Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos illés aeezembw 21.1878. 213 szorítások foglaltatnak, melyek pénzügyi tekin­tetben és a vámkijátszäs elkerülése végett szük­ségesnek találtatnak. Ezek levén azon általános megjegyzések, melyeket bevezetésképen magára a törvény­javaslatra mondhatok: bátor vagyok a t. ház­nak figyelmét két határozatra feíhívni, melyek a bizottság jelentésében foglaltatnak. Az egyik határozat vonatkozik arra, hogy fejeztessék ki óhajtás Németországgal szemben tarifaszerződés kötésére. Ezen határozati javaslat indokolása előre van bocsátva a jelentésben. Itt csak azt vagyok bátor felhozni, hogy már akkor, mikor a vámszövetségről szóló törvényjavaslat tár­gyaltatott, itt szintén elfogadtatott egy határozat, mely ez irányban a ház álláspontját a kormány­nyal szemben jelzi. De a központi bizottság szükségesnek tartotta ezt is ismét előhozni; még pedig tekintettel az ország kereskedelmi és forgalmi viszonyaira és szükségesnek azért, mert nem tagadhatja czélszerűségét, hogy bizo­nyos dolgok, bizonyos körülmények szakadatlan felemlítése által a háznak ez iránti szándéka s nézetei határozott nyilvánítást nyerjenek; más­felől pedig a magyar kormány mindazon, mond­hatnám küzdelmekben, melyeket vívni kénytelen az ily szerződések megkötéséné], még szövetsé­ges társával is, — a ház határozott nézetének kifejezésében támaszt nyerjen. A második határozat, a mely már tulaj­donkép nem is függ lényegileg össze e törvény­javaslattal, de minden esetre mint legalkalma­sabb helyen itt hozható elő az, hogy méltóz­tassék a t. ház a vám- és kereskedelmi szerző­dések, valamint ezekhez hasonló előterjesztések tárgyalását egy szakbizottságra bízni. A ház­szabályok világosan megengedik ezt, sőt azt is. hogy ezen szakbizottság mellett, e törvényjavas­latoknak tárgyalása még az osztályok által is eszközöltethessék, nincs tehát ez előterjesztés elfogadása által kizárva az sem, hogy valamely ilynemű törvényjavaslatnak a szakbizottságban lett letárgyalása után a ház kivánatához képest ahoz az osztályok is hozzászólhassanak. De másfelől meg fogja engedni t. ház azon tétel­nek igazságát, hogy ilynemű előterjesztéseknek valóban beható megvizsgálása csakis egy ily szaktestület által eszközölhető, a melyben a kormánytól kellő felvilágosításokat kérni lehet, a melyben a kormány a maga álláspontját jelezheti, nézetének, tapasztalatainak kifejezést adhat. A magam részéről biztosan hiszem, hogy a t. ház e javaslatot a tárgygyal kapcsolatban elfogadni s határozattá emelni fogja. Ezek után tiszteletteljesen kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot s ezzel a Németországgal f. hó 16-án kötött kereskedelmi szerződést úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadni. (Helyeslés jobbfelb'l.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Midőn kapuzárás- és közvetlenül az évnek befejezése előtt a kormány a Németországgal kötött keres­kedelmi szerződésre vonatkozó törvényjavas­latot beterjesztette: bizonyára, ha nem is ez volt a czélja, de azon hitben ringatta magát, hogy ezzel az 1878-dik évet egy nagy sikerrel zárolhatja le; mert ime itt van egy törvény­javaslat, melyet, ha jól vagyok informálva, a t. ellenzék másik árnyalatának intentiójáról, a ház egyhangúlag fog elfogadni, a t. minister­elnök urnak azután szabadságában állván, ebben akár egyhangú bizalmi szavazatot is látni. (Mozgás jobbfelöl)­Nem mintha az e feletti subjectiv meg­elégedettség örömét zavarni akarnám; hanem mert az ország érdekében szükséges, hogy tud­juk, közgazdászatilag hova jutottunk tulajdon­képen, és hol állunk most, kénytelen vagyok a törvényjavaslatot elfogadó szavazatomat néhány szóval indokolni, hogy azon szempontok meg­világítása által , melyek úgy engem, mint t. elvbarátaimat annak elfogadására vezettek, egyszersmind feltüntessék, miként vélekedünk az elért vívmány értékéről. A legtermészetesebb eljárási mód erre nézve az, hogy a t. kormány által benyújtott előterjesztésnek gondolatmenetéhez alkalmaz­zam saját észrevételeimet. A t. kereskedelmi minister ur három momen­tummal indokolja, hogy miért kellett neki csu­pán a legtöbb kedvezésben részesülő államok­nak előnyeit biztosító, nem pedig tarifaszerződést terjeszteni a ház elé. Azt mondja először, hogy huzamosabb időtartamra kötendő kereskedelmi szerződésre a német birodalom nem akart rá állani, hanem az 1877. évi szerződésnek csupán egy évre való meghosszabbítását ajánlotta. Annak oka tehát, hogy hosszabb időre terjedő tarifaszerződés nem jöhetett létre, a német kormány vonako­dása lett volna. Annak viszont, hogy a német kormánynak azon ajánlata, hogy egy évre hosszabbittassék az 1868, évi szerződés, élnem fogadtatott, két okát adja. Az egyik az, hogy belálhatlan zavarok állottak volna be a vám­kezelésben, ha egymás mellett az új vámtarifa és az 1878. szerződési tarifa lépett volna életbe; a másik az, hogy a fináncz-vámokból várható pénzügyi jövedelem nem lett volna létesíthető ily kötés mellett. Az, hogy a német birodalmi kormány huzamosabb időre kötendő tarifaszerződésre ma már rá nem akart állani, elismerem, alapos indok, és nem is akarok hosszadalmasan annak újból megvizsgálására kiterjeszkedni, hogy ki

Next

/
Thumbnails
Contents