Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

20 C 40. országos ülés deczember 20. 1878. képviselő ezeket mondta: „Figyelmeztetem a házat, hogy gr. Andrássy az orosz brutalitást felderítő rhorlopebizottsági jegyzőkönyvet, mely a muszka bestialitást és emberiséglázító kegyetlenkedéseket constatálta, nem engedte az osztrák-magyar megbízottnak aláírni." Eu kötelességemnek tartottam e kérdést mefrtenni, hosrv ez felderittessék. Es engem felderít ezen okmány arról, hogy a megbízott csakugyan betegség által gátoltatott; felderít arról, hogy ezen kiküldetésben Eaab ezredes megtett mindent, a mit emberiségi és polgári érzéstől lehet követelni, és ha Ő az osztrák hadsereg tagja, mint hiszem, mert ezredesnek czímeztetik, és ha annak minden tagja így teljesíti emberiségi kötelességét: akkor az ő irányokban bizonyára nekünk is elismeréssel kell adóznunk. De mit mond az utolsó jelentésben Raab ezredes? Engedje meg a t. ház, hogy magyarra fordítva, szórói-szóra felolvassam. Ezt mondja: „ A bizottság munkálataiból magán nézetem szerint azon behatás alatt vagyok, hogy a menekültek segélyezésének legkisebb halasztást sem szabad szenvednie. A nagy tömegek, az elhagyottak, özvegyek gyermekeikkel, sok árvák, mind könyöradományra vannak utalva. Téli időben százezrek űzettek a járhatatlan hegyeken át, melyeken mi lovainkon is nehézségek köztt hatoltunk át. Egy részöket a Hermanli-féle szerencsétlenség is megviselte. Elveszett minden vagyonuk. A családok szétugrasztattak, s azon rész, mely képes volt a hegyek közé menekülni, csakis mez nélküli életét menthette metr. A segély tehát sürgető szükség s az emberiségi czél élelem, ruházat, fedél s hajlék kielégítő adományai által elérethetik. Ez által ezrek élete mentetik meg a haláltól. A kieszközlendő czél a menekültek hazatelepítése, visszahonosítása. Azok, kiknek házuk, udvaruk, gazdaságuk volt, kell, hogy ismét birtokukba vegyék azokat, melyeket a háború miatt kényszeríttettek elhagyni. Sem bizottságok, sem más szabályok által, melyeket az ezen tartományban levő hatalom, tehát az orosz, a leghathatósabban támogat, nem eszközöltethetik segély. Kell tehát, hogy az oroszoknak kelljen segíteni akarni." Ezen jelentés tehát minden utógondolat nélkül , a legnagyobb mérsékeltséggel ráutal arra, hogy az ottani kegyetlenségeket majdnem minden előadás szerint az orosz katonaság követte el; bevallja e jelentés, hogy míg az orosz katonaság Bulgáriában nem volt, addig a törökök és bolgárok jó egyetértésben éltek együtt. En tehát a felolvasott jelentés által vélem igazolhatni azt, bog}" a külügyminister ur nagyon téved, midőn azt mondja, hogy az emberiségi czél eléretett. íme, maga azon bizottsági tag, a ki pedig az 6' nagykövete által küldetett oda, megmondja, hogy azon czél mely eszközökkel, és mikor fog eléretni; és én igen szerettem volna, ha a ministerelnök ur vagy az ö Felsége személye melletti minister ur felelhetett volna mostani külügyminister ur helyett; szerettem volna, hogy példákkal bizonyíthassák be, hogy az emberiességi czél eléretett. Hisz' ismét itt van szeptember 6-ról a konstantinápolyi nagykövet levele gr. Andrássyhoz, melyben azt mondja: „Az oroszok a törököktől igen nagy menyiségü gabonát foglaltak le, 100,000-ek a menekülők, kiknek semmi vagyonuk, kik nem mehetnek haza, mert az oroszok teljedthetlen föltételeket szabnak.". Tehát azon módot hozza javaslatba, hogy a nagy mennyiségű gabona fele adassék a menekülőknek. Óhajtottam volna, hogy azt mondhassák, hogy ez megtörtént, akkor mondhatnám, hogy emberiségi tekintetben megtették legalább azt, a mit tehettek. Engedjék meg azonban, hogy most, midőn önök annak véghezvitelét nem jelenthetik, a mit a nagykövet ajánlott: akkor lehetetlen azt mondanom, hogy helyeslem azon kifejezését a külügyminister urnak, hogy az emberiségi czél eléretett. És én szabadságot veszek magamnak még néhány perezre, hogy megmondjam, miért tartottam kötelességemnek ezeket felderíteni. Mert én ellenkezőleg a külügyminister úrral, a ki azt mondta, hogy hisz az ez iránti együttes eljárást más kormány sem tartotta valami nagy, fontos dolognak és mintegy rósz élezet mondott, hogy elefántnak nézte a legyet az, a ki a közösügyi bizottságban ez iránt kérdést tett. Méltóztassanak megengedni, mikor ilyeneket tartalmaz, mint előadtam saját maguk jelentése: akkor én nem akarok uayan elefántot látni, hanem engedje meg a külügyminister ur, hogy én legyet sem látok az ő rendeléseiben és az eljárásban; mert hisz ezek az ő helyeslésével történtek — hanem engedje meg, hogy legalább egy medvét lássak (Derültség) és hogy én ezt a medvét látom, hát engedje meg kissé, hogy én fontosságot tulajdonítsak annak már azért is; mert emlékezhetnek önök arra, mit mondott Layard angol követ Konstantinápolyban, midőn a bolgár küldöttség hozzáment, — azt mondta: figyelmeztetem önöket, hogy a bolgárok négy hónap alatt több kegyetlenséget követtek el, mint a mennyit a törökök — négy évszázad alatt oroszok — akarám mondani, — nem! a törökök. {Derültség középen.) A nj^elv megbotlik — többször — de azok, a kik ilyeken nevetnek, nem az emberiségi szempontot tartják szem előtt; mi azt akarjuk, hogy e kegyetlenkedések ne történjenek.