Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

39. országos ülés deczcniber 19.1878. 191 megállapítja a szervezetet, de épen azért, mert a törvényhozásnak meg van a maga joga az Újonczokat megajánlani, mit bizonyít már maga beterjesztése e törvényjavaslatnak a képviselőház elé. Én osztom a Thaly Kálmán által kifejezett nézetet, hogy az újoncz-jutalékot meg nem szavazhatjuk ; osztom azon indokból, a melyből Tisza Kálmán és Várady Gábor annyiszor felszólaltak innen, ezen ellenzéki padokról az újoncz megajánlás! törvény ellen; ugy hogy ha emlékezetem nem csal, egyszer meg is tagadták az újonczok megajánlását, azon indokból, hogy azon hadsereg, mely közösnek neveztetik, nem közös, hanem kizárólag osztrák. Nem szavazhatom meg azért, mert ezen hadsereg nem ismeri el az alkotmányos állapotokat, s magát egyszerűen egységes császári hadseregnek nevezi. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ha aem hiszik, tekintsék meg Philippovichnak összes proclamátióit Boszniában. Mindig csak császári kifejezést használt és nem királyit. (Ugy van! a szélső balon.) Tapasztaltam azt, hogy e hadseregben nemcsak az alkotmányos viszonyok, de egyáltalában a közvéleményt, és azon részét az állampolgároknak, a kik Őket saját alkotmányuk, belbiztonságuk és a külbiztonság érdekében fenntartják, nem respectálják, sőt bizonyos lenézéssel tekintik. Ha eddigelé volt ok arra, hogy az újonczok megszavaztassanak, most vau ok arra, hogy meg ne szavaztassanak azon politikai szereplés következtében, melyet utóbbi időben a katonai párt, a hadseregnek fejei oly vakmerően, a törvényt lábbal tiprólag mernek gyakorolni. (Élénk helyeslés balról.) Sajnálom, és szégyenleni kell azt, hogy nincs a képviselő-testületeknek elég erejük és elég bátorságuk megfenyíteni azon nyugtalan szolgát, ki a képviselőtestületek és az alkotmányos testületek fölé kívánja magát emelni akkor, a mikor a saját fejükre, a saját kezükre és felelősségükre politikát mernek folytatni, mint oly párt és fractió, mely a parlamenti pártokon kivül áll. T. ház! ha önök tekintik ezen közös hadsereget, látják a lobogót, a mely nem Magyarországé, de nemcsak nem ezen országé, hanem az Ausztriáé sem ; látják azon jelvényeket, melyek egy nemzetet sem képviselnek, és ha önök érintkeznek vele, ha benne szolgálnak, ugy miként én nekem is volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem szolgálni: meg fogják ismerni azon zsarnoki belső természetet, mely soha az alattvalónak, bármennyire legyen igazsága, igazságot nem nyújt; meg fogják ismerni, hogy addig, a mig a törvényhozás, az igazságszolgáltatás terén minden állampolgárnak biztosítékot igyekszik nyújtani az elnyomatással szemben: addig a hadsereg igazságszolgáltatása olyan, mely minden jogelmélettel ellenkezik. Ugyanazon személy/ a vádló, ugyanazon személy a védő s ugyanazon személy majdnem a biró, tehát ugyanazon személybe van egyesítve a vádló, a védő s itélő szerepé. Én, t. ház, az osztrák hadsereget a jelen állapotában nem tekinthetem egyébnek, mint egy folyton alkotmányunk felett lebegő veszedelemnek, a melybe befészkelte magát a szláv elem. És ha önök megszüntetni kiváuták a megyékben azt, hogy a családi hatalmak, protectiók fészkei ne legyenek e megyék: akkor meg kell szüntetniük önöknek, és nem kell megszavazni az újonczjutalékot oly hadsereg számára, a melyben bizonyos katonai családok uralkodása majdnem hagyományossá vált. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, nem akarom folytatni érveimnek felsorolását a közös hadsereg ellenében, mert soktól eltekintve, egyszerűen azon nézponttól is, hogy a közös hadsereg keretében az intelligentia gyűlölt és utált elemet képez, a melyet minden elnyomásban részesítenek, — röviden összefoglalva szavaimat, nem szavazhatom meg az újonczjutalékot azért, mert azon hadsereg nem felel meg a duaíismusnak, nem képez közös hadsereget, nem képez magyar hadsereget, az tiszta osztrák és újabb időben szláv. (Igaz! Ugy van!) És nem császári és királyi, hanem mint a véderő bizottság előadója az és-t elfeledte, úgy ok sem emlékeznek meg az és-ről és Magyarországról és a magyar királyról. Nem szavazhatom meg azért, mert nem látom, hogy az alkotmány keretébe beüljék az oly testület, a melyben az ezen testülethez tartozó alattvalók igazságot nem nyernek; nem szavazhatom meg azért, mert az állam alapjával tökéletesen ellenkező alkotó elemeivel, t. i. a németek által kifejtett iránynyal és a Magyarország által kifejtett politikai iránynyal ellenkezőleg egy harmadik, a szláv irányt képviseli, és kileheli azon zsarnoki szellemet, a melyet Európában még csak az orosz hadseregben ismerünk. (Élénk helyeslés.) Molnár Aladár: T. ház! Azon nézetben vagyok, hogy az 1879. évre kivánt újonczok megajánlása egyszerű következménye a véderőről szóló s a t. ház által néhány nappal ezelőtt elfogadott törvényjavaslatnak. Én elismerem ugyan, hogy a t. ház a hadjutalékot meg is tagadhatná, mert vannak oly rendkivüli esetek, a melyekben nagy okok folytán az ország képviselete szükségesnek látja bizonyos évre kivánt újonczjutalékot megtagadni; ez a joga meg van az országgyűlésnek. De ily rendkivüli körülményeket most nem látok. Épen azért részemről a ház által már elfogadott védrendszer értelmében a kivánt újonczjutalékot megszavazom. (Elfogadjuk! a jobboldalon. Derültség.) Sőt mert alkotmányos törvény következményiről van szó, kifejezhetem azon hitemet, hogy nem csak én fogadom el, hanem nézetfeleim is elfogadják. Másfelől azonban, mivel az