Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

2g(j 41. országos Ülés deczember 21. 1SÍ8. akarja mondani előre, hogy ő neki a tout prix augusztusban készen kell lenni a szerződéssel, a másik fél pedig még fél évig reá ér szerződni: bizonyosan nem fog könnyebben, hanem nehezebben alkudni az ellenféllel. Én épen abban, hogy csak az utolsó perczben jött létre a szerződés — és hogyha nem jött volna létre, megmegkezdette volna mind a két állam a kiszámító atlan károkkal járó érdekharczot — épen abban azt látom, hogy mind a két kormány teljesítette kötelességét; hogy SZÍVÓS volt az engedményekkel, s hogy a német kormány is a legnagyobb szívósságot tanúsította követelményeiben mindaddig, mig mind a kettőre nézve oly késő lett, hogy kénytelen volt azt megkötni. Ugy ez nagyobb károsodás elhárítása tekintetéből áll — bizonyos mértékben — azon szerződésre is, mely Olaszországgal kötendő és legközelebb fog a ház elé kerülni, ott is mindkét állam az utolsó perczig iparkodik lehetőleg kivívni azt, a mit csak lehet. Ezen megjegyzések után elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Gr. Bethlen Andor: T. ház! Én csak épen egy rövid megjegyzést leszek bátor koczkáztatni a t. előttem szólott képviselő úrral szemben, még pedig azért, mert ez a főszempontot illeti, melyből ő és csekély személyem is ezen kérdést tekinti. Beszédjének alapja az volt, hogy az ellenfél részéről nem bizonyította senki, hogy az 1*68. évi szerződésnek alapja jobb, mint a mostani szerződésé. Azt hiszem, ily felesleges dolgot még bizonyítani, szükségtelennek találták; annál is inkább, minthogy ép arról a bársonyszékről azon időben, midőn sokkal nagyobb hullámokat vert fel a kiegyezés és a követendő vámpolitika, a volt pénzűgyminister ur egyszer szegletbe szorítva kénytelen volt azt mondani, hogy igenis, ha megkínáltak volna az 1868. szerződéssel, mi magyarok azt természetesen elfogadtuk volna; de nem fogadtuk el, mert meg nem kínáltak vele, ha tehát ő az időben helyesebbnek tartotta a 68-ki szerződést, — az pedig nem változott, — azt hiszem jóságának bizonyítása szükségtelen. Ennek azért van fontossága, mert most — a mint a t. ellenzék igen loyalisan e szerződés elfogadását, vagy el nem fogadását nem vitatta, úgy e házban egyáltalában hang nem emeltetett arra nézve, hogy e szerződés az utolsó perczben elvettessék. Fontos ugyanis az, hogy midőn, körülbelül fél év múlva, már ideje lesz a definitív szerződés megkötésének, — hogy akkor mi magyarok melyik álláspontra helyezkedünk. {Helyeslés.) Az-e, a mi most irányadó volt és főkép az osztrák vámszerződésnek kifejezése; e jelenlegi kényszerszerződés, vagy pedig az 1868-ki, melyre nézve ime, mint látjuk, még Németország is a mi részünkön áll, minthogy vele megkínált. Főleg két szempontból ajánltatott ennek elfogadása: az egyik az időtartam rövidsége, a másik a fiscális szempont. A fiscális szempontot — daczára rósz fináncziális állami helyzetünknek — megvallom, annyira főfontosságúnak nem találom. Ha idő és remény volna arra, hogy osztrák testvéreinkkel (Egy hang a szélső balon: Sógorainkkal! Derültség.) szerencsésebbenés sikeresbeben tudnánk alkudozni, akkor ez nemvolna irányadó. És sajátságos, hogy e nézpont megvédésére szükséges volt még egy oly factornak is érdekében síkra szállni, a mit ritkán szoktak védeni, s ezek a finánczok; mert ha nehézségeket okoz a 68-ki tarifa és osztályozásának e részletes életbeléptetése az új autonóm tarifával szemben, ez azt jelenti, hogy azon finánczok bajosan tudnák e kettős kezelést keresztülvinni, már pedig az újat megtanulták, minthogy 11 nap alatt ugyan nem tudnák azt megtanulni, de kérem, el sem felejtették a régit, ez tehát valami nagy zavart és akadályt nem • okoz. j Méltóztatott a t. kereskedelmi minister ur I mint az új szerződésnek legbrilliánsabb részét | kiemelni, a vasúti forgalomra vonatkozó előnyöket, melyek a 15. czikkben speeifikálvák. Erre igazán elmondhatjuk, a mi a szerződésben új, az nem jó, s a mi jó, az nem új. Poroszországgal 1861-ben, valamint 1867-ben az akkori vasúti szerződések szerint négy csatlakozásranézve az, a mi ebben benn van, örök időkre eleve megállapított; és hogy a többiben benn van-e, vagy nincs, arról positiv tudomással nem birok, de gondolom, hogy benn vann, de főkép kiemelhetem azt, hogy legfontosabb csatlakozási pontunk az oderbergi, abban bennfoglaltatik. A mi különben a t. kereskedelmi minister urnak álláspontját illeti, természetes, hogy ezen szerződést úgy lényegben, mint formájában magáévá tenni kénytelen; ő azonban e tárczát cum beneficis inventarii vette át, s azon időben, midőn a ministertanácsos az instructiókkal Berlinbe elutazott, ő ezen tárczától távol állott. Ebből én azt merítem, hogy midőn később a definitív szerződés ideje be fog következni, azon nézeteknek és iránynak fog hangot adni, melyek itt általánosak; és az 1868. évi szerződési alapot, ha ugyan lehetséges lesz, magyar szempontból fogja hangsúlyozni és épen azért a t. bizottsági előadó ur beterjesztett határozati javaslatát nem tekintem oly meddőnek, mint azt gr. Apponyi A. t. képviselőtársam tekinti.