Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-54
288 54 ' országos ülés január 29. 1879. eltérő kivételességét tárgyalják, az egyik a 12-ik intézkedést tartalmazván azon esetre, ha a kisebb szeszfőzők s a pénzügyi közegek között a fogyasztási adó megváltása tekintetében egyetértés létre nem jöhetne, a székelyföldi kis főzdék után fizetendő szeszfogyasztási adó menyiségét Qgj átalány-összegben megszabja; mig a 15. §. felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a szeszadóra vonatkozólag a törvényczikk alkotását megelőzőleg érvényben volt pénzügyi szabályokat — menynyiben ennek szüksége mutatkozik — továbbra is fenntarthassa; mely felhatalmazás folytán már egyebek között az ország egész területére nézve az ideig gyakorlatban volt kivételesség is fentartatott a nélkül, hogy a törvényezikkbe ez irányban határozottabb intézkedés vétetett volna fel. Az 1878. évi XXIV. törvényczikknek tulajdonképen csak egy olyan §-a van, mely a kivételességre vonatkozik: a 2. §., mely lényegileg és egészben véve nem egyéb, mint az ország egész területére nézve gyakorlatban volt kivételességnek a törvény bástyái közé való befogadása. A másik §., mely a felvetett kérdésnek — úgyszólván — központjául szolgál, az általam felolvasott abrogatoria elausula azon törvényhely, melyre a volt pénzügyministeri rendeltetés alapította. Ha most t. ház — a tényállás ismerete után figyelembe vesszük, hogy 1878. előtt az országban a szeszfőzésre nézve kétféle kivételesség létezett, vagyis egy olyan, mely az ország egész területére kiterjedt, és egy másik, mely kizárólag a székelyföldre szorítkozott; ha meggondoljuk, hogy e részben 1878-ban semmi egyéb nem történt, minthogy az elsőrendű, az ideig rninisteri szabályrendeleten alapult kivételesség szintén törvénybe iktattatott, nézetem szerint legalább, ha az antagonismusba állított két törvényhely között tartalmi és alaki eltérést, különbözést eonstatálhatunk is: ellentétes, vagy mint az abrogatoria clausulában kifejezve van, összeütközést a szavaknak nyelvtanilag vett értelme és összefüggése szerint fel nem fedezhetünk ; miből önkényt folyik, hogy az 1868. évi XVI. t. ez. 12. §-ának második bekezdése jogilag ma is létezik, sőt lényegében nem egyéb, mint az 1878. évi XXIV. t. ez. 2. §-ának a székelyföldi concret viszonyokhoz való alkalmazása. Egészen máskép állana a dolog, természetesen, ha a 112. §. által a korábbi törvénynek a későbbi törvénynyel nem csak összeütköző, de attól különböző, eltérő intézkedései is érvényteleneknek decr etáitattak volna. Minthogy azonban magam is azok közé tartozom, kik az ismeretes jogelvnél fogva, t. i., hogy lex posterior derogat priori, vagyis, hogy a későbbi törvény folytán a korábbi törvénynek azzal ellenkező intézkedései eo ipso, tehát valamely elausula használata nélkül is elvesztik érvényüket : a t. ház engedelmével megkísérlem indítványunknak a törvénymagyarázat logikai szabályaiban is néhány támpontot keresni. Legyen szabad e tekintetben felemlítenem mindenekelőtt, hogy az 1878. évi XXIV. t. ez. alkotásához alapul szolgált javaslatot beterjesztett volt pénzügyminister, nemcsak hogy magába a javaslatba nem vett fel valamely positiv egyenes intézkedést a kérdés ezen ágára vonatI kozólag, de az ahoz mellékelt indokolásban sem emlékezett meg róla egy árva szócskával sem, mely körülméiry, figyelembe véve azt, hogy több mint 200 mérföldön lakó közel ötszázezer honpolgár egyik életbevágó érdeke forgott a koczkán, — tehát a dolog nem volt oly az egészhez képest elmosódó apró részecskének tekintj hető, — mely még a szóbahozatalt sem érdemelte ! volna meg ; ismétlem, ezen körülmény azon feltevésre jogosít, hogy a pénzügyministemek magának sem volt szándékában a székelyföldi kivételes kedvezmény megszüntetésének initiálása. Nem akarom különben, hogy ezen felfogás : kizárólagos, sőt megengedem, hogy az nem ugyan i maga mellett, de magával szemben megtűr egy | másikat is, de csakis egyetlen egyet, t. i. melyet részemről legalább nem tartok valószínűnek — azt t. i., hogy a volt pénzügyminister úrban lap! pangott ugyan a jogosítvány megszüntetésére irányult intentio : de azt minden feltűnés nélkül, illetőleg akkép akarta érvényre juttatni, hogy kivált a laikusok által észrevehető ne legyen; más szavakkal, hogy a volt pénzügyminister ur az általa perhorrescalt szesz-csempészetet egészen homeopathikus módon, törvényhozási csempészet! tel akarta gyógyítani. De hiányzott a partikuláris intézkedés eltörlésére irányuló szándék a törvényalkotás két igen lényeges faktora a képviselő és főrendiházaknál is. Hivatkozom e részben a törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásra előkészített pénzügyi bizottsági jelentésre és mind a két ház naplójára, melyek világosan tanúsítván, hogy a kérdés ezen ága sem a pénzügyi bizottságban, sem pedig a két házban még csak fel sem említtetett; tehát a pénzügyministeri rendelet által feltételezett intentio kifejezésre nem is juthatott. Mindmegannyi hiteles bizonyítékai előre bocsátott állításomnak. Továbbmenve ez irányban — s nem hiszem, hogy nyilatkozatom az illetők részéről czáfolatot vonna maga után — egész határozottsággal merem állítani, hogy ha csak sejteni is lehetett volna azon értelmet, melyet a pénzügyminister az 1878. évi XXIV. t. ez. 112. §-ának tulajdonított, a volt képviselőház soraiban helyet foglalt székelyföldi képviselők, kik a kérdéses jogosítvány fenntartásának szükségességéről közvetlen közelből szer-