Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

29. országos filés november 30. 1878. 19 legdynasticusabb Magyarország ellen volt intézve. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) kivéve azon episodot, a mikor a végveszélybe sodort monarchiát a „morianmr pro rege nostro" felkiáltással kellett a magyar karnak és aczélnak megvédelmezni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezekből kiindulva, t. ház, én a kérvényi bizottság előadója által a somogymegyei felirat ügyében előterjesztett véleménynyel egyet nem értek ; hanem ellenindítványt vagyok bátor benyújtani, kérvén a t. házat annak elfogadására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az ellenindítvány. Molnár Aladár jegyző (olvassa az ellenindítványt, mely következő) : E11 e n i n d í t v á n y. Tekintve azt, hogy a kormány az alkotmány létalapja mellőzésével, az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül a boszniai kalandos hadjárattal súlyos pénz és véráldozatot erőszakolt a magyar nemzetre; tekintve azt, hogy a személy és vagyonbiztonság megsértésével, a boszniai hadjáratra idegen országba fuvarokat és fuvarosokat rendelt és azokat katonai szolgálatra kényszerítette; tekintve^ hogy az 1609-diki Il-ik, 1610-diki V-ik, 1618-diki Il-ik, 1622-diki Il-ik, 16B8-diki I-ső, törvényczikkek ellenére, melyek világosan kimondják, illetőleg megerősítik, hogy a király a békét tartsa meg, és az ország tudta és beleegyezése nélkül háborút ne kezdjen: a kormány mégis a korouának a boszniai — az egész magyar nép által ellenzett — háborút tanácsolta; tekintve végre azt, hogy e kormány mindazon tetteiért és mulasztásaiért, — melyek az az alkotmány biztosítását, •— a fennálló törvények rendeleteit, személyszabadságot, vagy a tulajdon szentségét sértik, az 1848-diki Hl-ik t.-cz. 32. §-a szerint feleletre vonandó — indítványozom: hogy Somogymegye felirata értelmében Tisza Kálmán ministerelnök és Szende Béla honvédelmi minister vád alá helyeztessenek és az okozott károk megtérítésére köteleztessenek. Br. Simonyi Lajos: T. képviselőház! (Ralijuk!) Mindenekelőtt nem hallgathatom el a feletti csodálkozásomat, hogy midőn az ország lakóinak nagyobb részéről panaszok emeltetnek a kormány ellen és méltó aggodalmak merültek fel az iránt, hogy a kormány részéről törvénysértés követtetett el, hogy ily fontos ügyben a kormány nem szólal fel és az országgyűlésnek e tekintetben álláspontját nem terjeszti elő, s általában nem nyilatkozik. (Ugy van! balfelöl,) Miután azonban ez nem történt, köteles vagyok ennek mellőzésével is nyilatkozni. Azon vállalatnak, mely a boszniai occupatiónak neveztetik — mert hiszen az iránt, hogy ez hadjárat vagy háború-e vagy nem, igen sokan még ma sincsenek tisztában — legméltóbb kiegészítő része a kormánynak a kényszer-fuvarokra vonatkozó intézkedése, (ügy van! balról) Eleintén Bosznia occupatióját egy zászlóval s egy zenekarral akarták végrehajtani. Később azonban jónak látták ezen zászlót és zenekart 70,000 ember kíséretében Boszniába beküldeni. És csakugyan ezen 70,000 embernek, azaz katonáink vitézségének köszönhetjük egyedül, hogy ezen zászló a legnagyobb kudarczot nem vallotta. (Ugy van! balfelöl.) Azonban csakhamar szükségesnek látták, hogy több mint 100,000 embert küldjenek a harcztérre. Később eszökbe jutott, hogy élelmi szerekről is kell gondoskodni ; s midőn élelmiszerek voltak, arról nem gondoskodtak, mert nem jutott eszükbe, hogy ezen élelmiszereket a hadsereg után el is kell küldeni, mert maguk nem mennek oda. (Derültség balfelöl.) Midőn a tapasztalat azt tanúsította, hogy csakugyan nagy szükség van; nagy zavar következett be, és felszólittatott a kormány, hogy a kényszerfuvarokat kiállítsa, s a kormány ezt a legnagyobb készséggel teljesítette is. Erre később fogok visszatérni; most előzetesen megjegyzem csak azt, hogy soha botrányosabb könynyelműséggel és gondatlansággal hadjárat nem indíttatott meg, mint a boszniai occupatió. (Helyeslés balfelöl.) S midőn a kormány ezen tájékozatlansága folytán — nem akarok élesebb kifejezéssel élni — igen sokan személyes szabadságukat és vagyoni biztonságukat sértve látták és ennek folytán több törvényhatóságok egész bizalommal az ország képviselőházához folyamodtak: hogy „erre ilynemű felelet adassék, mint a kérvényi bízottság által terveztetik, azt én részemről nem helyeselhetem. Mindenekelőtt kimondja a kérvényi bizottság, hogy a törvények nem elégségesek és szükséges volna bizonyos pótló törvényeket hozni. Ha én ezt concedálom is, még sem fogadhatom el azt, hogy midőn a követett intézkedések miatt panasz emeltetik az országban, a képviselőház csak azt válaszolja, hogy a törvények hiányosak ; majd utasítjuk a kormányt, hogy arra vonatkozó törvényt adjon be. Mert ha ez teljesíttetnék is, akkor is csak a jövőre szól, és semmiféle tényleges, sem anyagi, sem morális kárpótlást nem nyújtana azoknak, a kik szabadságukban és jogukban magukat sértve érezték. (Ugy van! bal fel öl.) De továbbá a kérvényi bizottság indokolását sem tartom helyesnek, midőn a kormány által tett intézkedések mellett fölhozza a régi szokást és régi törvényeket. A régibb törvények, a melyek nagyrészt természetben való szoígálmányokra 3*