Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

192 38. országos ülés deczemfcer 19.1878. ujonczok megajánlása csak egy törvény követ­kezménye lehet, a képviselőház által elfogadott törvényjavaslat pedig még nem törvény, én remé­lem, hogy a törvényhozás másik factora is el­fogadja, de ez csakis egyéni feltevés, (Felkiáltá­sok: Már elfogadta!) s ha elfogadta is, ez még forma szerint még nem történt meg, — nézetem szerint pedig addig, mig ez meg nem történik, az újonczokat megajánlani nem lehet. Mindamellett nem kívánok a tárgyalásnál nehézségeket előidézni. A t. ház hasonló esetben már többször volt és ekkor expediensül az hoza­tott fel, hogy a ház kimondotta, hogy azon törvényjavaslat, mely consequentiája egy már előbb elfogadott, de még nem szentesített törvény­javaslatnak, az szentesítés alá csak akkor fog bocsáttatni, ha azon előbb elfogadott törvény­javaslat szentesittetett. (Helyeslés.) Ennélfogva azon kéréssel járulok a t. ház elé, hogy méltóztassék határozatilag kimondani, hogy az ujonczok meg­ajánlásáról szóló törvényjavaslat csak akkor fog szentesítés alá terjesztetni, ha a védrendszert meg­állapító törvényjavaslat már szentesítve van. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azokkal, miket a közvetlenül előttem szólt t. képviselő ur előadott, tökéletesen egyetértek. Nem is volt, nem is lehet a kormánynak szándékában az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavasla­tot előbb bocsátani szentesítés alá, mielőtt a másik szentesítve lenne. Hiszen maga az, hogy nem közvetlenül a véderőről szóló törvényjavaslat után kérte azt napirendre kitíízetni, hanem a napi­rendre tűzéssel várt, mig a véderőről szóló törvény­javaslatot a törvényhozás másik háza is elfo­gadta, (Felkiáltások bal felöl: Nem elég!) — enge­delmet kérek, méltóztassanak türelemmel lenni — (Halljuk! Halljuk!) ez, nézetem szerint maga is jelzi a kormánynak ezen szándékát. (Helyeslés jobb­ról.) Egyébiránt talán a t. képviselő ur és a t. kép­viselőház is meg lesz nyugtatva, ha, a mint ez már máskor is történt, a ház jegyzőkönyvébe vétetik azon nyilatkozat, hogy az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat nem fog szentesítés alá ter­jesztetni addig, mig a véderőről szóló törvény­javaslat szentesítve nem lesz. (Helyeslés jobb­felöl.) Azt hiszem, hogy ez által a t. képviselő ur kívánságának meg van feleive. (Helyeslés jobbról.) Most beszédem befejezéséül még csak egy pár szót vagyok kénytelen szólani; mert minden államnak egyik hatalmas factorát, melyben ezeréi, tízezeréi saját hazánk gyermekeinek is szolgál­nak, oly módon megtámadtatni hagyni és arra épen nem reflectálni, mint a hogy a hadsereg itt megtámadtatott, nem lehet. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, tudom azt, hogy a hadseregnek tiszti karában kisebb mértékben van képviselve a magyar elem, mint a hogy én is kívánnám: de méltóztassanak megengedni, ezen hibán — mint évekkel ezelőtt, ugy most is képviselőtársam és barátom az ellenzék padjairól monda — első sor­ban és mindenekelőtt csak a magyar fiatal embe­rek segíthetnek az által, ha a hadsereg szolgá­latában maradnak és tisztekké lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) De bármiként álljon is ezen dolog, de hatá­rozottan nem szabad, nem lehet rásütni akarni a magyar-osztrák monarchia hadseregére, melyben — mint mondám — saját hazánk fiai százeze­rekkel vannak képviselve: hogy az hazaellenes, se nem magyar, se nem német, hanem szláv, tehát alkotmányellenes, hogy ugy mondjam, áruló politikának eszközlője és fészke. (Helyeslés a jobb­oldalról. Nyugtalanság a baloldalon). Én részem­ről kifejeztem máskor is, és kifejezem ma is azon meggyőződésemet egyfelől, hogy ily módon tá­madni meg ott, hol magát nem védheti, egy egész nagy testületet, már magában véve nem helyes; (Ugy van! a jobboldalon) kifejezem továbbá azon meggyőződésemet, hogy ha léteznék ott azon szellem, a mely állíttatott, — de a mely a való­ságban nem létezik, — azt provocálni politikai­lag nem volna helyes. (Helyeslés a jobboldalon) És ismétlem harmadszor azon meggyőződésemet, hogy azon hadsereg minden körülmények és viszonyok köztt fogja teljesíteni azt, mi neki tör­vény szerint kötelessége; meglehet, hogy a mit tesz, sokszor nem fog egyik vagy másik kép­viselő urnak, — meglehet nem fog nekem tet­szeni : de mindig azt fogja teljesíteni, a mire törvény szerint kötelezve van. Ezt elmondani kötelességemnek tartottam, kérem a t. házat, mél­tóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra nem lévén senki fel­jegyezve, az általános vitát befejezettnek nyilvání­tom ; szólásra az előadó ur van feljogosítva. (Eláll! Eláll!) Hollán Viktor előadó: Elállók! Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1879-iki évben kiállítandó újoncz- és póttartaléki I jutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A t. ház a törvényjavasla­tot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét és szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Miután a törvényjavaslat most már részleteiben is letárgyaltatott, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki, azon megjegyzéssel, hogy ezen törvényjavas­lat szentesítés alá akkor fog terjesztetni, ha a

Next

/
Thumbnails
Contents