Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-56

58. országos ülés február á. 1879. 3 j g országos ülés végével a zárt ülés meg fog tartatni. [Helyeslés.) Következik a napirend, először is, a jegyzői karnak jelentése a Horvát-Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendŐ országos bizottság tagjainak megválasztásáról. Antal Gyula jegyző (olvassa): Beadatott összesen 208 szavazat; ebből üres volt 4. Legtöbb szavazatot nyertek: báró Bánhidy Béla 192, Szlávy József 153, Csengery Antal 151, Ordódi Pál 151, Éber Nándor 150, Márkus István 150, Plachy Tamás 150, gróf Csáky László 149 szavazatot. Kapott ezen kivül Irányi Dániel 30, Simonyi Ernő 30, Csanády Sándor 29, Madarász József 29, Helfy Ignácz 28, Mocsáry Lajos 28, Németh Albert 27, Verhovay Gyula 27 szavazatot. A többi szavazat egyesek közt megoszlott. Elnök: A legtöbb szavazatot kapott képviselő urak a Horvát-Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött országos bizottság tagjainak jelentetnek ki, s egyszersmind megválasztásukról a főrendiház értesíttetni fog. Következik Simonyi Ernő és társai álta! a keleti pestis iránt beadott indítványnak indokolás végetti felvétele, Baross Gábor jegyző (olvassa Simonyi Ernő indítványát). Simonyi Ernő: T. ház! Már néhány nap előtt bátorságot vettem magamnak, a belügyminister úrhoz kérdést intézni az iránt, hogy van-e a kormánynak tudomása az orosz birodalom némely részeiben kiütött ragályos járványról, és tett-e intézkedéseket, melyek e járványnak a lehetőség határai közt hazánktól való elhárítását valószínűvé vagy lehetségessé teszik. A ministerelnök ur, mint belügy minister rögtön felelt kérdésemre és én elismeréssel, köszönettel fogadom azon feleletet annyiban, a mennyiben mutatja, hogy a kormány érzi ezen ügynek fontosságát és át van hatva a teendő rendelkezések szükségességétől és a minister ur is a tőle kitelhető minden kétséget, és jóakaratot tanusítá, hogy mindent meg fog tenni a járvány megállítására. Most az utolsó gyűlés alkalmával egy más képviselő ur szintén interpellátiót intézett a kormányhoz és ezen interpellátióra a ministerelnök ur, mint belügyminister azonnal válaszolt; én ezen választ nem hagyhatom tekintet nélkül akkor, mikor az általam benyújtott indítványt indokolom. A minister ur e válaszában szintén elismeri azt, hogy szükséges intézkedéseket tenni, elismeri az ügy fontosságát és késznek nyilatkozik a maga részéről megtenni mindent, a mit megtenni lehet; hanem lényegileg véve, a múlt szombaton adott válasz semmivel sem mond többet, mint a nekem tizennégy nappal előbb adott válasz. Akkor is a ministerelnök ur azt monda, hogy igenis, a kormány belátja szükségét, hogy intézkedéseket tegyen. Most is azt mondja, hogy igenis belátták szükségességét és azért Bécsben tanácskozásokat tartottak és mondja, el is határozták, hogy részben mily intézkedések rendelvék el azonnal, és milyenek a netán később előforduló eshetőség alkalmával; azonban, hogy már is valami életbeléptettetett volna, erről a ministerelnök ur nem szól semmit. Azt, hogy Bécsben értekezlet tartatott e tárgyban, ezt az általam megtett interpellátióra egy-két nappal későbben a hírlapokból is megtudtuk, azon hozzáadással tudtuk meg, hogy ez értekezlet is a német kormány fölszólalása következtében történt volna. Ha vájjon ugy van-e vagy nem, én nem tudom; de a fölött vitatkozni nem is akarok, nem is bánom, bár ki kezdeményezése következtében történt, csak történt légyen olyan valami, a mit én is, és általában az ország közvéleménye elegendőnek tart azon veszély elhárítására, a mely — én hiszem, és gondolom — hogy bennünket is fenyegethet, ha mindjárt a legszigorúbb rendszabályokhoz nem nyúlunk. Én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon intézkedéseket, a melyeket a bécsi conferentián megállapítottak, én elégségeseknek nem tartom; és ezen nézetemben megerősít engem a galicziai országos bizottságnak felirata is, mely szigorú vesztegzárlat azonnali elrendelését kéri. De meggyőz és megerősít engem ezen nézetemben a magyar orvosok mostanában, a legutóbbi időben tartott ülésének a mai napon közzétett határozata. Ezek is azt mondják, hogy ők nem tartják elegendőnek a bécsi conferentiában elhatározott intézkedéseket és szigorú zárlatot kérnek. T. ház! Hogy azon ragályos járvány, mely Oroszország délkeleti részeiben kiütött, az indiai, vagy keleti pestis, a felett igen kevés kétség uralkodik. Arra nézve úgy az orvosok, mint általában az egész világ tisztában látszik lenni és konstalált ténynek vehető az, hogy az csakugyan a keleti pestis. Ami ezen járványnak elterjedését illeti, arra nézve már a tényállás oly világosan konstatálva nincsen. Vannak esetek, a hol azt halljuk, hogy ime itt szünőfélben van, itt már megszűnt; de vannak ismét, — azt tagadni nem lehet, — esetek, és legújabban is olyan esetek, a hol azt mondják, ime itt újra és újra kiütött, még pedig kiütött hír szerint, az eredeti helytől igen nevezetes távolságokban. Azt is mondják némelyek, hogy Moszkvában vagy annak közelében ütött volna ki; hogy Péterváron, hogy Odessában lett volna