Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-55
Q 4 o 55. országos üléí utján osztogattatnak, vagy legalább régi protectió alapján az évi termés eredménye és qualitására való tekintet nélkül meghagyatnak: tekintve, hogy a kivitelre vásárló czégek önkénye vagy zsarolása ellenében a termelő közönségnek sem menedéke, sem pedig biztosítéka nem levén, terményét csekély áron oda adni kénytelen és igy a haladás ösztöne helyett a simítás és becsomózás körül egykedvűséget sőt hanyatlást tapasztalunk, a mi a külföldi piaczon a magyar dohányt évről-évre jobban decreditálja ; tekintve, hogy a dohányfüllesztésnek nálunk még mindig primitív rendszere mellett a vidéki raktárakban nagy mennyiségű dohánykészlet évenkint részint begyulad, részint megromlik, mely azután vevőre nehezen vagy épen nem talál, s igy, az állami raktárakban mindinkább felszaporodván, a termelési engedélyek megszorítását vonja maga után: tisztelettel kérdem a t. pénzügyminister gróf Szapáry Gyula urat: I. Szándékozik-e általában oly intézkedéseket tenni, melyek által a termelő közönség a dohánynak szebb és finomabb kezelésére serkentessék? II. Szándékozik-e a termelési engedélyek kiosztása körül úgy rendelkezni, hogy azok a hanyag és a gondatlan termelőktől megvonassanak és a szorgalmas és jobb termesztőknek adassanak ki — a beváltás alkalmára viszont elrendelni azt: hogy az osztályozás szigorúan megtartassék, s így a termelő közönség e stipulált árfolyam szerint dohányát valóban értékesítve, fáradságát pedig megjutalmazva lássa? III. Szándékozik-e az exportengedélylyel ellátandó ezégekkel szemben úgy gondoskodni, hogy a hazai közönség, a termelendő dohányára nézve egyelőre meghatározott tarifalis pénzaránynyal biztosítva, illetőleg tájékozva lehessen? IV. Végre szándékozik-e a t. pénzügyminister ur a raktárak és gyárakban lévő kezelést az európai dohányeultura színvonalára emelni — s a jelenben feltorlódott dohánymennyiségeiárusítása által azon czél felé haladni — hogy a dohánytermelés édes hazánkban kiterjesztessék s ez által a mezei munkával foglalkozó nép táplálékának kellő sikere biztosittassék ? Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha nem kívánja a t. ház ez interpellátiót felolvastatni, bátor vagyok bejelenteni a házszabályok értelmében, hogy ez interpellátióra a jövő keddi ülésben válaszolni kivánok; bejelentvén egyszersmind azt is, hogy ugyanazon ülésben fogok válaszolni a Rakovszky képviselő ur által az illeték szabályozása ügyében beadott interpellátióra. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. február 1.1879. Ráth Károly: T. ház! Azon egyezmény, mely az osztrák-mao-var bank szabadalmáról és létesítéséről szóló 1878. évi XXV. t.-ez. kiegészítő részét képezi, tudvalevőleg azt határozza, hogy 1878-ban négy, 1879-ban pedig három új bankfiók állítandó fel. Hogy mi értendő az ily új bankfiókok alatt, erre nézve a bankalapszabályok igen világos intézkedéseket tartalmaznak. Nevezetesen a második czikk szerint, először is az osztr.-magyar monarchia területén akár egy, akár több üzletágra nézve fennálló fiókintézetek az osztrák-magyar bank által egyelőre változatlanul folytattatnak. Másodszor azt határozza e czikk, hogy a bank jogosítva van tetszése szerint, egy vagy több üzletágra berendezett új bankfiókokat bármikor és bárhol felállítani, azonban harmadszor a bauk köteles a ministerium kívánságára, egyetértve a központi tanácscsal, mindhárom üzletágra nézve új bankfiókokat felállítani. Tehát azon bankfiókok, melyek az egyezmeny értebnében felällítandók, először is mindhárom üzletágra rendezendők be, másodszor pedig felállítandók a már létező, akár egy, akár több üzletágra berendezett bankfiókokon kívül. Miután pedig az idézett alapszabályok egész világosan azt mondják, hogy bankfióknak tekintetik az is, mely csak egy üzletágat folytat, én azt hiszem, nem lehet különbséget tenni, a már fennálló fiókokra nézve azok köztt, melyek mind a három üzletágra, és azok köztt, melyek — mint a kassai és zágrábi •— csupán két üzletágra, t. L a kölcsön- és utalványozási üzletre vannak berendezve. Midőn tehát az egyezmény négy, illetőleg hét új bankfiók felállításáról szól, ezeknek székhelyéül a törvény értelmében nem lehet sem Kassát, sem Zágrábot kijelölni. De még azon esetben is, ha nem volna olyan világos a törvény intézkedése, és interpretatiónak volna helye: azt gondolom, hogy a t. kormánynak ez első fontosabb esetben, midőn a törvénynek az ország hiteligényei érdekében való végrehajtásáról van szó, talán inkább oly irányban kellene magyarázni a törvényt, mely a magyarországi jogosult hiteligények javára szolgáljon és nem ellenkezőleg. S e részben bátor vagyok utalni azon határozati javaslatra, melyet a banktörvény elfogadása alkalmával a t ház elfogadott. A mi t. kormányunknak kitűnő receptje van bizonyos csillapító italok készítésére, melyekből mindannyiszor juttat a háznak egy-egy adagot, valahányszor oly előterjesztésről van szó, mely különben igen keserű utóízt hagyna hátra. (Derültség.) Igy például, midőn a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, és minden oldalról felhozatott többek közt az, hogy a
