Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

224 41. országos ülés deezember 21.1878. áll fenn közttünk és Németország közt. A ki azt mondja, hogy ezen intézkedése csupán a mi érdekünkben van, az nem ismeri a viszonyokat. Németországra nézve sem volt addig közönyös, hogy a nemzetközi forgalom elé ilyen akadályok gördittettek. A cartelre vonatkozó intézkedés szintén megvolt eddig is; ez Németországnak ezután még inkább érdeke lesz, miután tudjuk, hogy Bismarknak is egyik kedvencz eszméje a pénzügyi vámok behozatala, illetőleg felemelése. Hátra van még az appreturára, a kikészitési eljárásra vonatkozó intézkedés. A ki foglalkozott ezen tárgygyal, tudja, hogy akikészítési eljárás közüli eddigi intézkedések, főleg Magyarország érdekében voltak. Nem lehet tagadni, hogy azok némely visszaélésekre is adtak alkalmat. Én nem akarom ezeket fenntartani, nem akarok ezen az utón előnyökre szert tenni: • de merem állítani, hogy minden olyan intézkedés, a mely a kikészítési eljárás megszorítására van irányozva, egyenesen Magyarország fogyasztóinak érdeke ellenére történik. Tehát az új megszorítást vívmánynak egyáltalában nem tekinthetem. Végig menve azon forgalmi könnyítéseken, a melyek itt foglaltatnak, minden mellékesnek tűnik fel a mellett, hogy ez nem tarifaszerződés, hanem a legtöbb kedvezményi záradékkal ellátott szerződés, a milyen az 1871. májusi frankfurti békekötésben örök időre biztosítva van Franczia- és Németország részére kölcsönösen. Tudjuk, hogy ugyan, ezen elausulával vannak ellátva a mi összes kereskedelmi szerződéseink, az Uruguayyal, Siammal, Guetemalával, az argentini köztársasággal és Honoluluval, kötöttek épen úgy, mint ha maholnap a lulukafferek királyával fognak szerződést kötni, {Derültség) lehetetlen akkor is más záradékot alkalmazni. Én, t. ház a jelen nemzetközi forgalmi viszonyok köztt a legtöbb kedvezményű szerződést számbavehető vívmánynak egyáltalában nem tekinthetem. Ott sarkalik azonban a kérdés, mint ezt már Apponyi Albert gr. képviselőtársam is említette, vájjon csakugyan a kettő köztt lehetett-e csak választanunk: t. i. ezen szerződés, vagy az autonóm vámtarifának pure et simple életbe léptetése közt? Mivel ma ismét kényszerhelyzettel állunk szemben, és dec. 21-én tétetik fel a kérdés: én kénytelen vagyok ugyan a szerződést elfogadni; de tagadom, hogy csupán igy állott volna a kérdés. Figyelmeztetem a t. házat, hogy a kormány mindig elutasította magától azt, hogy a tarifa autonómnak tekintessék, s azt mondta, hogy az általános tarifa, mely maximál tételeket tartalmazván, alapjául fog szolgálni a kötendő tarifaszerződéseknek. De ha nem lehet változtatni e tarifatételek osztályozásán, akkor kérdem a keresk. minister urat, — gondolom, az előttem szólott t. képviselő ur is reflectált erre — hogyan képzeli magának egyáltalában jövőre a tarifaszerződések kötését? Ügy, hogy mi ezen autonóm-tarifának minden egyes tételét fenntartjuk, s csak a velünk szerződök fognak nekünk tarifa-concessiókat tenni? {ügy van! balról^ Akármikor, akárkivel fogunk tarifaszerződést kötni, kénytelenek leszünk autonóm vámtarifánk tételeit módosítani. Tudjuk, Németországgal szemben, mely tételeket kellett volna módosítani; első sorban a textil-iparczikkek azok, a melyekre nézve engedmények nélkül Németország sohasem lesz hajlandó velünk tarifa-szerződést kötni. Tehát ha áll az, hogy ez ideiglenes állapot és ezen év folytán törekedni fogunk Németországgal végleges tarifaszerződést kötni, e törekvés eredményre soha sem fog vezetni, ha mi az autonóm-tarifát ne nyúlj hozzámnak tekintjük, mely sem az osztályozások, sem az egyes tételek módosítására nézve változtatás alá nem eshetik. Engedelmet kérek a t. háztól, hogy még egy megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Nagyon szerettem volna, ha a t. kereskedelmi minister ur ezen első debut-je alkalmával nem követte volna azon példát, melyet a vámtárgyalások alkalmával oly sokszor volt alkalmunk illustrálni: hogy minden oly rózsás színben büntettetik fel, és nem mondatik ki világosan, nyíltan: ilyen a helyzet, és ezek azon okok, melyeknél fogva kénytelenek voltunk oly intézkedésekbe is beleegyezni, melyek Magyarország érdekében nincsenek. (Helyeslés balfelöl.) A t. minister ur indokolása azt mondja, hogy a pénzügyi vámok voltak a tarifaszerződés főakadályai. Apponyi t. képviselőtársam már utalt arra, hogy az 1868-iki conventionális tarifában a legkisebb része van a pénzügyi vámoknak. Felsorolok csak néhányat, ott van a kávé, fűszer, déli gyümölcs, rizs, zsiradék, petróleum, selyemárúk stb. Ezek közül egy sincs a 68-iki conventionális tarifában. Tehát ha meghosszabbítottuk volna egy évre a 68-i szerződést, a várt fináncz-vámjövedelemtől ez által még nem üttettünk volna el. Én tehát ezt komoly, őszinte érvül el nem fogadhatom. Ha kérdezzük: elérettek-e azon előnyök, melyek a számtalan közgazdasági és pénzügyi károsodással szemben kilátásba helyeztettek ? Érdekes választ ad erre az 1879-iki vámjövedékre vonatkozó előirányzat. A közösügyi költségelőirányzatban 1879-re ugyanis 11.840,000 frt tiszta vámjövedelem van kilátásba helyezve. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy csupán az új finánczvámokból, mint jövedelmi többlet