Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-41
41. országos ülés deczember 21. 1878. 227 Különben részemről is elfogadom ezen határozati javaslatot. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az átalános vitatkozást befejezettnek jelentem ki. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ismételten akartam e kérdésben szólani, de kész voltam átengedni a szót azoknak, kik közben fölállottak. Egyébkint én a magam részéről szorítkozom arra, hogy egy pár állítást rectifieáljak. (Felkiáltások a széls'ó balon : Hangosabban tessék beszélni!) Én igyekszem oly erős hangon beszélni, a mint csak tudok, de a méhkas zúgását nem lévén képes legyőzni, kérem ha hallani akarnak, a minek igen örülök, méltóztassék csendben lenni s akkor meghallanak. (Halljuk!) Legelsőben is meg kívánom jegyezni azt, hogy a mik a pénzügyi vámok eshetőíeges jövedelmét illetőleg felhozattak, mondhatom, hogy nem helyesen hozattak fel. Az egyik t. képviselő úr igyekezett bebizonyítani, hogy milyen fölötte csekély összeg az, a mi a pénzügyi vámok folytán a kincstárba, mint nagyobb jövedelem befoly ; és igazolta ezt azzal, hogy ime 2 millióval és néhány százezerrel vétetett föl, mindössze több mint felvétetett a közös költségvetésbe azon időben, midőn a pénzügyi vámok még behozva nem voltak. Én szerencsés voltam már az osztályülésben is megadni a t. képviselő úrnak a kivánt felvilágosítást; de miután ő szíveskedett ezt itt is felhozni, kötelességemnek tartom ezt a t. házban is megtenni; annyival is inkább, mert midőn a delegatió pénzügyi bizottsága ezen kérdéssel foglalkozott, tőlem, ki akkor a pénzügyministerium ideiglenes vezetője voltam, kívántatott ebben felvilágosítás, és így mondhatom, hogy igenis aránylag csak igen csekély összeggel több vétetett fel vámjövedelemképen a közös költségvetésbe, mint felvétetett akkor, midőn ezen pénzügyi vámok még nem léteztek. De ennek az indoka abban fekszik, hogy a kormány kötelességének tartotta, hogy az előirányzat solid legyen; solidul pedig nagyobb többletet nem irányozhatott elő; nem azért, mintha a pénzügyi vámokból teljes alapossággal többet várni nem lehetne, hanem azért, mert az előbbi vámjövedelmi fölvételek a tapasztalatban nem bizonyultak be helyeseknek. Felteszem az 1878. évben, azaz a folyó évben egészen a novemberi eredményekig, és nem hiszem, hogy azok azóta nagyon változtak, úgy állott a dolog a jövedelmi adórestitutiók miatt, melyek a vámoknál teljesitendők, hogy Magyarország, mely az annyit vádolt újabb kiegyezési törvények folytán az azelőtt a restitutiókban szenvedett igazságtalanságot többé nem fogja szenvedni: fog ugyan egy bizonyos csekélyösszegű vámjövedelemben részesülni; de a monarchiának másik fele ezen nagy fogyasztási adórestitutiók miatt ezen évben aligha fog a vámokbői tiszta jövedelmet egyátalán kapni; sőt igen könnyen lehet, hogy reá fog még fizetni. A kormány tehát solidul akarván eljárni, lehetetlen volt, hogy az akkori felvételekhez hozzátegye a pénzügyi vámokból várt nagyobb jövedelmet, hanem nem egy évnek, de a múlt éveknek tapasztalatai, positiv adatai szerint — hozzáadva a pénzügyi vámokból várható nagyobb jövedelmet — kellett az előirányzatot készíteni. Nem áll tehát az, mintha a kormány maga, mely ezen nagyobb jövedelmet helyezte a pénzügyi vámokból kilátásba, most már, mikor azokat számításba is kell venni, azoknak csak egy negyedrészét meri fölvenni. A mi t. ház a stabilitást illeti, bizonynyal nagyon óhajtandó a stabilitás a kereskedelmi viszonyokban; de hogy ebben a szempontban az 1878-iki szerződésnek egy évre való meghosszabbítása nagyobb stabilitást adott volna, mint az, a mely most a t ház asztalán fekszik, ezt — azt gondolom — állítani nem lehet. A stabilitásra való tekintetből tehát a helyzet legalább is egyforma, azaz épen olyan lesz ezen törvényjavaslat által, mint lett volna az 1868-iki szerződésnek egy évre való meghosszabbítása által. De a stabilitásnak, — figyelmeztetem erre a t. képviselő urat, — nem csak a külállamokkal való viszonyokban van értéke; hanem bizonynyal van értéke azon állammal szemben is, a melylyel kereskedelmi viszonyaink legnagyobb része fűz bennünket össze: értem a monarchia másik államát. És én legalább azt hiszem, hogy mentül nehezebb stabilis viszonyokat teremtem a többi államokkal szemben, annál nagyobb előnye van annak, ha ezen állammal legalább bizonyos számú évekre a stabilis viszonyok megteremtetnek. (Helyeslés jobbfelöl.) És csodálkoznom kell, hogy midőn egyfelől a stabilismusra Németországgal szemben nagy súlyt fektetnek, ugyanakkor azzal vádolják a kormányt, hogy miért nem fogadott el a másik állammal szemben egy vagy két évi provisoriumot 1 Mellesleg meg kell itt jegyeznem arra nézve, a mi az adatok iránt felhozatott, hogy az én emlékem szerint az itt nem mondatott, hogy semminemű adataink ne lennének; semminemű oly adatok, a melyeket bizonyos fokig a számítás alapjául venni lehetne: de annyi bizonyos, hogy teljes positivitású adatokat Austria és Magyarország egymás köztti forgalmára nézve addig, míg közbenső vámsorompó nincs, nem lehetett és nem fog lehetni szerezni. De provisoriumot alkotni úgy, mint 20 ;i
