Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-41
218 41. országos ülés rteczembor 21. 1878. tem, — ugyanazon nézetben volt, a melyet gróf Apponyi kifejezett, hogy t. i. annálfogva, minthogy ezen az alapon jobb szerződés létre nem jöhetett, ahhoz hozzájárul s azt elfogadja. E nézetet én is magamévá teszem. {Helyeslés a széhÖ baloldalon.) Br. Kemény Gábor kereskedelmi minister: T. ház! Azon kellemes helyzetben vagyok, hogy a mai nap feladatára nézve az előttem szólók közt egyhangúságot constatálhatok; a mennyiben a mai napnak feladata nem egyéb mint elfogadni^ vagy el nem fogadni a beterjesztett törvényjavaslatot, melynek elfogadására nézve az előttem nyilatkozottak közt egyhangúság volt eonstatálható. Épen ennélfogva nem szándékozom hosszú beszédben kiterjeszkedni olyan dolgokra, melyek a mai napnak feladataihoz nen tartoznak. Jelesen nem szándékozom visszatérni és kiterjeszkedni az összes közgazdasági múlt politikának igazolására, vitatására, tárgyalására, mely, mondom, a mai napnak, szerintem, nem feladata. Szorítkozom pusztán egy pár olyan megjegyzésre, mely ezen mai nap tárgyára vonatkozva, az eszméket felderíti. Gróf Apponyi t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ezzel olyanformán kivan — mint ő látja — a kormány elöállani, mintha ezzel az elfogadás egyhangúságánál fogva bizalmi szavazatot, vagy egy mentő tényt mutatna be a háznak. Semmi ilyes nem volt a kormány szándokában. Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy azon szerződés, melyet az osztrák-magyar monarchia Németországgal kötött, ez év végével lejár. Az tehát a kérdés, semmi intézkedés ne történjék-e, vagy fentartassék-e a szövetséges viszony a szomszéddal? A kérdés úgy volt felvetve. Egész határozottsággal mondhatom, hogy egy oly nagy, oly hatalmas, oly rendkívüli szellemi és anyagi erőkkel rendelkező szomszéd állammal, a minő Németország, a szövetséges jó viszonyt fenntartani csak üdvös lehet; és nagyon veszedelmes lehetne a netaláni visszatorlások mezejére térni. Semmi egyéb czél nem volt tehát, mint biztosítani a jó szomszédi viszonyt a két állam között, és pedig a kölcsönös érdekek lehető megvédése mellett. Gróf Apponyi t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy jobban lettek volna megvédve az osztrák-magyar monarchia érdekei az esetben, ha az 1868-iki szerződés érvénye még egy évre kiterjesztetett volna; s kicsinyli és nem fogadja el azon okokat, melyek az indokolásban ezt illetőleg felhozattak. Nem fogadja el azt, hogy zavart idézett volna elő a vámkezelésben és csekélyli azon érveket, melyek a financzvámokra való utalással hozattak elő az indokolásban. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez még sem épen olyan csekély, mint a tisztelt előttem szólott méltóztatott felhozni. Kezemben van a két vámtarifa, az 1868-iki és a magunk vámtarifája. Kitűnik a kettőből, hogy a tételek épen nem congruensek. Az 18í>8-iki tételek részben kisebbek, részben nagyobbak, az osztályozás más és oly sok tárgyra terjed ki, hogy az esetben, ha a német birodalommal való szerződés még egy évig meghosszabbíttatnék, saját autonóm tarifának életbeléptetése el volna odázva még egy évre. Méltóztassanak figyelembe venni azt is, hogy ezzel nemcsak Németországra nézve intézkednénk, hanem, minthogy az osztrák-magyar monarchiának vannak legtöbb kedvezményi szerződései még más államokkal is — többek közt az a nehézség is előállana, hogy a vámszedés értéke máskép van az egyik s máskép a másik tarifában megállapítva, — a mennyiben önálló tarifa-tételeinkben a vámtételek aranyban vannak megszabva, az 1868-iki szerződésben pedig ezüstben. Ezek mindmegannyi nehézségek és én talán azt kérdezhetném, méltóztatott-e a t. képviselő ur eléggé mérlegelni annak fontosságát, hogy az esetben, ha most egy tarifa-tételek nélküli szerződésre lép az osztrák-magyar monarchia a német birodalommal ideiglenesen — megengedem, ideiglenesen — de azon tarifatételek lépnek életbe Németország részéről, melyek az 1873. évi tarifa-tételekben vannak megállapítva, melyek részben még kedvezőbbek ránk nézve, mint az 1868-iki tételek. Igaz, hogy ezeket megváltoztatni önállóan magának az osztrák-magyar monarchiának áll jogában; de az is áll, hogy ismerve azon rendkívüli fontosságot, melylyel a tarifa-tételek megváltoztatása bir és ismerve a tanulmányozás szükségét, hogy a mint egy tétel megváltozik, ez által egész sorozata a számoknak és viszonyoknak érintetik; ezt oly sietve nem lehet keresztülvinni (Helyeslés) s nem volna lehetetlen, hogy az év egy igen jelentékeny részében más tarifa-tételek állanának fenn. Mindezek következtében már csak ezen szempontból sem tartom csekély fontosságúnak a Németországgal kötött szerződésnek egy évre való további fenntartásának javaslatba hozatalát. A mi a finánczvámokat illeti, a t. képviselő ur maga is megengedi, hogy igenis van és nem is épen valami csekély 21 tételben, a mint méltóztatott állítani, 7 olyan, a mely Németországot is illeti, tehát csakugyan egészen különleges intézkedést kellett volna a magyar országgyűlés s egyszersmind az osztrák birodalmi tanács részéről is javaslatba hozni az iránt, hogy mikép j helyettesittessék és állapíttassék meg azon időre,