Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

228 41. országos ülés december 21. 1878. Apponyi Albert t. képviselő ur mondta, egy vagy két évre azért, hogy ezután legyenek positiv adataink, nem vezetett volna czélhoz máskép,mintha ezen provisonum megalkottatott volna a közbenső vámsorompők felállításával. Ekkor igenis lehetett volna ilyen adatokat szereznünk. De ekkor már az ideiglenesség kedveért magáért meg kellett volna az egymással annyira összenőtt összes kereskedelmi viszonyokat zavarni; a mi oly áldozat, melyet épen az ipar, kereskedelem és gazdászat érdekében elérhető előnyök egyátalában nem ellensúlyoznak. Felemlittetett, t. ház, hírlapi tudósítások alapján, hogy mik voltak okai annak, hogy Németországgal a tarifaszerződés megkötése nem sikerült. Felemlittetett az is, hogy a volt pénzügyminister ur azt mondotta, hogy mi magyarok elfogadtuk volna, ha a német állam megkínált volna az 1868-iki szerződés egyszerű meghosszabbításával. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur, a ki ezt felhozta, csak félig emlékezik jól, mert a rövid időre való meghosszabbítással akkor is meg voltunk kínálva. Azonban az mondatott akkor, — ha jól emlékszem, pedig azt hiszem jól emlékszem, — a pénzügyminister részéről, hogyha hosszabb időre, újabb tíz évre egyszerűen hajlandó lett volna Németország a szerződést meghosszabbítani, igenis mi magyarok elfogadtuk volna; de ez nem történt sem akkor, sem most; a mint most is csak egy provisorius, vagyis esztendőre terjedő meghosszabbítás hozatott szóba. A mi különben ennek indokait képezi, a felett részletekbe bocsátkozni, nem tarthatom feladatomnak: de arról az egyről biztosíthatom a képviselőházat, hogy ha ennek főokozójául a szövészeti ipar vámjait tekintik, melyeket valóságos és nagy védvámoknak tartanak, ebben határozottan nagyon tévednek. Azok után, a mik itt ama hosszú viták alatt kifejtettek, nem vizsgálom azt, hogy megérdemlik-e átalában ezen vámtételek a védvám elnevezést azon szigorú értelemben, melyben a t. képviselő urak veszik. Hiszen minden vám egy bizonyos mértékig védelme azon iparnak, a mely ugyanazon czikkeket illetőleg valamely országon vagy államon belül létezik. Valóságos védvám alatt azonban oly vámokat értünk, melyek lényegesen alterälják az azok által érintett czikkek árát, az azokkal való kereskedést és nehezítik azok behozalalát. Ily értelemben védvámoknak részemről azon vámokat nem tartottam soha és nem tartom ma sem. Ismétlem, hogy abban, hogy a tarifaszerződést Németországgal nem lehetett megkötni, egy bizonyos ipar vámtételei is játszottak szerepet, de egyáltalán nem azon vámtételek, melyekről a t. képviselő ur azt hiszi, hogy ezek voltak okozói. A nehézségnek egy lényeges és nagy részét képezték — s ez mutatja, hogy nem csak Ausztria érdekében levő dolgok képezték az akadályt — a magyar kormánynak azon kívánalmai, melyeket nyers terményeink kivitelére nézve tett. Ma Németországon mi sem okoz nagyobb nehézséget, mint épen a nyers termények vámjának megkötése, mert talán méltóztatnak ismerni azon gazdászati áramlatot, mely Németországban most küzdi harczát, s addig a míg e harcz eldöntve nem lesz, meggyőződésem szerint tarifa-szerződést Németországgal sem mi, sem mások kötni nem fognak. Nem azon iparczikkekben tehát, de épen Németországnak a nyers termények iránti álláspontjában fekszik ma a szerződés meg nem köthetésének egyik legnagyobb indoka. E tekintetben, szemben azon áramlattal, azt hiszem, hogy ezen beterjesztett szerződés annyit, a mennyit elérni lehetett, eléri ; s a valóságos veszély ellen nyers terményeinket és gazdászatunkat biztosítja, mert azt gondolom, hogy nem fogkétségbe vonatni, ha azt mondom, hogy valamely terménynek versenyképessége utoljára is mindenek felett és mindenek előtt attól függ, hogy a külföld piaczaira menetelében rosszabb elbánásban ne részesüljön, mint részesülnek a más országokból jövő nyers termények. Ez ellen pedig terményeinket ezen szerződés és a beter! jesztett törvényjavaslat biztosítja. Mondhatnám még, miután egyik t. képviselő ur a szalonna és a zsiradékok kérdését is említette, hogy e tekintetben talán a most életbe lépő tarifában némi előnyt is fog nyerni Magyarország államgazdászata; a mennyiben abban a szalonna vámja, mely eddig 3 írt, 8 frtra emeltetik. Mondhatnék több ily tételt, a mi mind bizonyítja, hogy Magyarország gazdászati érdekeit a kormány szem elől bizonynyal nem tévesztette. De nagyon messze vezetne az ezekre való kiterjeszkedés. Ezért csak egyet kívánok még megjegyezni. Az mondatott — gondolom gróf Apponyi t. képviselő ur volt az első, ki mondta — hogy itt nem az indokolás által elmondottakban fekszik a tulajdonképi indok, de fekszik abban, hogy Ausztriában nem akartak a védvámokról lemondani, vagyis nem egyeztek bele egy tarifaszerződésnek ezek árán való megkötésébe. Hogy 1 nem is ebben, főleg ebben csak, és nem különösen azon posztó és egy szóval szövet-vámok vámtételeiben fekszik a nehézség, azt bátor voltam elmondani. De különben méltóztatnak rá emlékezni, hogy a pénzügyi vámoknak ép a legfon-