Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-56

5C. országos ülés február i. 1879. 321 azt mutatja, hogy vagy a tenger, vagy nagy hegylánczolat, vagy szigorú elzárás szokta a nyavalyát távol tartani. Ezek közül egy sincs köztünk és Oroszország közt. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy egyetértőleg kivan működni Ausztria kormányával és Németországgal. Én ezt igen helyesnek találom, feltéve, hogy a kormány meg van győződve, hogy azon rendszabályok,mely ékben szomszédainknak közreműködésével megállapodhatik, hazánk érdekeinek minden tekintetben való megóvására teljesen elegendők. Sokkal okosabb, hogy ha szomszédainkkal, sőt bárkivel, ki velünk közreműködni akar, szövetkezünk és így szövetkezve, közreműködnek többen vagy mindnyájan. Hanem attól, hogy más kormányok mit akarnak, nem tételezném fel Magyarország sorsát. A mi illeti Románia kormányát, arra nézve megvallom, hogy én nem nagy biztonságot találok a közreműködésében addig, a míg Románián keresztül orosz hadesapatok járnak, a míg Románia az orosz hadcsapatoknak átjárási útja, addig abból ;; szempontból véve Románia tulajdouképen Oroszországhoz tartozik, avval egy területet képez. Nem mondom, hogy politikailag, mert tudom. hogy a berlini szerződés függetlenséget adott neki, hanem orvosi szempontból, a járvány terjedése szempontjából egy terület. A második kérdés, a mely ránk nézve igen nagy fontossággal bir, az a szerencsétlen Bosznia és Herczegovina elfoglalása, a melybe a múlt esztendőben belekezdtünk, s melyet folytatólag, mint a bir mondja, most a tavaszszal fognak megkezdeni, és Novibazár felé indulni. Ha ez csakugyan áll: akkor ottan a mi seregeink érintkezésbe jönnek a Ruméliában levő orosz hadsereggel. Akkor mit fog használni a Gáliczia, vagy Bukovina felől felállított quarantaine, mikor itt egyenes érintkezésben lesz az osztrák-magyar hadsereg az orosz hadsereggel, az orosz hadsereg nagyon természetesen hazájából kapván ruházatát, éleimet és erősítést. Ily körülmények közt, megvallom, nem találok elegendő biztonságot azon intézkedésekben, melyek a bécsi konferencziában tétettek, megjegyezvén, hogy arról, hogy abból csak egy hajszálnyi is végrehajtatott volna, a löinisterelnök úr szóval sem beszélt, csak azt mondta, hogy fognak tenni, a mit mondott már 14 nap előtt, de hogy mikor kezdi meg ezt a tevést, arról semmit sem szólt. Azt mondja a minister úr, nem jó, hogy a kormány a veszély naa-vsásrának és közellétének festése által rémületet terjeszszen az országban. Igaza van, hogy az nem jó; az ilyen járványokban igen sok embert a telelem öli meg. Hanem azt hiszem, hogy ennek útját venni hathatósan, csak egy mód vau és ez az, hogy a kormány igyekezzék mindig megtudni a valót és KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. II. KÖTET. ezt a valót azután a közönség előtt el ne titkolja. Azt mondja a ministerelnök úr, hogy a bécsi kouferenczia elhatározása szerint néhány orvos fog a hely színére menni. No ez egy rendszabály, a melyért a ministerelnök urnak vigyázni kell, nehogy azután úgy kinevessék, mint engem, mikor a múltkor említettem, hogy oda orvosokat kellene küldeni. Hanem ha ezen túlteszi is magát, azt hiszem, hogy a szám, mely kijelöltetett, igen csekély, mert végre én óhajtom, hogy azon emberek, kik oda mennek, minél több tapasztalatokat gyűjtve, szerencsésen visszatérhessenek s ha a lehetőség meg van arra. hogy miután oly járványos helyre mennek s a tudományos buzgóság által elragadtatva, könnyen oly érintkezésbe teszik magukat a járványos emberekkel s helyekkel, hogy egyik-másik áldozatul esik; azért többeket kellene küldeni s meg vagyok győződve, hogy akárhányan fognak találkozni, mert az orvosi karban igen sok ember van, a ki magát az emberiség és a tudomány érdekében feláldozni — ha szükséges — egy pillanatig sem habozik. Óhajtanám, hogy a kormán}- tekintetbe vegye nemcsak azt, hogy Magyarország veszélyben van az által, hogy egy igen ragályos, veszedelmes j járványnak kitétetik, hanem veszélyben van arra nézve is, hogy ha Magyarország bárminemű kedvezmények tekintetében, melyeket Oroszország irányában gyakorolni akar, nem nyúl a legszigorúbb rendszabályokhoz, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy majd Európa, fog Magyarország ellenében ily vesztegzárt állítni, mert ! Magyarországot olyannak fogja tekinteni, mely a. járványos országtól és vidéktől elrekesztve nem lévén, azzal egy területet képez, [ügyvan! a szélső haloldalon,) Hogy az ily vesztegzárnak felállítása költségbe kerül, az kétséget nem szenved, de ha van még lehetőség, hogy Magyarország valamire költsön, azt hiszem, hogy önfenntartási érdeke kívánja azt. hogy utolsó garasát is e veszel y elhárítására költse; mert ez nemcsak közgazdászatilag fogja tönkre tenni, hanem tönkre teszi népeinek talán nagyobb részét, a, mi pedig tőkéjének nagyobb részét képezi. Tudjuk, hogy a 14. században dühöngő pestis Olaszország népének felét pusztította el; elpusztította némely kikötőnek, mint pl. Marseille népességének több mint felét és akkor Európában 25 millió emberáldozatot követelt, míg Ázsiában közel 40 millióra ment az emberi áldozatok száma. Ily körülmények köztt gondolom, hogy a legnagyobb gazdálkodás, a legnagyobb takarékosság mellett is, ez esetben semmi költséget sajnálni, kímélni nem lehet; {ügy van! balfelöl) mert utójára is, ha Magyarország népe elvész, akkor azután gazdálkodhatnak azon puszták és 41