Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-54
54. országos filés január 29. 1879. fl£87 sürgősségénél fogva ezen indítványt a legközelebbi szombaton tartandó ülés napirendjére kívánnám indokolás végett felvétetni. {Helyeslés.) Ezen indítvány a legközelebbi szombaton fog indokolás végett felvétetni. Következik a Erancziaországgal 1866. decz. 11-én kötött hajózási szerződés, konzuláris egyezmény, az örökségek szabályozásáról szóló egyezmény, valamint a szellemi- és művészeti munkák tulajdonjogát biztosító egyezmény hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása. Mindenekelőtt fel fog olvastatni az 1866. esztendőben kötött egyezménynek meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat. Elnök: Méltóztatik a t. háznak az imént felolvasott törvényjavaslatot elfogadni? [Elfogadjuk!) A t. ház a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban elfogadja. Következik a vámegyezményről szóló törvényjavaslat. Baross Gábor jegyző {olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztatik a t. háznak a felolvasott törvényjavaslatot elfogadni? [Elfogadjuk!) A t. ház az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasása után végleg elfogadván, mindkét törvényjavaslat szives hozzájárulás végett a főrendiházba fog szokott módon átküldetni. Hogy ez a főrendiház mai ülésében megtörténhessék, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttessék. Baross Gábor jegyző [olvassa a jegyzökö nyvi kivonatot). Elnök: A jegyzőkönyv ezen pontja bitelesittetik. Következik a Tibád Antal és képviselőtársai által a kisüstök tárgyában beadott indítvány indokolása. Tibád Antal képviselő urat felhívom indítványának indokolására. Tibád Antal: T. képv. ház! A magyar közjog értelmében a magyar törvényhozás — értve annak mindhárom foksorát, vagyis a két házat és koronát — nem csak országos törvények alkotására bir kizárólagos joggal, de joggal bír és pedig szintén kizárólagos joggal arra is, hogy a már meghozott törvényeket hitelesen mindenkire nézve kötelezőíeg magyarázza. Általánosan tudva van a t. ház tagjai előtt, hogy a szeszadóról alkotott 1868. évi XVI. t. ez. 12. §-a második bekezdésében a székelyföld azon vidékeit illetőleg, hol a mívelhető földtalaj csekély volta következtében az állattenyésztés a gazdasági foglalkozásnak lényeges ágát képezi, az állatok téli kitartása tekintetéből, azon jog lett volt biztosítva, hogy az illetők évi 2 frtnyi fogyasztási adóátalány előleges lefizetése mellett 1 egy ausztriai akósnál nem nagyobb kisüstökkel liszttartalmú anyagokból is főzhessenek pálinkát. Egyidejűleg az idézett t. ez. idézett §-ában foglalt felhatalmazás erejénél fogva, pénz ügy ministeri szabályrendelettel meghatároztatott az is, hogy az ekkép termelendő szesz kizárólag a termelésre jogosított s a vele ugyanazon háztartásban élő családtagok szükségletére fordittathassék, s hogy maga a termelés csak az erre jogosított által termesztett anyagokból eszközöltethessék; mely utóbb jelzett körülmény folytán a kérdésnek kiválólag gazdasági jelleg lett kölcsönözve. A székelyföld lakói, a részükre ekkép törvényhozásilag biztosított és minden oldalulag körvonalozott jogosítványnak még akkor élvezetébe léptek, s ezen élvezetet háborítatlanul is gyakorolták egészen a múlt évi aug. hó közepéig, midőn a volt pénzügyminister Széll Kálmán ur — támaszkodva a szeszadóról legújabban alkotott 1878. évi XXIV. t. ez. 112. §-ára — a pénzügymiiiisteriumnak alárendelt hivatalos közegeket az azon időig szeszfőzésre használt székelyföldi kisüstök s ezekhez tartozó többi készülékek zár alá vételére utasította, mely záidat az erre hivatott hatósági közegek által szeptember hó első napjaiban a közönségnek kellő időbeni előleges értesítése nélkül s épeu e miatt tömeges, de a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízva volt ministerelnök úr által elengedett büntetések kiszabása mellett foganatba is vétetett. Igénytelen nézetem szerint, t. ház, az épen most említett pénzügyministeri rendelet az általam idézett törvényhely téves értelmezésének kifolyása s mint ilyen a székelyföld lakóira nézve sérelmet képez, melyet, miután egy közigazgatásilag teljesen befejezett, ugyanazon úton tehát aligha megmásítható ténynyel állunk özemben, csak a törvényhozás van hivatva és bir hatalommal orvosolni. Koezkáztatott állításom bizonyításának megkísértése tekintetéből, legyen szabad mindenekelőtt szöveg szerint felolvasnom az 1878, évi XXIV. t. ez. 112. §-át, mely a pénzügyministeri rendeletnek egyedüli hasisául szolgál. Nem lehet szándékomban a két törvénycikk egyes fejezetei s azok részleteinek elé sorolása s párhuzamos összehasonlítása által hosszadalmasan próbára tenni a t. ház türelmét, már azért sem, mert ez az előttem fekvő feladattól messze vezethetne. Szorosan a tárgynál maradva tehát, minthogy a szóban forgó törvényezikkeknek csak két-két, összesen tehát négy olyan szakasza van, melyek indítványunkkal kapcsolatba hozhatók, fejtegetésemben kizárólag ezekre fogok szorítkozni. Az 1868. évi XVI. törvényezikknek azon §-ai közül, melyek az általános rendelkezésektől
