Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

29. országos ülés november 80. 1878. 2: a (Mozgás a szélső baloldalon. Szalay Imre: Egy része ott veszett! Halljuk! a jobboldalon) de méltóztassanak megengedni, csak az van ott,1 a ki nem akart visszajönni. (Mozgás a szélső balon és fölkiáltások: Mert nem eresztették vissza) Igenis, nem akart visszajönni, mert a legutolsónak visszaboesáttatása is már régen elrendeltetett, és íén határozottan tudom épen azon vidékiektől, kiknek előfogataik maradtak oda, hogy igen sok ott maradt azért, mert ott jövedelmező üzletet csinál, részint a vasútnál, részint másutt. Németh Albert: Meg is házasodtak! Élnek, ha meg nem haltak! Tisza Kálmán ministerelnök: A mi különben az eljárást illeti, legelsőben is mellesleg azt kívánom megjegyezni, hogy az, a mit az előttem szólott képviselő urnak tetszett felolvasni egy, 1865-ben általam irt röpiratból, továbbá 1869-ben és talán 1870-ben mondott beszédeimből, nem hiszem, hogy a kormány eljárására nézve itt a legkisebb súlylyal is bírhatna. Nem csak azért, mert utoljára is emlékeztethetem a t. képviselő urat, és ha időm lenne beszédjeit kikeresni, bizony mutathatnék az övében is és mindenkiében is, és még természetszerűleg is eltérő nézeteket Csanády Sándor: Nálunk nem! Tisza Kálmán ministerelnök: Még talán Csanády Sándor ur beszédeiben is. {Nagy derültség.) Hanem azért, mert én azt gondolom, hogy ha valaki kormányon van, nem szabad azt az eljárást követnie, mely iránt valaha nyilatkozott, de a mely törvénynyé nem vált; de kötelessége azt követnie, a mi törvénynyé vált. (Helyeslés a jobboldalon.) Már pedig a képviselő ur igen jól tudja, hogy az én röpiratomban kimondott véleményem nem törvény; hogy az 1869-ben és 70-ben kimondott véleményem nem törvény. Kérem, ne tulajdonítson az én nézeteimnek törvény feletti érvényt, mert én legalább ezt a nagyrabecsülést magamra nézve el nem fogadhatom; de másnak sem concedálom, mert concret esetben valamely eljárásban nem az egyes egyén nézete, de egyfelől a törvény, másfelől — és ezzel akarom beszédemet végezni — az állam érdekében való okvetetlen szükség lehet egyedül az irányadó. (Tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon), A t. képviselő ur igen keményen megrótta a boszniai occupatió iránt követett eljárásban tett intézkedéseket. Én részemről meg vagyok róla győződve, hogy az illetők, legalább legnagyobb részben — mert egyes tévedések mindenütt történhetnek — fogják igazolni tudni ezen eljárást. De azt már mindenesetre kérem, hogy egy occupatió, egy hadseregi működés, egy hadseregi mozgalom irányában történt egyes közigazgatási intézkedéseket is ne akarjon a magyar kormány és a magyar ministerelnök felelősségi körébe vonni; mert hisz utoljára ezekért már sem a törvény, sem semmiféle néven nevezendő theoria szerint azt felelőssé tenni nem lehet. De figyelmeztetem arra, hogy a hadseregnek fuvarozási készletekkel való oly ellátása, minőt ő említett, hogy vagy béke idején is tartassék mindaz a nagy erő, a mely szükséges arra, hogy a fónforgott viszonyok köztt is a hadsereg elláttassék, vagy ha nem ezt értette, hogy midőn az actió megindul, akkor szereztessenek be államtulajdonként a szekerek és lovak és azok használtassanak ott: figyelmeztetem arra, hogy ez oly borzasztó nagy költségekbe kerülne, melyeket, ha a kormány megtett volna, bizonyosan azért és sokkal igazabban megtámadtatott volna. {Helyeslés a k'őzépen) Végezetül csak azt kívánom megjegyezni, hogy bármi lett légyen indoka annak, hogy a fuvarokra a hadsereg érdekében szükség volt*. részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy miután azt, hogy szükség volt, megtagadni nem lehetett és nem lehet, a kormánynak a legnagyobb kötelesség mulasztása nélkül nem volt szabad megengednie, hogy ezen fuvarok ki nem rendelése vagy a kirendelésükből a kormányra háramolható kellemetlenségek miatt, a magyar-osztrák hadsereg a legnagyobb nélkülözéseknek, éhségnek, és esetleg a képviselő ur által is említett zászló e miatt és csak e miatt megaláztatásnak legyen kitéve. (Tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) Én azt hiszem, a kérvényi bizottság kifejtette, hogy a kormány eljárása törvényes volt; de még ha úgy volna is, hogy a törvény szerint nem igazolható, azt tartom, hogy a parlamentarismus elveinek megfelelőleg kötelessége lett volna a kormánynak magára vállalni ezért a felelősséget; és ezen felelősséget, hogy a kormány, ha bár — mondom feltéve, de meg nem engedve — törvény ellenére is gondoskodott arról, hogy a hadsereget a csapások ama legnagyobbja, az élelemmel el nem látás ne érje: a felelősséget ezért el birom vállalni és el birom viselni. Nem kérek kegyelmet; ítéljen felettünk a t. ház; és ha a vád alá helyezés kimondatik, ítéljen az, kit alkotmányunk biróúl kirendel. De saját lelkiismeretemben nem birtam volna elvállalni a felelősséget azért, ha visszaijedve a kellemetlenségnek előre vetett árnyékától, megengedtem volna, hogy a kormánynak erélytelensége és félelme miatt, a hadsereg szükséget szenvedjen a legszükségesebb napi élelemben. (Elénk helyeslés jobbjelöl. Mozgás balfelol.) Eötvös Károly: T. ház! {Halljuk!) Nem volt szándékom e kérdésben most felszólalni; de azon alkotmányi tanok, a melyeket a kérvényi bizottság t. előadója a magyar törvénytár egyes