Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

40. országos ülés dtsezember 20. Í878. 501 ták volna, és a rakonezátlanságtól távol tudják magukat tartani. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Vagy taláu úgy történt ez, mint az egyszeri emberrel, a ki, midőn a lelkész beszédje folytán az egész közönség sirva fakadt, ő egyedül hidegen maradt, még pedig, mint monda, azért, mert ő más felekezethez tartozik. (Derültség.) A ki ezen ügyet csak részben is ismeri, s különösen azok, a kik magukat jogászoknak tartják, velem együtt határozottan csak azt mondhatják, hogy ezen ügyben törvény szerint nem lehetett volna fenyítő eljárást indítani. Ha lehetett volna megtorló lépéseket tenni, azt csak rendőri utón lehetett volna, de akkor is csak mások ellen, — Verhovay Gyula ellen pedig nem —• de mert a ezél Verhovay megbüntetése volt, természetes, az egyedüli jogosultnak látszó rendőri eljárás megindítása elejtetett. Ezen ügy folyamatba tételének alapját tudomásom szerint nem más képezte, mint a rendőrségi minőségében múltjáért, jelenéért nem nagy elismerést kivívott és kiérdemelt rendőri kapitánynak nem pártatlan, sőt elfogult és illetéktelen jelentése, mely jelentés alapjául én leghatározottabban a kegyvadászatot tartom. Es ennyire erős meggyőződésemnek kifolyása azon véleményem, hogy itt büntető cselekmény nincs, épen oly meggyőződéssel és bátran hívom fel a háznak különösen jogász tagjait, nyilatkoztassék ki: vájjon hihetik-e , hogy Verhovay Gyulára ezen vizsgálat aLpján a bűnöst kimondani lehessen. (Igaz! Ugy van! a szélső" haloldalon.) Igaz ugyan, t. ház, hogy erre könnyű azon felelet, hogy felel a bíróság. Feleljen a bíróság saját lelkiismeretének, ha meggyőződése és a törvény ellen mond talán ítéletet. Abban én is kötelességszerűleg megnyugszom, tisztelt ház, daczára annak, hogy előttem áll az a tény, hogy e

gy rendőr helytelen és illetéktelen feljelentésére a bíróság képes volt egy polgárt, Verhovayt elfogatni, szabadságától megfosztani; de az ily felfújt dologban, méltóztassanak elhinni, mindig helytelen a birói eljárást és ítélethozatalt provocálni, mert az mindeneseire több oldalról bizalmatlanságot fog előidézni. Az egyik oldalról való bizalmatlanság pedig megbénítja a büntető hatalomnak hatását, a mely nélkül pedig hivatását az nem töltheti be ; a másik részről való bizalmatlanság pedig elzárja a reményt, a kilátást a birói előléptetésre. Nem akarom elhallgatni azt sem, t. ház, a mi talán felhozható lenne, hogy itt zaklatásról szó nem lehet; mert, midőn ezen fenyítő per megindittatott, még nem volt képviselő. En, t. ház, azt nem tagadom, sőt egyenesen elismerem azt is, hogy meggyőződésem szerint is, a folyamatban levő fenyítő per nem annyira a képviselő ellen, mint inkább Verhovay ellen intéztetett. KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. II. KÖTET. Ha a képviselővé választását megelőzőleg megindított fenyítő perben soha sem lehetne a zaklatást megállapítani. Akkor azután ezen szót „zaklatás" egyszerűen ki lehetne törölni a szótárból. Jól tudták azok, a kiknek érdekében állott ezen fenyítő-vizsgálat megindítása, hogy ha esetleg az illető Verhovay Gyula a nép bizalmánál fogva a képviselőházba bejuthat: akkor megfoghatják az előre kezdett perrel akadályozni őt törvényhozói tisztjének gyakorlatában. Hiszen, t. ház, Verhovay volt is már képviselő. Igaz, hogy megfosztatott attól egy törvénynek alkalmazása által, a mely törvényről pedig, mikor meghozta a t. képviselőház, senki sem mondhatta volna, hogy Verhovay ellen hozatott; a következmény pedig megmutatta, hogy az ily feltevés talán még sem lett volna egészen alaptalan. En meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy ha igen t. ministerelnök ur, a kinek állítólagos megsértéseért jöttek oly nagy buzgalomba a rendőri közegek ezen ügyet úgy ismerné, mint én ismerem: ő volna az első, a ki örülne azon, ha ezen ügy beszüntettetnék és az illető egyéneknek, kik az irántai túlbuzgalomból kegyeinek kinyeréséért tették az ügyet folyamatba és fújták fel nagyra, nem elismeréssel, hanem mással adóznék. Én ezen ügyet, t. ház, méltóztassék meggyőződve lenni nem pártszempontból tekintem ; hanem veszem azt úgy, a hogy van és bárki lenne is e helyzetben, a miben most Verhovay van; bármely pártárnyalathoz tartozzék is az illető: véleményem mindig ugyanaz lenne. Véleményem szerint a mentelmi jog megbirálásában nem ellenszenv vagy rokonszenvből nem egy párthoz való tartozásból, vagy ennek, ellenkezőjéből kell a bírálásra alapot teremteni, hanem védeni kell a jogot magáért a jogért, mert az nem egyeseké, hanem mindnyájunké, a hazáé. Ezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság véleménye elleni indítványomat, mit ezennel benyújtok, elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni az indítványt. Molnár Aladár jegyző (olvassa Komjáthy Béla indítványát): „Verhovay Gyula képviselő ur mentelmi jogát a képviselőház nem függeszti fel." Ugron Ákos előadó : T. ház! Az előttem szólott t. képviselő Komjáthy Béla ur, többek köztt azt monda, hogy a mentelmi bizottság jelentése a valódi tényállással nem egyez meg. Ugyanis a mentelmi bizottság azt mondja jelentésében: „mert a rendes bünfeuyitő vizsgálat már az országgyűlési képviselőválasztás előtt befejeztetett." Erre nézve itt van a vizsgáló biró beterjesztése, 26