Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos ülés deezember 21.1878. 3^7 kényen Ausztriát, mint bennünket. {Igaz! ügy van! a szélső balon.) T. ház! Ezen törvényjavaslat, melyet a kormány beterjesztett, azt is mondja: >Németország a mennyiben belső viszonyaira nézve tisztába jön.« — Németország, a mint mondám, tisztában van belső viszonyaira nézve önmagával, — tehát sokkal inkább bekövetkezik azon eset, mely azzal sokkal szorosabb összefüggésben van, mely már előre vetette árnyékát s ő utána következnek Olaszország s a többi államok. Őszintén megvallom, hogy ezen okból én bizonyos tekintetben szintén örvendetes jelenséget látok ezen szerződésben; különösen pedig azon szempontból, hogy ezen törvényjavaslatban az a legjobb, a mi nincs benne: a tarifa. Örvendetes jelenséget látok benne azért, mert Németország az első, mely ezen álláspontra helyezkedett, melyre mi akkor nem bírtunk helyezkedni, mintegy újmutatásul szolgál arra nézve, hogy ezen tarifa védvámos természetű s a birodalom bizonyos részeinek megrontására irányul. Azért mondhatom, hogy ezen szerződésben én részemről haladást látok, amennyiben megtörtént az első lökés az osztrák-magyar közgazdasági kiegyezés ellen, megtörtént pedig kivülről. Fájdalom, hogy a mit mi annyi évek során, oly sok gyülésezések, beterjesztések során az akkori kormány és a jelenlegi t. kormány tagjainak és kormánynak e tekintetben figyelmeztetésképen ajánl tünk, mindazok nem fogadtattak el és most itt van a következménye azon ideiglenes, azon — hogy úgymondjam — törvényenkivüli állapotnak, azon rendkívüli állapotnak, mely az Osztrák-Magyarország és Németország között kötött kereskedelmi szerződésben igen világosan látszik. Mert azon huzavonát, mely e kérdésben mutatkozik, részemről nem tulajdoníthatom épen azon indokoknak, a melyet tegnap a kereskedelmi ministeri ur felhozott, hogy az olasz kereskedelmi szerződés megkötését a ministeri válság akadályozta. Nem egyidejű ez a kérdés a ministeri válsággal ; Osztrák-Magyarország és Olaszország megkezdte az alkudozásokat régen, és hogy ezek sikerre nem vezettek, én ezt ismét az osztrákmagyar védvámos tarifarendszernek tulajdonítom. De sokkal fontosabb ezen dolognál az, hogy midőn az osztrák-magyar tarifaszerződést Németország visszautasítja, akkor ha egy év áll előttünk, a mely tehát ezen rendkívüli kivételes állapotokat létesítette az Osztrák-Magyarés Németországgal való kereskedelemmel szemben: akkor sokkal fontosabb, hogy nincs remény az ezen állapotokból való kibontakozásra a következő években az osztrák-magyar védvámos KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. II. KÖTET. rendszer alapján. És ez annyival inkább világos, mert Osztrák-Magyarország érdekei valóban ellentétesek lévén, Ausztria alig állhat el iparának védelmétől. És ezen dolog reánk nézve annál veszélyesebb következményű, mert — a mint mondám — ha Németország hivatva van valakit sújtani, bennünket fog sújtaninyers terményeinkben. (Igaz ! balfelöo). Tisztelt ház! Magyarország ipara és kereskedelme, úgy szólván, zsibbadtságban és halottas ágyban fekszik; ámbár sújtva van, mintegy nem érzi zsibbadtságában azon következményeket: de most ezen védvámos tarifa-rendszer létrejövetele következtében beállott viszonyok mezőgazdaságunkat is sújtják. Hogy pedig ez jövőre nézve, a legközelebbi években kedvezőbbre változtatható legyen, én is hajlandó vagyok a központi bizottság előterjesztésének azon tételéhez csatlakozni, hogy alkottassák egy bizottság, az ilyen ügyeknek bizottságilag való tárgyalására. Azonban, megvallom, t. ház, hogy ezen bizottságtól, tekintve a mi merev, áldástalan pártviszonyainktól, nem várok minden jót és nem várok mindent a mi ez irányban a hazára nézve okvetlenül szükséges volna: mindamellett igen szükségesnek tartom ezen intézkedést, mert a mint tapasztaltuk, eddig az ilyen nagyfontosságú tárgyalások az országgyűlésen gyakran olyformán hajtattak keresztül, mint némely legcsekélyebb fontosságú kérdések, azért hajlandó vagyok hozzájárulni a központi bizottság ez indítványához. (Helyeslés bal/elöl.) Azonban bátor vagyok kijelenteni, hogy én az alakítandó bizottságot 15 taggal kevés számúnak tartom; s minthogy azt látom, hogy csekélyebb fontosságú ügyekre is 16—20—21 tagú bizottság választatott, javaslatba hozom, hogy ezen bizottságba is legalább is 21 tag választassák; a választásnál pedig hagyjunk fel a merev pártállással és válasszuk meg a tagokat tekintet nélkül a pártokra, de különös figyelemmel a szakértelemre. (Helyeslés balfelöl.) Annálinkább, mert ha valami káros volt Magyarország közgazdasági kiegyezésére, mely az elénk terjesztett kereskedelmi szerződésnek is ily alakban létrejöttét okozza: bizonyosan káros volt az, hogy az efféle kérdések soha sem vitattak meg szakszerűleg, s ha ilyen megvitatás a házon kivül történt is, az itten soha sem respectáltatott. Én tehát azt óhajtom, hogy e szakbizottság különösen a szakférfiakra való tekintettel pártkülönbség nélkül választassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Bátor vagyok még egy megjegyzést tenni. E kereskedelmi szerződésre nézve pártom, a mennyire én elvbarátim véleményét kivehet 28