Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-55

55. országos ülés febrnár 1. 1S79. 311 intézni szerencsém van, nem politikai természetű, még csak pártérdeket sem involvál, mert az édes hazánknak nemzetgazdasági nagyfontosságú ügye, a magyar nép megélhetésének ügye, jövedelmeinknek, adóképességünk fokozásának nagyfontosságú kérdése* En, t. képviselőház, a monopóliumot jogilag igazságtalannak, neinzetgazdászati szempontból pedig káros intézménynek tartom és elvi álláspontomnál fogva annak eltörültetését óhajtom: azonban, t. képviselőház nagy megnyugtatásomra szolgál e pillanatban, azon elégtételt, azon erkölcsi elégtételt magamnak a t. házzal szemben vindicálhatni, miszerint én e kérdés körül évről évre teljes correctséggel, higgadt megfontolással és igen nagy, gondos számítással jártam el. Igazolásomra bátor vagyok a t. ház tagjait figyelmeztetni az 1876. évi 80-ik országos ülésre, a melyben Kerkapoly volt pénzügyministerrel szemben ugyanezeket elmondottam, miket most elmondandó leszek. Az 1878. 388. országos ülésben ezeket mondottam, t. ház: ,.Az emberi természet múlandóságának és változandóságának egy jelét látom abban is, hogy Móricz Pál t. képviselőtársam, a kinek ez kcdvencz tárgya volt, és a ki ezen rovat tárgyalásánál minden évben a monopóliumeltörlés mellett adott be indítványokat és javaslatokat, most már ezen térről elmaradt. Én nem követein őt erre a térre. Én azt hiszem, hogy nincsen jdausibilisebb valami az alföld lakóig előtt, mint a dohánymonopólium eltörlése. Es mert én is dohánytermelő voltam hosszú éveken át s így ismerem a viszonyokat s megismerkedtem ama nagy veszélylyel, mely a dohánytermelő közönséget sújtaná akkor, ha a nionopolium eltöröltetnék. (Madarász József tagadólag közbe szól.) És mivel t. barátom Madarász József ezt igen nagy hibának tartja, hát én ebben csak okát látom azon elfogultságának, mely onnan származik, hogy ő soha életében egyetlenegy dohánylevelet sem termesztett, mert ha ezer és ezer mázsát termesztett volna, mint én, ő is épen ugy okult volna a gyakorlati tapasztalaton, mint én, miként hivatolt beszédemben is felsoroltam, hogy midőn a 60-as években az osztrák ministeriura kiterjesztette a dohánytermelést, kiterjesztette ugy. hogy külföldi kereskedőknek engedélyt adott dohánybevásárlásra azon termelőktől, kiknek dohányát a monopólium consummálni nem képes. Mi lett a következés? Az. hogv 6 forintra szállőtt alá egy mázsa dohány ára. Es mi lenne akkor, t. ház, ha a monopólium rögtönözve eltöröltetnék ? Az általános dohánytermelés az országban felszabadulna; minek ismét az lenne következése , hogy teljességgel sehogy sem lenne értékesíthető a dohány. (Helyeslések.) De, t. ház, mint előbb mondottam, visszamenve sarkalatos alapelvemre, hogy a monopóliumot igazságtalannak és nemzetgazdasági szempontból károsnak tartom, én a budget eme rovatának tárgyalásánál minden évben kifejtettem és megújítottam óhajomat és kérésemet az akkori pénzügyministerekhez : legyenek szívesek gondoskodni út- és módról, hogy a külföld előtt disereditált magyar dohány értékében emelkedve, kelendősége biztosítva legyen s aztán exportja is nagyon növekedve, a belproductió lehető és ezen productió eredménye is praecarius fluetuatiónak kitéve ne legyen. Azt mondhatja a t. pénzügyminister in, hogy hiszen ha én minden alkalommal a budget e rovatának tárgyalásánál szólaltam fel, miért öntöm ezen mostani felszólalásomat interpellatió alakjába? Erre, t. ház, azért határoztam el magamat, mert a többi eddig volt pénzíigyminister urak a budgeí-tárgyalás alkalmával, mint akkor többnyire a t. minister urak, igen szívélyesek és az ígéretekben bőkezűek, mindig ígéreteket tettek, de arról később megfeledkeztek: Szapáry Gyula gróf mostani pénzügyminister úrral szemben pedig azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha Magyarország eddigi pénzügyministerei csak szakismerettel bírtak a dohánytermelésről, a mostani t. pénzügyminister ur szakképzettséggel is bir; mert a t. pénzügyminister ur 20 éve, hogy megkezdte a doháuyculturát, és megvallom, én, a ki nem igen szeretek udvaria'sságokat és compliinenteket mondani, szívesen kijelentem, hogy az Alföld népe neki igen nagy köszönettel tartozik, hogy, mint a szolnokmegyei gazdasági egyesületnek elnöke, az 50-es években ő adta a példát és előljárt azon gazdasági egyesület a termelőknek jutalmazása és kitüntetésében — a, minek a következése lett, hogyHevesmegye renommója a dohánytermelés terén, a külföldön is figyelmet ébresztett. Én tehát, t. ház, interpellatiómat leszek bátor felolvasni és a t. pénzügyminister urnak saját tapasztalataira hivatkozva, kérem, és ajánlom figyelmébe az általam felolvasandó interpellatiót. (Olvassa.) ,, Interpellatió a pénzügyminister úrhoz: Tekintve, hogy a dohánymonopolium jogilag igazságtalan, nemzetgazdászati szempontból pedig káros intézmény: tekintve, hogy annak megszüntetése mindaddig lehetetlen, mig a magyar dohány kelendősége a külföldön nem biztosíttatik; tekintve, hogy a magyar dohánycultura emelésére a kormány részéről évek óta semmi lépések nem tétettek; jelesen a beváltásnál a stipulált osztályozás szerinti árak meg nem tartattak, hogy a termelési engedélyek protectió