Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-40
40. országos ülés deozémber 80. 1W8. 205 jelentésére visszaemlékezni. Ez a jelentés szeptember 6-ikáról szól s ebben meg fogja találni, hogy ott a külügyminister urnak emlékezetébe hozza a nagykövet, hogy fogja tudni, hogy a franeziaországi küldött egy jegyzőkönyvet állított össze, melyet együttes jegyzőkönyvvé akart tenni. Meg fogja találni mindjárt utána, ha jól látom a 6-ik bekezdésben, ugyanezen lapon, hogy ezen együttesen aláírni szándékolt jegyzőkönyv még bizonyos változtatásokkal sem jöhetett létre, s e jegyzőkönyvet azután, mint mondja, az angol, franczia és olasz nagyhatalmak kiküldöttei egyenként, de ugyanazon szerkezet szerint beküldőitek képviselőikhez. Hanem én, és remélem azon t. képviselőtársam, ki mint a közösü<ryi bizottság tagja, e kérdésben a külügyministerhez kérdést intézett, legelőbb is ezen említett jegyzőkönyvet kértük volna; melyről tudomása kell, hogy legyen a külügyminister urnak, mert hiszen az ő konstantinápolyi nagykövete küldötte hozzá. Tehát már e tekintetben sem lehetek megelégedve a ministerelnök ur válaszával. Nem lehetek megelégedve annál kevésbé, mert a t. ministerelnök ur ismételve állította, hogy fő-főfeladata volt e bizottságnak, hogy a történt bajok orvosoltassanak és jövőre ilyenek ne történjenek. Megismerem, hogy ez igen hel} T es elv, és ez ellen sem én, sem, reménylem azon említett közöiügyi bizottsági tag nem vétett és nem is akart véteni, mely itt előterjesztetett; hanem engedje meg nekem a ministerelnök ur és a t. képviselőház, hogy miután csak oly röviden szólott a ministerelnök ur, én ismét magára ezen okmányra hivatkozva kimondhassam, hogy ebben maga magát czáfolta meg a külügyminister ur. Én nem azért támadtam meg, hogy az emberiségi czélokat nem akarta elérni a t. külügyminister urés hogy ezen bajokon segíteni nem kellett volna ; nem, mi is óhajtottuk és óhajtjuk, hogy ilyenek ne történjenek. De ha ezt akarjuk, akkor a bajnak az okát, a mi miatt a bajt orvosolni kell, lehetetlen, hogy ne tudjuk, és e tekintetben a vizsgálatot oly főszükségnck tartjuk, hogy a. nélkül lehetetlen a bajon segíteni. A közösügyi bizottságban azon t. bizottsági tag, a ki azt mondta, hogy a humanitárius czél nem éretett el. élesen megtámadta a külügyministert, hogy egyúttal miért nem közölte a vizsgálat eredményét is; a t. külügyminister ur azon hasonlattal akarta elütni a dolgot és azon indokolással élt ellenében, hogy „az a különbség van köztünk, hogy önök a vizbe haldoklótól akkor is, midőn azt ki kellene segíteni, azt kérdik, ki dobta bele." Higyje meg a t. külügyminister ur, hogy ez a hasonlat, ha áll, nem reánk illik, de ha akarnók, ő ellene volna fordítható. Miért nem figyelte meg jobban a t. külügyminister ur azon utasítást, melyet jul. 19-én Konstantinápolyban minden nagykövet kiadott a maga megbízottjának ? Julius 19-én, mikor már azt hiszem a vizben fuldoklók ki voltak fogva, azon utasitást adták a nagykövetek, hogy először vizsgálják meg a kiküldöttek, hogy mi okért voltak kénytelenek a menekültek elhagyni tűzhelyeiket; és másodszor gondoskodjanak segédeszközökről, miként honosíttassanak vissza. Ha a vizben fuldoklótól kérdezte tehát valaki, mielőtt kisegítette volna, hogy ki dobta bele, akkor a külügyminister ur maga tette ezt, s mi hely tel em'thetnők ezen cselekményét. Azt mondja a külügyminister ur, hogy az emberiségi czél el is éretett. En sajnálom, ismét kénytelen vagyok a legutolsó jelentésre hivatkozni, Raab ezredesére, a ki az osztrák és magyar államok részéről volt kiküldve. És mivel én ezt nem csekély, hanem igen fontos kérdésnek tekintem részemről; méltóztassék megengedni, hogy először felolvassam Raab ezredes ur két utolsó jelentésének azon részét, melyben ő szükségesnek tartja a vizsgálatot és másodszor a jelentésnek azon részét, a melyben kijelöli, hogy mi által lesz elérhető az emberiségi czél, melyet a külügyminister ur elértnek nyilvánított; én pedig azt mondom, hogy e tekintetben vajmi kevés éretett el és vajmi kevésnek elérése tüzetett ki feladatul. Az első jelentés augusztus 9-én kelt, a melyben ezt mondja Raab ezredes: „Szükségesnek véltem a bizottságban ismételve kifejezni azt, hogy a kivándorolt népesség bizalma megnyeréséért minden panaszt és vádat meg kell hallgatnunk." Azt is gondolom, hogy a konstantinápolyi meghatalmazottak kiküldöttjei köfelezvék lehető alaposan átvizsgálni a helyzetet, és így értesíteni a hatalmak képviselőit, hogy ez által a m;igas kormányok ismerjék ezeket. Erre szolgálnak a jegyzőkönyvekbe felvételek. Méltóztassék megengedni a külügyminister és ministerelnök ur — azon utasítások, melyeket ők maguk adtak, a jótékonysággal együtt kötelességükké tette egyszersmind a vizsgálati szerepet js. És most arra nézve, hogy az emberiségi czél nem éretett el: Raab ezredes urnak legutolsó, szeptember 5-én kelt jelentése szól. És itt megjegyzem, hogy én elismerem, hogv őt betegsége gátolta a jegyzőkönyv aláírásában, de nekem okom volt ez iránt kérdést intézni; minthoa;v az osztrák birodalmi tanácsban a válaszfelirati vita alkalmával e tárgyra nézve Hausner
