Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-29
18 29. országos ülés november 30.1878. zését adta, hogy jövőre az ily törvénytelen rendeletek teljesítését megtagadja, és az alispáni hivatalt annak megtagadására utasítja. Midőn ezen felterjesztés a belügyér úrtól visszaérkezett, a leiratban hivatkozva a százados szokásra, Somogymegyének azon határozata, mely az alispán utasítására és a tiltakozásra vonatkozik, megsemmisíttetik, — pedig azon ősi, százados szokás, a melyet a belügyminister ur megemlít, sohasem létezett. De létezett egy ősi szokás és ez az, hogy az ország határain belül is esak két mértföldnyire lehetett a fuvarokat igéuybe venni, [Igaz! a szélső balon) sőt több régi törvényeink becstelenség terhe alatt tiltják, az országgyűlés által meg nem szavazott subsidiumok teljesítését. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez azon helyzet, a melyben szeptember 2-án Somogyvármegye alázatos felterjesztését megtette és az illető két ministert vád alá helyezni kérte. Tény az, hogy a személyes vagyonbiztonság a legnagyobb mértékben megsértetett; tény az, hogy annyi ezer meg ezer fuvar rendeltetett Boszniába katonai szolgálmányok teljesítése végett; tény az, hogy ez a legnagyobb munka, a szántás, vetés, cséplés, és aratás idején történt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ki fogja azon ezer meg ezer szegény családot kártalanítani, a melyeknek életforrásuk volt azon két ló és szekér, miután azután azoknak lovai odavesztek és szekereik összetörtek. (Igaz! a szélső balon.) Mutatja a világtörténelem, t. ház, hogy más országokban is követtettek el merényletek a nemzet és a parlament jogai ellen: de arra, hogy néhány rövid év alatt oly következetességgel sodortatott volna egy nemzet a pénzügyi és politikai válság örvényébe, mint Magyarország, példa aligha van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nép elszegényedett, az erkölcsök megromlottak, (Ugy van! a szélső baloldalon) és a mi több, megrendült a nemzet hite az alkotmányosságban és a törvényben. (Igaz! a szélső balon.) És ha ez igy folytattatnék, mitől Isten mentse meg az országot, ki állhat azért jót, hogy ezen elszegényedett, a csontok velejéig elkeserített nép nem veti-e magát a végzet szekerébe azért, hogy kibontakozzék bajaiból, és keresve erre utat, oly kísérletekre vetemedik, melyek kimenetele mindig vészes és kétes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A waterloi csata XVIII. Lajos franczia királyt trónjába ültette vissza, a ki kénye-kedve szerint csinált ministereket, alkotmányt. (Halljuk! Halljuk!) Az engedelmes parlament és a parancsait híven teljesítő ministerek mellett kényelmesen folyván dolga, VII. Ferdinánd spanyol királyhoz levelet irt, a melyben felszólítja, hogy hagyjon fel azon nehézkes absolutisticus kormányformával, csináljon ministereket és parlamentet mint ő, könnyebben fog élni és sokkal többet költhetni. (Derültség a szélső balon.) Nem emlékszem azonban, hogy VII. Ferdinánd követte-e e tanácsot. Csak egy hasonlatot akarok koczkáztatni a nélkül, hogy a parlamentet sérteni akarnám, az akkori franczia parlament és a mi parlamentünk közt. A mi parlamentünk oly engedelmesen követi tüskén bokron át a kormányt, hogy még az applicatiót is szintén megközelíti, a mit igazol a múlt válaszfeliratnak azon pontja, melyben a parlament tisztelt többsége végre is a boszniai tömkelegből való kimenekülést ő Felsége bölcsességére bizza. (Igaz! a szélső baloldalon.) A kormány hasonlít X. Károly franczia király azon kormányához, melyet Polignac herczeg vezetett, a ki a népnek annyi panasza, annyi felirata daczára mindig rendeletekkel ordenanceokkal kormányozott; ámde a politikai büntettet a történelem tanúsága szerint mindig követni szokta a megtorlás története; a júliusi meleg napok csakhamar felolvasztották a Bourbon trón oszlopait és Polignac tiz évre száműzetvén, bezáratott, hogy legyen elég ideje elmélkedni csendes magányában az emberi sors múlandósága felett. T. ház! A tizenkét napig tartott válaszfelirati vita alatt az ellenzék a vészt érző tárgyilagossággal ismertette itt a házban azon politikai és pénzügyi válságot, melybe az országot a kormány sodorta. Mi lesz az alkotmányból, hova sülyed még az állam hitele, hogy mentsük meg keleti érdekeinket, a muszka hódítási terjeszkedési vÁgj hogy szorittatik vissza régi medrébe, mi lesz az elfoglalt Boszniával ? — e kérdések voltak itt felvetve. És a kormány mit felelt? Azt felelte, legfőbb érveinek súlypontja az volt, hogy a nagy világesemények kerekeinek forgását meg nem állíthatta. En t. ház azt hiszem, hogy Törökország részleges feldarabolásának oka, melynek egyik részét Bosznia elfoglalása képezi, — nem a világesemények körülményeiben rejlik, hanem rejlik igenis a reichsstadti találkozásban. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Ismeretesek az ilyen megbeszélések e század elejéről, a veronai és laibachi congressusokból, a hol oly ügyesen megszőtték a terveket arra nézve, hogy a franczia forradalom által szabadságra hivott nemzetek aspiratiói erőszakosan és oly véresen visszanyomassanak keretokbe. (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez volt a politika, még pedig úgy a bel- mint a külügyi politika. (Igaz! a szélső baloldalon.) E politikának fonalai felvezetnek Zápolya haláláig. Ezen politikának forrása, kútfeje Bécs. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Ezen politikának éle, különböző variatiókban közvetve és. közvetlenül mindig Magyarország ellen és a
