Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-55

Q 4 o 55. országos üléí utján osztogattatnak, vagy legalább régi protectió alapján az évi termés eredménye és qualitására való tekintet nélkül meghagyatnak: tekintve, hogy a kivitelre vásárló czégek önkénye vagy zsarolása ellenében a termelő közönségnek sem menedéke, sem pedig biztosí­téka nem levén, terményét csekély áron oda adni kénytelen és igy a haladás ösztöne helyett a simítás és becsomózás körül egykedvűséget sőt hanyatlást tapasztalunk, a mi a külföldi piaczon a magyar dohányt évről-évre jobban decreditálja ; tekintve, hogy a dohányfüllesztésnek nálunk még mindig primitív rendszere mellett a vidéki raktárakban nagy mennyiségű dohánykészlet évenkint részint begyulad, részint megromlik, mely azután vevőre nehezen vagy épen nem talál, s igy, az állami raktárakban mindinkább fel­szaporodván, a termelési engedélyek megszorítását vonja maga után: tisztelettel kérdem a t. pénzügyminister gróf Szapáry Gyula urat: I. Szándékozik-e általában oly intézkedéseket tenni, melyek által a termelő közönség a dohány­nak szebb és finomabb kezelésére serkentessék? II. Szándékozik-e a termelési engedélyek kiosztása körül úgy rendelkezni, hogy azok a hanyag és a gondatlan termelőktől megvonassa­nak és a szorgalmas és jobb termesztőknek adassa­nak ki — a beváltás alkalmára viszont elren­delni azt: hogy az osztályozás szigorúan meg­tartassék, s így a termelő közönség e stipulált árfolyam szerint dohányát valóban értékesítve, fáradságát pedig megjutalmazva lássa? III. Szándékozik-e az exportengedélylyel ellátandó ezégekkel szemben úgy gondoskodni, hogy a hazai közönség, a termelendő dohányára nézve egyelőre meghatározott tarifalis pénzarány­nyal biztosítva, illetőleg tájékozva lehessen? IV. Végre szándékozik-e a t. pénzügyminis­ter ur a raktárak és gyárakban lévő kezelést az európai dohányeultura színvonalára emelni — s a jelenben feltorlódott dohánymennyiségeiárusítása által azon czél felé haladni — hogy a dohány­termelés édes hazánkban kiterjesztessék s ez által a mezei munkával foglalkozó nép táplálékának kellő sikere biztosittassék ? Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha nem kívánja a t. ház ez interpellá­tiót felolvastatni, bátor vagyok bejelenteni a ház­szabályok értelmében, hogy ez interpellátióra a jövő keddi ülésben válaszolni kivánok; bejelent­vén egyszersmind azt is, hogy ugyanazon ülés­ben fogok válaszolni a Rakovszky képviselő ur által az illeték szabályozása ügyében beadott interpellátióra. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. február 1.1879. Ráth Károly: T. ház! Azon egyezmény, mely az osztrák-mao-var bank szabadalmáról és létesítéséről szóló 1878. évi XXV. t.-ez. kiegé­szítő részét képezi, tudvalevőleg azt határozza, hogy 1878-ban négy, 1879-ban pedig három új bankfiók állítandó fel. Hogy mi értendő az ily új bankfiókok alatt, erre nézve a bankalapszabá­lyok igen világos intézkedéseket tartalmaznak. Nevezetesen a második czikk szerint, először is az osztr.-magyar monarchia területén akár egy, akár több üzletágra nézve fennálló fiókintézetek az osztrák-magyar bank által egyelőre változat­lanul folytattatnak. Másodszor azt határozza e czikk, hogy a bank jogosítva van tetszése sze­rint, egy vagy több üzletágra berendezett új bankfiókokat bármikor és bárhol felállítani, azonban harmadszor a bauk köteles a ministerium kívánságára, egyetértve a központi tanácscsal, mindhárom üzletágra nézve új bankfiókokat fel­állítani. Tehát azon bankfiókok, melyek az egyez­meny értebnében felällítandók, először is mind­három üzletágra rendezendők be, másodszor pedig felállítandók a már létező, akár egy, akár több üzletágra berendezett bankfiókokon kívül. Miután pedig az idézett alapszabályok egész világosan azt mondják, hogy bankfióknak tekintetik az is, mely csak egy üzletágat folytat, én azt hiszem, nem lehet különbséget tenni, a már fennálló fiókokra nézve azok köztt, melyek mind a három üzletágra, és azok köztt, melyek — mint a kassai és zágrábi •— csupán két üzletágra, t. L a kölcsön- és utalványozási üzletre vannak be­rendezve. Midőn tehát az egyezmény négy, illetőleg hét új bankfiók felállításáról szól, ezeknek szék­helyéül a törvény értelmében nem lehet sem Kassát, sem Zágrábot kijelölni. De még azon esetben is, ha nem volna olyan világos a tör­vény intézkedése, és interpretatiónak volna helye: azt gondolom, hogy a t. kormánynak ez első fontosabb esetben, midőn a törvénynek az ország hiteligényei érdekében való végrehajtásáról van szó, talán inkább oly irányban kellene magya­rázni a törvényt, mely a magyarországi jogosult hiteligények javára szolgáljon és nem ellen­kezőleg. S e részben bátor vagyok utalni azon hatá­rozati javaslatra, melyet a banktörvény elfoga­dása alkalmával a t ház elfogadott. A mi t. kormányunknak kitűnő receptje van bizonyos csillapító italok készítésére, melyekből mind­annyiszor juttat a háznak egy-egy adagot, vala­hányszor oly előterjesztésről van szó, mely különben igen keserű utóízt hagyna hátra. (Derültség.) Igy például, midőn a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, és minden oldalról felhozatott többek közt az, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents