Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

22 29. országos ülés november 30.1878. bölcseségére kell bíznom, hogy a kormányt személyesen illető ezen indítványok felett határozzon. Én a felhozottak alapján csak némely reflexiókat ki vánok tenni, (Halljuk!) s itt mindenek előtt azt kivánom megjegyezni, hogy ha az előttem szólott igen tisztelt képviselő urnak nézete az, hogy teljesen jogosult és alapos azon indítvány, a melyet László Imre t. képviselőtársam beadott: akkor igen nagy kár volt azon indítványhoz nem járulnia; mert legyen meggyőződve a képviselő ur egyfelől arról, hogy a kormány tőle kegyelmet sem kérni, sem elfogadni nem fog; és legyen másfelől meggyőződve arról is, hogy még eddig oly hatalomra, hogy Magyarországon, a magyar királyságban kegye]mezésä jogot gyakorolhasson, szert nem tett. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Különben a t. képviselő ur, mint ez neki már szokása, a kormánynak azért is szemrehányást tett, hogy ilyen ügyben miért nem nyilatkozik. Már engedelmet kérek, a kormány nyilatkozatai az iránt, hogy a dolgot hogyan fogja föl: ott vannak a bepanaszolt rendeletekben. Tehát a kormánynak előzetes nyilatkozatára ily esetben nem volt szükség. A kormánynak megkellett várnia, hogy megtámadtatnak-e e rendeletek itt a házban, s milyen irányban támadtatnak meg, hogy azután megadhassa saját álláspontjából a szükséges felvilágosításokat. (Helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben tehát mulasztást részemről egyáltalában el nem ismerhetek. A mi már az előadottakat illeti, azt hiszem, hogy a dolgok részleteire nézve, ha és a menynyiben szükséges lesz, fog felvilágosításokat adni az. kit az ezen katonai körbe vágó intézkedésekre adandó felvilágosítás leginkább megillet. He némely általános megjegyzéseket tenni magam is hivatva érzem magamat. (Halljuk!) Az első, a vád alá helyezési indítványt tett t. képviselőtársam beszédére csak igen keveset kívánok reflektálni. Azok, miket ő beszédében előadott, megvallom, reám azon benyomást teszik, hogy épen olyan alaposak, mint a minő azon állítása, hogy XVIII. Lajos ministerei, (László Imre közbeszól: Nem ministerei, a király!) tehát maga XVIII. Lajos irt VII, Ferdinánd spanyol királynak, figyelmeztetve őt, hogy adjon parlamentáris alkotmányt országának, nevezzen ki ministereket, hívjon össze parlamentet, mert akkor sokkal jobb dolga lesz, sokkal inkább fog költekezhetni. Sajnálom, de e dologban a t. képviselő ur értesülése igen téves. Ezt a levelet XVIII. Lajos sohasem irta, hanem irta azt egy pasquilleban Paul Louis Courier, az akkori franczia parlamentarismusnak egyik leggenialisabb kigúnyolója, irta az akkori alkotmány kigúnyolására. (Elénk derültség a jobboldalon.) Mondom, a milyen alapos volt ezen állítása, az én meggyőződésem szerint alap dolgában bizony épen ezen ponton állanak a törvényekből és a parlamentarismus alapelveiből vett többi okoskodásai. A mi magát a dolgot illeti: azt mondta a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur, hogy nem helyes, és hogy nem is lehet régi törvényre hivatkozni, és hibáztatta, hogy a t. előadó ur az 1844-iki törvényre és — gondolom — az 1760-ik évben kelt rendeletre hivatkozott. Azt az indítványt azonban, a mely a XVII. század elejéről vett törvényekre hivatkozik, a tisztelt képviselő ur helyesnek tartja. Úgy látszik tehát, hogy a mely törvény az ő adott álláspontjának kedvez, nem régi, ha több százados is; a mely pedig annak nem kedvez, az régi, még ha ebből a századból való is. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) A vád alá helyezési indítvány ugyanis, — ha egyszeri hallásra jól fogtam fel — a XVII-ik század elejéről keltezett, nem is a mostani viszonyoknak megfelelő, nem is ilyen viszonyokról szóló törvényekre alapittatik, s a képviselő ur azt mégis jól megalapítottalak, helyesnek tartja; de már az 1844-iki törvény, az régi, arra már nem szabad hivatkozni. (Derültség a jobboldalon.) De egyébiránt is tévedni méltóztatik a tisztelt képviselő ur, midőn itt az 1867: XII., XL., XLI. és XLII-ik törvényekre hivatkozik, mert a fönforgó esetben, sem honvédségről, sem népfelkelésről nem volt szó; hanem szó volt oly intézkedésekről, melyek nem a fegyveres erő kiállítására, hanem a fegyveres erőnek az adott viszonyok közt kellő élelemmel ellátására vonatkoznak: oly ténykedésről, oly valamiről tehát, a mi azon törvények keretébe nem tartozik, a miről azon törvények egyáltalában sem egyet, sem mást, egy szóval semmit sem mondanak. De abban is téved a képviselő ur, hogy a tett intézkedés megrontotta a hozzájárulási arányt. Én igen jól tudom és nem is fogja tagadni senki sem, hogy ha tényleges szolgálmányok válnak a hadsereg rendkívüli viszonyai közt szükségesekké: azok bizonynyal azon vidékekre súlyosodnak, a melyek fekvésüknél fogva első sorban képesek ezeket teljesíteni, de nem ingyenes szolgálattétel kívántatván, — úgy a költségek, mint a netalán előfordulható kártérítési esetek okvetlenül a quota illető aránya szerint oszolnak meg a monarchia két állama között. A mennyire tehát a dolog természeténél fogva ez figyelembe vehető volt, okvetlenül itt is figyelembe jött; valamint figyelembe jött azon törekvés is, hogy a kirendelt fuvarok mentől előbb fogadott fuvarosokkal váltassanak fel, s a kirendelt fuvarok egy része már jó régen vissza is jött, egy része valamivel később jött vissza, egy része — igaz — még most is ott van;