Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

260 50. országos ülés január 35. 1873. rosszabb a jelenlegi állapotnál, mégis kénytelen vagyok azt elfogadni. [Helyeslés balfelöl). Bethlen Andor gr.: T. előttem szólott, Simonyi Lajos báró beszédjének alaptétele, kezdete és vége az volt, hogy ezen szerződés összehasonlítva az előbbi állapothoz, határozottan rosszabb. Részemről bátor vagyok ezt tagadni, még pedig azért, mert ezen összehasonlítás nem volt correct. Ugyanis nem az eddigi állapotot kell összehasonlítani ezen szerződéssel, hanem azt, mi következett volna be akkor, ha ezen szerződés nem jött volna létre. Igen, t. ház, mert ha a szerződés nem jő létre, akkor azon állapot áll be, melyben most vagyunk, illetőleg az előbbi szerződés meghosszabbítása, a melynek ideiglenes meghosszabbítása fölött is méltóztatik panaszkodni, hanem előáll mindkét oldalról az autonóm tarifa, és hogy ez határozottan rosszabb, úgy nekünk, mint Olaszországnak, az bizonyos. Nem fogom a t. előttem szólott képviselő urat minden tételnek megbirálásában követni; azonban legyen szabad csak kettőt kiemelnem. Méltóztatott reflectálni a szeszadóra. Igen csodálkozom, hogy figyelmét kikerülte az indokolás 12. lapjának 4. bekezdésében foglalt azon egészen helyes és praecis fejtegetés, hogy a mi szesz- ' termelésünk károsodása és kivitelünk hátramene- I tele tényleg nem abból következik, hogy a vámtéte- j lek ilyen magasak, hanem az olasz adórendszer [ folytán ki lett játszva, illetőleg 20 lira helyett ; csak 5 lira fizettetett. Tehát itt nem azt kell összehasonlítani, hogy állanak szemben a papiroson a vámtételek az előbbi tarifa szerint és a jelenlegi szerint: hanem a tényleges állapot nem volt elég biztosíték arra nézve, hogy az olasz kormány nem fogja kijátszatni engedni ezen biztosítékunkra szánt garantiát; most azonban épen a szeszvámra vonatkozólag a stipulatiónak egyik legfontosabb része az, hogy biztosítást kaptunk arra nézve, hogy ily módon az olasz adórendszer által szerződésileg megállapított módozat nem fog kijáíszatni. De van a szerződésnek egy másik része, a mely szerény nézetem szerint az indokolásban nincs kellőleg kiemelve s ép azért volt oly könnyű az ellenzék tisztelt tagjának e felett oly könnyen keresztül siklani; és ez az állategészségügyi conventió. Tisztelt ház! ez egy rendkívül fontos, mondhatni különösen a magyar nemzetgazdasági és főkép tekintettel az agricol viszonyainkra epochalis fontosságú dolog. Tegyünk egy visszapillantást. Eddig Magyarországból az úgynevezett Steppenvieh, tehát a magyar szürke marha a világpiaczon absolute nem jelenhetett meg; még pedig nem a vámtétel miatt, hanem azon féltékenység miatt, melyet marhánk iránt, mint oly országból jövő iránt, hol az állategészségügy felületesen kezeltetik, mint gyanús marha iránt, a külföld táplál. 1874-ben hozatott a 20-dik törvényczikk, mely tisztán az 1872-ik évi bécsi állategészségügyi congressus alapelvein állva, teljesen megfelelt az európai követelményeknek. Mi több, azóta a földmívelési ministerium illető szakközegeinek ernyedetlen elismert működése folytán, melyet méltóztatott elismerni — a legkövetkezetesebben és helyesebben vitetett e törvény keresztül, sőt e részben theoretice és praktice előbb vagyunk az osztrákoknál, a mennyiben az ő törvényük 1867-ben hozatott, tehát nem az 1872-iki megállapodások alapján; minek bizonyítéka az, hogy ép most novellariter fogják azt javítani, tényleg pedig rosszabbul kezelték, mert az utóbbi időben nem Magyarország, hanem Bukovina és Galiczia határain hatolt be hozzánk az európai marhavész. Daczára ez állapotnak — mondom — Európa mégis vonakodott elismerni azt. hogy marhaproductiónk alkalmas arra, hogy a világpiaczon megjelenjen ; és én azt hiszem, hogy Németország vonakodása, hogy be nem ereszti marháinkat, nem onnan eredt, hogy kormányunk meg nem tett volna mindent, hanem onnan, hogy fél a eoncurrentiától; és midőn ezen tételnek fontosságára utalok, teszem azért, mert hiszem, hogy végre nem sokára elkövetkezik az idő, midőn Németország resistencziája is meg lesz törve. Az, hogy Olaszország elismerte, hogy mi e téren előhaladást mutathatunk fel; az, hosrv egy szomszédos állam elismerte, hogy e veszély, a mely állíttatik, maga után fogja vonni azt, hogy nemsokára Francziaország az új szerződésbe be fogja venni ezen ránk nézve fontos tételt és akkor Németország a morális pressió folytán ez ellen ürügyet és okot nem fog találni; és ha ez megvan, akkor Magyarország marhatermeiése elfoglalja azon állást, és azon dimensiókat veheti, melyeket most tanácsolnak neki azok, a kik félnek, hogy az egyoldalú gabnaproductio a talajt kimeríti és egy intensiv gazdálkodást ajánlanak, melynek feltétele a marhatenyésztés, de nem képesek bebizonyítani azt, hogy ezen intensiv gazdálkodás és marhaproductio egyszersmind lucrativ; mert a mit kivinni nem lehet, csakis a belfogyasztás tárgyát képezi. E szerint, hogy rövid legyek, azon eredmény, hogy marhaproductiónk tárgya lehet a kivitelnek; hogy rés nyittatott, melyen az európai nemzetközi forgalomba belejutott, melybe bejuthatni oly fontosnak találom, hogy még akkor is, ha ezen tarifa tételei relatíve ilyen kedvezők nem lennének, mondom még akkor is hajlandó lennék ezen szerződést elfogadni. De miután elbírálásom bázisa az, hogy nem az előbbi szerződés, melynek előnyei lényegesen az olasz-franczia szerződésből merittetnek, hanem