Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

2g2 SO. országos ülés január 2a. 1879. gamentekben 1878-ik év végéig, az Olaszországba való bevitelnél fizettetett 100 frauk, a mostani szerződés szerint fizetendő 15 frank. Ez nemcsak leszállítás, hanem igen jelentékeny leszállítás. Nem állítom, hogy maga a tárgy jelentékeny, melynél ezen leszállítás történt; erre bátor leszek később visszatérni. A 93-ik tételnél közönséges szivacsért fizettetett eddig 20 frank, fizettetni fog ezentúl 1.5 frank és ilyeket lehetne még másokat is találni. A behozatalra vonatkozólag, mert állíttatott, hogy mindenütt szállíttattak a vámtételek, már jelentékenyebb tárgyat is hozhatok fel és nem szükséges a rubrikában keresnem; bátor vagyok figyelmeztetni a selyemre, melynek métermázsájáért eddig 160 frt fizettetett, ezentúl pedig 200 frt fog fizettetni. Ismétlem, ha csak a 8Z3L" mokat vesszük egymásután, megkülönböztetés nélkül, s a tételek szembeállítása nélkül: akkor a számok tömkelegébe veszünk. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy van egy pár főbb tárgya a behozatalnak és kivitelnek, a mely az osztrák-magyar monarchiát és főkép Magyarországot érdekli. Méltóztassanak ezen főbb tárgyakat megvizsgálva, mondani ki az ítéletet az egész szerződés felett. És itt, habár nem a legfőbbek közé tartozik, méltóztassanak megengedni, hogy legelsőbben reflectáljak a gabona és liszt kiviteli vámjára. (Halljuk!) Xem tagadom, sokkal inkább szeretném, hogy ha vámmentesen lehetne Olaszországba gabonát és lisztet bevinni, és a felől tisztában volt a magyar és az osztrák kormány már régebben és a folytatott tárgyalások alkalmával megkisérlette a tételek érvényesítését; azonban a mint az előterjesztésben is meg van említve, e miatt egyszer fennakadásra jutottak a tárgyalások, a mikor kitűnt, hogy a vámmentességnek e tekintetben való fenntartása mellett, lehetetlen lesz a szerződést megkötni. Ekkor állott el az osztrák-magyar kormány ez irányban tett kívánságától. A kérdésnek reánk nézve tisztán theoriai becse van; az van, de nem egyéb. Ugyanis nem szenved kétséget, hogy Olaszországba évenként jelentékeny gabonabevitel van; a bevitel mennyisége és értéke a termelési viszonyok szerint változik. Evenként 8—9 százezer métermázsa az, a mi évenként Olaszországba bevitetik, hol a gabonára vetett vám a vám-jövedelem egyik főbb ágát képezi. Olaszország egyenlő vám alá veti azon gabonát, mely tán tőlünk megy be, ép ugy mint azt, a mely Oroszországból, Törökországból vagy máshonnan vitetik be. Felteszem, ha az történnék, hogy az a mostani egyenlő vám, a mely nem szerfelett nagy, minden államra nézve egyenlően leszállittatnék, vájjon akkor a versenyképesség Ausztria-Magyarországra nézve emelkednék-e ? Tagadom, hogy igen. E vám fiscalis jövedelmét képezi Olaszországnak, a mely olasz szempontból kétségkívül úgy fogható fel, mint egy adónem, és megengedem, oly adónem, mely legnagyobb mértékben a köznépet, a szegényebb osztályt nyomja, miután ezeknél a főszükségletre kiadott összeg jóval jelentékenyebb, mint a felsőbb osztályoknál. Ezért én ezt magam részéről helyes politikának, helyes közgazdasági eljárásnak el nem ismerem; de nem függ én tőlem, s nem függ a magyar kormánytól és a magyar törvényhozástól e tekintetben külön vámszabályokat hozni be Olaszországban. De nem is ettől függ a magyar gabona versenyképessége szemben az orosz és török gabonával, mely a legnagyobb tért bírja Olaszországban. Erre nézve az tökéletesen egyenlő. Az összesen bevitt 900,000 métermázsa gabonából az osztrák-magyar monarchia bevitelére Olaszországba körülbelől 10,000 métermázsa esik. Talán azt várhattuk volna, hogy ezen 10,000 métermázsa kedvéért, illetőleg a 10,000 métermázsa vámtétele miatt, kénytelen legyen Olaszország a többi legtöbb kedvezményben részesített államokkal szemben az ő jövedelméről lemondani, mely jövedelem az összes vámjövedelmek 5—8%-átteszi? Azt hiszem,hogy ezt méltányosan nem követelhetjük, s tagadom, hogy ez specialiter a magyar kereskedést nyomná. Csak úgy nyomja a többit, mint a magyart, s ha egyszerűen eltöröltetnék ; csak úgy nem volnánk azon helyzetben, hogy Olaszországba többet bevigyünk, mint jelenleg nem vagyunk. Ezeket voltam bátor a gabona-vámot illetőleg felhozni, mint a melyből sokkal nagyobb kérdés vált itt, mint én tisztán közgazdasági és kereskedelmi szempontból elfogadhatónak tartom. Nem mintha gabna - kereskedésünket kicsinyelném; nem mintha nem ismerném nagy fontosságát épen ezen gazdasági czikknek, és nem mintha tagadnám helyességét azon törekvésnek, hogy a magyar kormány és egyszersmind a magyar-osztrák kormány mindent megtegyen

s hogy lehetőleg nagy piaczot és olcsó hozzájuthatási eszközöket szerezhessen, a mi gabna- és liszt-kereskedésünk számára ; de specialiter ezen Olaszországra vonatkozó kérdésben, a 10,000 m, mázsányi Olaszországba kivitt magyar gabona, — melynek megvallom, hogy nagyobb kivitele előttem lehetőnek nem igen látszik, — momentuosus körülményt ezen kérdés megítélésénél nem képez. Leszek bátor némely megjegyzéseket tenni a szeszipart és szesz-kivitelünket illetőleg is, mely itt hasonlókép felhozatott. Szesz-kivitelünk Olaszországban jelenleg nem jelentéktelen s mintegy 4 millió lira értéket képvisel. Ha visszatekintünk az elmúlt 8—10 évre, e tekintetben igen nagy ingadozást találunk. Az Olaszországba eszközölt kivitel, mely 10—11 miilió frankot tett, egyszerre megapad