Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-56

320 56. országos ülés február 4. 1879. eget; volt olyan, a ki azt mondta, hogy Komániá­ban, sőt volt olyan is, a ki még azt is mondta, hogy Erdélyben is volt ilyen eset. Én megenge­dem, sőt hiszem teljesen, hogy mindezen hírekben igen sok nagyítás van; hanem a baj mindenesetre az, hogy a kormánynak ez iránt még eddigelé hiteles tudósításai nincsenek. Azon tudósítás, melyre a ministerelnök ur hivatkozott, mindenre inkább alkalmas, mint arra, hogy megnyugtatólag hasson a kedélyekre. Egy konzul jelentést tett, és azon hiteles jelentésben semmi sem közöltetik és azután mégis azt mondják, hogy ez már megnyugtató, mert: „Privatnachrichten bestätigen Sarepta und Umge­gend gänzlich Epidemiefrei, so wie energische Quarantaine-Handhabung." Erre azt lehet mondani, hogy qui multum probat, nihil probat, ha „gänzlich Epidemiefrei" minek akkor az „energische Quarantaine" ? Vagy az egyik túlzás, vagy a másik. És ezen esetben Sareptára nézve én különös fontosnak tartom a jelentést, mert Sarepta a vasutaknak az első állomását képezi, a honnan egyrészt Moszkvába és Ausztria-Magyarországba vezet az út és egész Európával meg van az összeköttetés. Ezen vidék­nek egészségi állapota tehát nagy fontossággal van nézetem szerint egész Európára. A mi a pestisnek terjedési módját illeti, arra nézve is igen különböző vélemények vannak. Vannak, a kik azt hiszik, hogy ez egyszerű ragály, s csak az által terjed, ha egyik ember a másikkal érintkezik; vannak mások, kik ismét azt hiszik, hogy a levegőn át terjed. Ez igen természetesen, mint az orvosi tudományban minden positiv tétel, csak empíria utján állapít­ható meg. Szerencsére a keleti pestisre vonat­kozólag nagyon gyakori bizonyítványaink nincse­nek, s azért nem értem a ministerelnök ur azon mondását, hogy a bécsi értekezleten kimondatott, hogy Oroszországból jövő utasokra nézve a szokásos és pedig a legszigorúbb értelemben szokásos orvos-rendőri intézkedések alkalmaz­tassanak. Mi az a legszigorúbb értelemben vett szokásos? Ez annyit tesz, hogy semmi sem történik, mert szokásban nem volt semmi. Szerencsére a keleti pestis, — mint mondám, — Európában ritkán dúl. Először a XIV. század­ban jött be; s akkor is keletről, különösen Chinából jött. Azt ne méltóztassanak tekintetbe venni, hogy, •— mint ezt példának okáért Sareptában történik, — a konzul jelentheti: „Gänzlich Epidemiefrei"! 1323-tól' 1348-ig, tehát 15 évig tartott, míg Chinából Nyugat­Európában elterjedt a pestis és akkor a karavánok mentében útját majdnem nj^omozni lehetett, a mint a karavánok által tovább-tovább terjesz­tetett. Azért jött a világ azon meggyőződésre, hogy a vesztegzárlat által lehet a pestis tovább­terjedését megakadályozni. Ezt alkalmazták is. Vájjon ennek tulajdoaítható-e, vagy más körül­ménynek, nem akarom állítani, de annyi bizonyos, hogy a vesztegzár behozatala óta kizáratott a pestis Európából. Igen természetes, hogy ezen. módhoz, mely a tapasztalás által egyedül bizonyit­tatott hathatósnak, ragaszkodunk mi most. Nem tudjuk, vájjon elég lesz-e ez a vész elhárítására,, de minthogy biztosabbat nem tudunk, ragasz­kodunk éhez. Most a ministerelnök ur azt mondja, hogy az Oroszországból jövő utasokra és azok­nak málháira nézve bizonyos biztonsági rend­szabályok fognak életbe léptetni szigorúan a szokásos módon és hogy nagyobb biztonság kedveért a bejöveteli állomások bizonyos helyekre lesznek szorítva. Itt egyszersmind felelek a t. ministerelnök ur egy másik passusára, melyben azt mondja, hogy az orosz kormányról feltenni nem lehet, hogy ilyen internationalis kötelezett­ségnek eleget tenni nem akar, mindaddig, míg ez be nem bizonyittatik, míg az nem bizonyít­tatott be. Tökéletesen igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy az orosz kormány készséggel meg­tesz mindent, a mit lehet; hisz az első sorban az ő érdekében is van. De itt nemcsak a kor­mánynyal van dolgunk, hanem főleg azokkal, a kik rémülten menekülnek és kétségbeesetten igyekeznek épen azon helyen áttörni, a melyen túl biztonságban hiszik magokat. Ezek azután a kormány intéseire, vagy üres fenyegetéseire nem hallgatnak, hanem csak oly rendszabályokhoz fognak alkalmazkodni, melyeket áthágni hatal­mukon kivül esik. Mint mondám, nem lehet tudni, hogy ily módon meglehet-e akadályozni a tovább terjedést; de annyi bizonyos, hogy eddigelé hathatósabb módot nem ismervén, kérjük a kormányt, hogy éhez nyúljon, és nyúljon azonnal. Ne hagyja magát mintegy elaltatni az által, hogy most téli időben, midőn az onnan érkező hírek szerint a hideg igen nagy, mert azt mondják, hogy 0 alatt 13 fokon állott Reaumur szerint; mert a hidegben nem terjed ugyan, hanem csak lappang; sőt igen figyelemre méltó, hogy még ezen nagy hidegben sem múlt egészen, hanem egyes helye­ken kiüt. Hogy mi módon fogunk ezen ragályos járványtól megóvatni, azt megmondani képesek nem vagyunk. Az bizonyos, hogy a Volga túlsó partján ütvén ki, most már annak innenső part­ján is előfordult; a Volga tehát már nem képez határt. A Volgához igen közeledik a Don. Hogy ez határt fog-e képezni a járvány terjedésének, azt a jövő fogja megmutatni; de annyi bizonyos, hogy a Volgától kezdve egészen hazánk határáig valami nevezetes természeti akadály, kivéve az erdélyi hegyeket, nincs; a tapasztalás ugyanis

Next

/
Thumbnails
Contents