Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos ülés deczeutber 21. 1878. 233 által nagy részben kiszolgáltattuk Ausztria ellentétes érdekeinek. Iparunkat más utón, más tényezők által lesz csak lehetséges fejleszteni, de a vám- és kereskedelmi politika terén a legkisebb szolgálatot sem tehetjük a magyar iparnak a 10 évre létesített alapon. (Igaz! Ügy van! balfelö'l.) Már most, mely érdekek fognak szenvedni leginkább ennek az alapnak szükségszerű következményei által ? Határozottan merem állítani, hogy főleg a földmívelés, a birtokos osztály érdekei. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a kereskedelem, a forgalom könnyítése csupán a kereskedők javára szolgál. Igen téves ezen annyira elterjedt felfogás. Láttuk ezt a múlt évi vám-enquéte tárgyalások alkalmával. Hiszen uraim, a kereskedőnek mindegy, Angliából vagy Németországból, vagy Ausztriából, drágább vagy olcsóbb szállítás mellett hozatja-e árúit, ő azokat elárúsitja bizonyos haszon mellett. így vagyunk a nyers termények forgalmára nézve is. Azon akadályok, melyek a kivitelt gátolják, a kereskedőt sokkal csekélyebb mérvben sújtják, mint a gazdát. A kereskedő keres magának más forgalmi irányokat, más üzletágakat, a forgalmi akadályok utolsó sorban mindig Magyarország nyers termelését sújtják. (Igaz! Ugy van! bal/elől.) Hanem nem erről kívánok szólani, de kívánom igazolni állításomat, hogy az én felfogásom szerint a mi ezen előterjesztésben új, az nem jó, a mi pedig jó, az nem új. (Halljuk!) S e tekintetben hivatkozom t. barátomnak György Endrének felszólalására, a ki egyik legfontosabb úgynevezett vívmányról, a vasút-tarifákról szólott. Én meg nem foghatom, hogy komoly lapokban, még egy par excellence kereskedelmi lapban is, a vasút-tarifákra vonatkozó intézkedés, mint valami lényeges új vívmány tüntettetik fel.íHiszen először is azon czikk, mely a vasúti tarifákról szól, benne volt már az 1869-iki VII. t.-czikkben is. Nem akarom felolvasni, méltóztassanak a régi 16. czikket olvasni, abban ezen annyira kiemelt intézkedés majdnem szórói-szóra meg van. Tehát ez nem új. De nem csak az 1868-iki conventióban van meg,hanem a vasúti csatlakozásokról szóló mind megannyi németországi egyezményekben is mindenütt benn van ezen clausula. Mit is jelent ez? Engedelmet kérek, hogy egy kissé megvilágítsam, most minden oldalról mint kiváló vívmány bozatik fel. (Halljuk!) Ugyanis az van megállapítva az előttünk fekvő egyezményben, hogy magasabb vasúti tételek az osztr.-magy. provenientiákra nézve nem állapithatók meg, mint a milyenek a közbenső németországi tarifatételek, vagyis az úgynevezett localis tarifák. Hiszen most az a panasz, hogy az úgynevezett köteléki tarifák, vagyis az egyenes nemzetközi forgalomban alkalmazott tarifa-tételek magasabbak a németországi relatiókban, mint a milyent főleg gabna-, liszt- és fa-kivitelünk, elbírni képes (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hivatkozom a közlekedési minister úrra. Ha azon tarifa-tételek állanának fenn, például Szeged és Hamburg között, melyek Poroszországban vagy Németországban a közbenső forgalomban fenállanak, akkor absolute lehetetlen volna a kivitel, a minthogy most is már majdnem leheti enné van téve. Tehát nem ez a panasz; nem is az sújtja kivitelünket, hogy talán nyers terményeinkre magasabb tarifa alkalmaztatik, mint a belforgalomra Németországban; hanem az, hogy Németországnak újabb vasúti tarifapolitikája, melyet kénytelenek vagyunk saját szerződésellenes vámpolitikánknál kapcsolatba hozni, nagy mértékben sújtja kivitelünket az által, hogy az eddig fennállott köteléki kedvezményeket megszünteti; és pedig megszünteti annyira, hogy fa-kivitelünk majdnem megszűnt, liszt-kivitelünk pedig eltereltetett Németország felől és most majdnem kizárólag Trieszten át eszközöltetik. Igaz, hogy ez magára a lisztiparra nézve nem annyira lényeges dolog, mint a magyar vasutak, különösen a magyar államvasutak jövedelmezősége szempontjából. Még egy példát vagyok bátor felhozni. Méltóztatnak tudni, hogy az idén igen nagy kukoriczatermésünk volt, és hogy állandóan milyen rósz árak vannak. Mi ennek az oka ? E felett a gazdák neu igen gondolkoznak. Oka az, hogy el van zárva a rendes út Anglia felé Németországon keresztül. Azt méltóztatnak mondani, hogy épen úgy, mint a lisztet, lehet ezt is hajón szállítani Fiúmén vagy Triesten át? Nem lehet és nem lehet azért, mert egy hajórakomány nem kevesebb mint 20,000 vámmázsa. A gazdák tudják, hogy a kukoriczát nem lehet ily tömegben szállítani, mert elromlik. Ez az oka, hogy a mi kukoricza kivitelünk oly rósz viszonyok köztt van jelenleg. De azt is hallottam már mondani, hogy használjuk hát fel mi, hizlaljuk sertéseinket vele. Erre az a megjegyzésem, hogy péld. azon igen nagy szalonnafogyasztás, mely a boszniai hadseregnél van, kizárólag, erről positiv tudomásom van amerikai szalonnával fedeztetik. Igaz, hogy az olcsóbb, de itt is el van zárva egy fontos hazai termelési ágnak biztos piacza. Ezeket mellékesen jegyezve meg, azt állítottam, hogy a vasúti tarifára vonatkozó intézkedés tökéletesen illusorius. A mi kevés jó van benne, az nem új. Uj vívmányt képez azonban, hogy a vasúti jármüvek le nem foglalhatók. Erre nézve azonban szoros kölcsönösségi viszony