Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos ülés deczember 21. 18?$. 225 az Í875-Í forgalom szerint 11.269,000 frt volt annak idején kilátásba helyezve, most pedig az összes tiszta vámjövedelem, az aranyvámok behozatala és a legtöbb vámtétel felemelése mellett körülbelül annyira van előirányozva, a mennyinek csupán a jövedelmi többletnek kellett volna lenni. Hogy correct járjunk el, s a petroleumvám leszálIrtását számbavéve, üssünk le akár 3—4 milliót; akkor még mindig 7—8 milliónyi vámtöbbletnek kellene 1879-re mutatkozni, holott a folyó 1878-iki költségelőirányzathoz képest ezen többlet csak 2.800,000 frt. Ha kellő tekintettel vagyunk arra is, hogy 1878-ban kevesebb volta nettó vámjövedelem, mint a mennyi előrányozva volt: constatálva van mégis, hogy azon nagy pénzügyi előnyök, melyek compensatio gyanánt kilátásba helyeztettek, minden téren való károsodásnak ellenében, aránylag igen csekély minimumra devalválódnak. A várt fmáncziális eredményt tehát nem értük el. De nem értük el — és ezt tanúsítja a jelen előterjesztés — azon második fontos előnyt sem, hogy gazdasági viszonyainkban végre-valahára stabilitás álljon be. Itt ismét provisoriummal van dolgunk és senki sem tudja, hogy egy év múlva milyen egészen új viszonyok fognak beállani. Mint előre látható volt, a kiegyezés által teremtett rósz alap állandóan megmarad anélkül, hogy azon könnyítések avagy előnyök, melyek a vámügyi rendezkedésnek a többség általi elfogadása alkalmával kilátásba helyeztettek, bekövetkeznének. Nem terjeszkedem ki azokra, miket gróf Apponyi t. képviselőtársam az 1868 iki szerződés ideiglenes meghosszabbítására nézve elmondott. Csak azt akarom megjegyezni, hogy előttünk fekszik egy félhivatalos nyilatkozat Berlinből, a »Norddeutsche allgemeine Zeitung< egy közleménye, mely határozottan tiltakozik az ellen, mintha a czélba vett tarifa-szerződés létre nem jötte, Németországon múlt volna. Ha megengedi a t. ház, felolvasom {Olvassa) .• »Bei den Verhandlungen über Erneuerung des deutschösterreichischen Handels-Vertrags war das Bestreben der deutschen Regierung von Anfang an darauf gerichtet, dass durch den Vertrag vom Jahre 1868 ergründete Verhältniss wo möglich im Interessé Deutsehlands weiter auszubilden, oder doch so aufrecht zu erhalten, dass die Lage Deutsehlands nicht verschlechtert werde. Die Bemühungen, einen neuen Tarifvertrag zu Standé zu bringen, sind an den zum Nachtheil Deutsehlands erhöhten Zollsätzen des österreichisch-ungarischen Autonómén Tarifs gescheitert. Deutscherseits wurde dann die Verlängerung des bestehenden Vertrags auch für das Jahr 1879 vorgesehlagem stb. KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. II. KÖTET. Továbbá tiltakozik a félhivatalos közlemény az ellen, hogy Németország új kereskedelmi politikai irányzata folytán nem iparkodott volna fenntartani, sőt fejleszteni az eddigi szabad kereskedelmi irányú viszonyt Ausztriával szemben; de ennek gátját képezte azon védvámos autonóm vámtarifa, mely már most egészben minden Magyarország érdekében való enyhítés nélkül 1879. jan. 1-én életbe fog lépni. Én, t. ház, tekintve a kényszerhelyzetet, melylyel szemben állunk, bár igen súlyosnak tartom, hogy csakis igy tudtunk a velünk legfontosabb kereskedelmi viszonyban álló szomszéd nagy nemzettel modus vivendi-t találni: kényszerűségből a^ szőnyegen levő előterjesztéseket elfogadom. (Elénk helyeslés bal- és szélső bal/elől.) Ivánka Imre: Igen rövid egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni. Első megjegyzésem az, hogy előttem szóló t. képviselőtársaim azt nem igen mutogatták, hogy ezen újabb szerződés rosszabb az előbbinél, hanem azt mutogatták, hogy nem elég előnyös mi ránk nézve, hogy ebben vagy abban a pontban nagyobb előnyt kellett volna kivívni, és épen az előttem szóló t. képviselő urnak utolsó bizonyítéka a szerződés ellen, melyet németül olvasott fel, legvilágosabban szól mellette, mert azt mondja: >Das Bestreben der deutschen Regierung war darauf gerichtet das im Jahre 1868 begründete Verhältniss wo möglich im Interessé Deutsehlands weiter auszubilden und aufrecht zu erhalten. Die Bemühungen einen neuen Tarifvertrag zu Standé zu bringen, sind in den erhöhten Zollsätzen des österreichisch-ungarischen autonómén Tarifs gescheitert.« Már most, ha arról volna szó, hogy valakire szerződést rá lehet parancsolni, akkor tökéletesen igazuk lenne a képviselő uraknak. De miután két állam alkuszik, a melyeknek mindegyike saját előnyét veszi tekintetbe, nem kérdés, hogy ezt kellett volna elérni és azt kellett volna elérni, hanem vájjon megtartotta-e kormányuk legalább is azon előnyöket a másik állam irányában, a melyekben előbb állottunk és nem lett-e az állapot rosszabb, vagy egy más tekintetben valami előnyt értünk-e el igen vagy nem? Szerintem ezen szerződés, a mi a vasúti dolgokat illeti, különösen a kocsik lefoglalásra nézve, határozottan előnyt ért el. Ez az előny, igaz, hogy mindkét félre szolgál, mert a forgalmat egyáltalán könnyíti, de csak is oly anyagi szerződést tartok állandónak államok, vagy egyének közt is jónak, a mely mind a két fél érdekének szolgál, nem pedig az egyikre, s a másikra nézve káros, hátrányos. A mi azt illeti, hogy utolsó perczekben köttetett meg a szerződés, — kérem, ha valaki ki 23