Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

50. országos ülés január 25. 1879. 263 nagy mértékben , megapad néhány százezer frankra. Attól kezdve rendre emelkedett, mig mostani magasságát elérte. Az olasz beviteli vám volt a szeszt illetőleg eddig 10 frank, a mostani kereskedelmi szerződésben meg van állapítva 12 frankban. Mindamellett t. képviselőtársamnak azon kérdésére : vájjon ezen stipulatiója a kereskedelmi szerződésnek jobb-e mint az előbbi, egész határozottsággal azt merem felelni: hogy igenis határozottan jobb és pedig azért, mert tulajdonkép az osztrák-magyar monarchiából Olaszországba vitt szesz nem ezen 10 frankos vámmal küzdött. Elenyésző csekély jelentőségű az, hogy 10 vagy 12 frank legyen-e a vám. Fontosabb az, hogy oly rendkívüli előnyben részesül az olasz szeszproductió, az általánosítás behozatala következtében, melylyel semmi néven nevezendő külföldi szesz Olaszországban a versenyképességet ki nem állhatja. Nem azért fizettetett adó Olaszországban, a mi pro dukál tátott, hanem azon sokkal csekélyebb ouantum után. A szerződés illető tétele szerint 12 frankot fizetünk ugyan ezentúl, de egyszersmind Olaszország kötelezi magát arra, hogy azt a szeszt vámolja meg, a mi tényleg van és nem oly képzeleti összeget, mely sokkal csekélyebb a valódilag gyártottnak összegénél. Én e tekintetben mindenekelőtt kimondom azt, hogy az, hogy két frankos emelkedés van e tételnél, nem tagadható ; de ezt elfogadhatjuk, mert az általányozás megszűntében sokkal nagyobb előnyt látok, mintha megmarad a 10 frankos tétel, s egyszersmind szerződésileg megállapittatnék, hogy Olaszország továbbra is hasonló szesz-megadóztatást alkalmaz az olasz szeszszel szemben. Én tehát, hogy ha az kérdeztetnék tőlem, hogy előnyösebbnek tartom-e az új szerződés stipuiatióját e kérdésben, határozottan azt mondanám : hogy igenis helyesebbnek tartom az új szerződés stipuiatióját annál, mely 1868. óta fennállott. Egyike a legfontosabb kereskedelmi artikulusainak Magyarország — és itt egyenesen Magyarországot mondok — és Olaszország közt a faanyag. Ennek különböző osztályzatai vannak a szerződés és a vámtarifa szerint. A legnagyobb és legjelentékenyebb tétel benne a műfa. Összes kivitelünk Olaszországba ezen czikket illetőleg 28—29 millió lirára megy és ebből az épitőfa 27 millió és egynehány százezer lira. Ezt illetőleg megvallom, nem mondhatom ugyan, különösen az épitési fa tekintetében, hogy a viszony kedvezőbb volna, mint volt, de azt állítom, hogy oly kedvező, mint a minő lehet, mert az vámmentes. A nagyon vékony fournirnak vágott deszkától ugyan csekély vámdíj szedetik, de ez oly elenyésző csekély mértékben produkáltatik és e gyártmány oly kis mértékben vitetik ki, hogy ezért elitélni a szerződést alig volna lehető. E tekintetben a fődolog és főfeladat volna, lehetőleg megkönnyíteni magának a faproductiónak a tengerre juthatást, de ennek megvitatása nem ide tartozik. Azt méltóztatott mondani t. Simonyi Lajos képviselő ur és én bátor vagyok erre megint visszatérni, hogy a mi kivitetik Olaszországba arra nézve a vámtétel mind emeltetett. Már most áttérek egy más ágára a kereskedésnek, a marhakereskedésre és általában a lókereskedésre és bizonyos elégtétellel hivatkozom rá, hogy e tekintetben sem hátrányos a szerződés, mert eddig fizettetett 6 frt, ezentúl vámmentes lesz a kivitel. És itt engedje meg a t. ház, hogy figyelmeztessem azon rendkívüli érdekes adatokra, a melyek e tekintetben már mostanáig kimutattattak. Ugyanis két kategóriába osztva tüntetik fel az olasz adatok azt, hogy az osztrák-magyar monarchiából mennyi és micsoda lovak vitettek ki. Az egyik kategóriába esnek azok, a melyeknek értéke darabonként 300 Uránál kevesebb : a másikba a melyek 300 líránál többre becsültettek. A 300 líránál kevesebb értékű lovak vámja változott 1868-tól 1876-ig 995 ezer, 1.100,000 egész í.371,000 frk. közt; a 300 líránál drágább lovaknak, tehát a becsesebb lóanyagnak 1868-ban az összes érték nem volt több 300,000 franknál, és ez felemelkedett nyomról-nyomra 1876-ig 5.400,000 frankra, úgyhogy jelenleg az Olaszországba kivitt lóérték 6.800,000 frankot képvisel. Ez már magában is egy jelentékeny összeg; de sokkal jelentékenyebb lesz az idők folytán, hogy ha igy emelkedik; a mire méltó reményünk lehet. És az gazdasági iparunknak kétségkívül egy igen fontos momentumára nézve vívmány, mikor a lókiviteli vám Olaszországban megszüntettetett, és vívmány egyszersmind azon állategészségügyi szerződés is, a melyre már többször és a jelen alkalommal is történt hivatkozás. Ezt illetőleg azonban későbbre halasztóm megjegyzéseimet, most ezzel ellentétben legyen szabad figyelmeztetnem a t. házat arra, hogy a szarvasmarhakivitel nem hogy emelkedett volna, hanem alább szállt; kivéve egyetlenegy tételt, a minek emelkedése veszélyes, t. i. a borjú kivitelt. A dolgot azt gondolom megfejti maga a statistika. T. i. az olyan minőségnek, a melyet a behozatala után rögtön felhasználni akarnak, megengedik a behozatalt, de az olyant, a melyet használat előtt tartani, hizlalni kell, azt nem engedik meg; és ennek következtében ki lett az ország a marhavész és egyéb bajoknak téve, a mi nehezítette az állategészségi ügy rendezését és ennek folytán a kivitel nem emelkedett, hanem alá szállott.