el is hallgatni. Simonyi igen t. képviselőtársam részéről, noha neki szellemesen sikerült, mégis egészben nem sikerült; nem sikerölt pedig azért, mert az előfogatok kirendelése Tisza Kálmán ministerelnök urnak a politikai pályáján való nyilvános működése óta csakugyan nem fordult elő, mert ha előfordult volna, azt hiszem, gyanúsítás nélkül ki lehet mondani, akkor tökéletesen sikerült volna b. Simonyi idézése. {Helyeslés balfelöl.) Hanem, t. képviselőház, a t. ministerelnök ur br. Simonyi Lajos képviselő ur beszéde ellenében határozottan kijelentette, hogy oly aránytalanságról, a mely a katonai szolgálmányok teljesítése által Magyarország és Ausztria köztt Magyarország hátrányára jött volna létre, nem lehet szó; nem lehet pedig azért, mert az 1867. XII. t. ez. 41., 42. és 43. §§-ai alatt a katonai előfogatok és szolgálmányok nem érthetők. Ez ellen megjegyzem, hogy Simonyi Lajos képviselő ur kifejtette azt és nagyon csodálom, hogy a ministerelnök urnak más megjegyzésre nem adott alkalmat, hogy mai napság a katonai szolgálatok nem akként rovandók ki és teljesítendők, mint hajdan a feudális korban; most mindennemű szolgálmány kellőképen szabályoztatik és külön rendszerbe van öntve. Ott van a véderőről szóló törvény, ott van a közös hadsereg, ott van a honvédség, ott van a népfelkelésről szóló törvény, abban a hadsereg mindennemű szükségleteiről gondoskodva van; és pedig gondoskodva van emberben és pénzben és mindenben, a mire szükség van. Bocsánatot kérek, ha 48 előtt nagy szükség idejében katonai praestatiókat kellett az ország lakosságának szolgáltatni, annak megfelelt azon másik körülmény, hogy akkor hadi czélokra Magyarország alig adott 5—6 milliót, ma pedig hadi czélokra többet ad 40 milliónál. Nem vonom kétségbe, hogy mikor az alkotmányt kell védelmezni, mikor az ország határait kell védelmezni a megtámadások ellen: akkor igenis szóljon hozzánk a honvédelmi minister, mi leszünk az elsők, kik a nemzet vérét és vagyonát azon szent czélra feláldozzuk. De akkor, mikor, mint Simonyi Lajos képviselő ur megjegyezte, egy szomszéd nép leigázásáról van szó, mely nekünk nem vétett soha; a mely ellen, hogy úgy mondjam, csak úgy költötték önök az ürügyet, hogy ott lázadás történt; a midőn egy idegen, velünk békében és velünk barátságban élő souverain hatalom megsértéséről van szó s mikor mindez a nemzet akarata ellenére történik : akkor ugyanazon áldozatra hivatkozni a nemzet előtt; — | t. minister ur, ön elfelejtkezett a korról, a melyben élünk és elfelejtkezett különösen a nemzet súlyos terheiről! Nem a boszniai hadjárat, nem az képez olyan czélt, melyre a nemzet áldozatkészségét felhívni kellett volna. Ha azzal áll elő a minister ur, hogy akár helyes, akár helytelen volt a hadjárat, de a katonák éheztek s a szükség beállt: jó, elfogadom ezt az argumentumot; de akkor megvárom a honvédelmi minister úrtól, hogy hazai törvényeinknek azon ügyvédies félremagyarázása ellen tiltakozni fog, melyet a kérvényi bizottság előadója itt elkövetett, hanem azt fogja mondani: százezer magyar éhezett, százezer magyar éhezésének lecsillapításáért megszegtem a törvényt, de letettem tárczámat s most itt állok önök előtt í mint vádlott: Ítéljenek el: ezt az eljárást értem (Helyeslés balfelöl) és akkor felfogom a törvénysértés magyarázatát. Pártolom László Imre indítványát. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azzal vádol, hogy törvényellenes intézkedéseket tett a kormány ; s egyúttal vádképen hozta fel, hogy a kormánynak kötelessége nyilatkozni és be nem várni, míg megtámadtatik, hanem törvénytelen intézkedéseit maga köteles a háznak bejelenteni. Hogy vájjon nyilatkozott-e a kormány, e kérdésre feleletül . utalok a t. ministerelnök ur beszédére, a melyben ő kiterjeszkedett mindazokra, mik itt felhozattak. A mi azt illeti, hogy a kormány bejelenteni köteles azon intézkedéseit, melyeket nem tart törvényeseknek, erre nézve megjegyzem, hogy ezen eset szerintem nem forog fenn. {Halljuk!) Midőn a szóban forgó intézkedések történtek és 4*