Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

216 41. országos ülés deczember 21. 1878. volnánk biztosítva az ellen sem, hogy esetleg Németország magasabb tételekkel sújtaná, mint más államokéit. Ez ellen biztosítékot nyújt a jelen szerződés, és én a kisebb jót is elfogadom. Továbbá fentartja a kikészítési eljárást, ámbár korlátozva és megszorítva, mely kikészítési eljárás Magyarországnak határozottan érdekében fekszik. Végre a vasúti refactiák megszüntetésében, valamint a záíogi jognak megszüntetésében a vasutak matériái roulant-jára nézve, szintén bizonyos előnyt látok. Mindezeknél fogva, miután sohasem fogjuk az oppositiót azon térre követni, hogy az országra nézve üdvös, s az országnak nagyobb mérvű megkárosodását megakadályozó dolgok ellen szegüljünk, (Helyeslés jobbfelöl), csupán azért, hogy a kormányt boszszantsuk: a magam részéről a törvényjavaslathoz hozzájárulok. Hozzájárulok a központi bizottság azon másik indítványához is, mely egy kereskedelmi szakbizottság létesítését javasolja, csakhogy erre nézve bátor vagyok styláris módositványt benyújtani, mely azt tartalmazza, hogy a bizottság még a jelen ülésszak alatt választassák meg; mi, gondolom, az intentiónak teljesen megfelel, de kívánatos, hogy világosan megmondassák. (Élénk helyeslés balfelöl.) Molnár Aladár jegyző [olvassa): gr. Apponyi Albert módosít ványát: A központi bizottság 49-ik számú jelentésében foglalt határozati javaslat ezen szavai után : »tárgyaihatása végett< tétessék: »még a jelen ülésszak tartalma alatt«, a végszavak pedig: »hogy ezen határozatát annak idején foganatosítani fogja« hagyassanak ki. Bakay Nándor: Midőn a beterjesztett törvényjavaslatra nézve igénytelen véleményemet nyilvánítanám: engedje meg nekem a t. ház, hogy mindenekelőtt azon kijelentéssel éljek, hogy előttem szólott Apponyi Albert t. képviselőtársunk nézetéhez csatlakozom nagyban és egészben. De mégis ha egyik vagy másik tekintetben eltérő nézeteim volnának, azokat bátor leszek kifejteni. Először is szükségesnek látom, hogy Baross előadó ur indokolásának némely pontjára válaszoljak. Azt méltóztatott mondani, hogy a legfőbb akadály az ilyen szerződésekre nézve az osztrák szövetséges társ magaviselete; és különösen mondta, hogy némi tekintetben ez folyt be akadályozólag arra, hogy mi kedvező vámtarifát nem alkothatunk, melynek alapján Németországgal ez idő szerint kedvezőbb szerződést köthetnénk. Azon párt, melynek szerencsém van tagja lenni, e tekintetben már régen megtette észrevételeit, és azokat nyilvánította is határozat alakjában. Ha én ennek ez idő szerint csak gyenge viszhangot adok, azt bocsássa meg a t. ház, az én egyszerű puritánusságomnak, inkább szakszerű foglalkozásomnak. De kénytelen vagyok kimondani, nevezetesen pártunk részéről számtalanszor volt hangoztatva, hogy ezen közgazdasági szövetség a közösügyes rendszer alapján Magyarország előnyére semmi tekintetben üdvös nem lehet. Ezen kérdés a t. ház előtt soká olyannak tekintetett, mely majdnem egy bizonyos osztály érdekét védelmezi. Azonban most, midőn a Németországgal kötött szerződés előttünk fekszik; midőn az osztrák-magyar közgazdasági szövetség ódiumát látjuk : világosan áll előttünk, hogy az osztrák-magyar tarifaszerződés, a mely ezen német kereskedelmi szerződés megkötésére lényegesen befolyt, nemcsak Magyarországnak egy bizonyos osztályát érinti, hanem érinti egész közgazdaságát, egész közgazdászatát. Ha tekintjük azon előnyöket, melyek igen parányira szoríthatók, t. i. a vasúti kezelésre; ha tekintjük azon előnyt, mely az appretiationalis. rendszer folytán ránk háromolhat: figyelembe kell venni azon nagyfontosságú körülményt, mely szerint Németország, a mint ezen szerződésből kitűnik, de a miként a német kormánylapokból világosan kiolvasható, Németország Magyarországgal, annak nyers terményeivel szemben, határozottan visszatorló álláspontot fogtál el az osztrák védvámrendszer következtében. Ezen álláspont következményeit előéreztük már különösen a boroknál ez évben, midőn ezen szerződés még meg sem volt kötve. Azt mondja a kormány előterjesztése, hogy Németország közgazdasági politikájának ez alapon némi előnyöket akart nyújtani az ő iparviszonyait illetőleg. Méltóztassék, t. ház, meggyőződni a felől, hogy Németország e tekintetben rögtön tisztában volt önmagával. Németország sokkal jobban ismeri az ő ipari j viszonyait, mint mi a miénket. Németországban már a világkiállítás alkalmával azon világos nézet uralkodott, hogy a mi előbbeni 1868-ki vámtarifánk védvámos irányú volt. Már akkor is határozott állást foglalt el Ausztriának ezen védvámos tarifája ellen a német iparos- és nemzetgazdászvilág s az ellen hathatóson demonstrált. Ha már tekintetbe vesszük azon különbségeket, melyek Németországot oly élénken érintik, hogyha nem hajlandó velünk szerződést kötni: még inkább azt mondhatjuk, hogy Németország úgyszólván ezen tarifatételekkel szemben — bocsánat ezen kifejezésért, — de kénytelen visszatorló intézkedéseket tenni az osztrákmagyar monarchia irányában, s ezen visszatorló intézkedések, habár tagadhatatlanul az egész monarchiát érintik; nem érintik oly érzé-