Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-39
190 89. országos fllés deczemlíer 10.1878. törvény revisiója kerül tárgyalás alá, akkor lesz szerencsém bővebben részletekbe ereszkedni, most nem akarom a t. házat untatni, csak fenntartom állításomat. Azt hiszem, ha ezen sajnos körülményen segíteni lehet, az csak ixgy történhetnék, ha az ezúttal követelt újoncz-jutaléknak például fele, valamint az egyévi önkényteseknek is fele része nem a közös hadseregbe, hanem egyenesen a honvédséghez soroztatnék be; azon honvédséghez, a melyben felfrisítő szellemű új anyagra oly nagy szükség van. De a midőn a tiszt, honvédelmi minister ur, ehhez beleegyezését adná, egy-két év múlva már nem volna minister. 0 pedig már annyira összenőtt tárczájával, hogy úgyszólván lehetetlenség volna attól megválnia. Azért részemről tőle lehetetlent nem is kívánok. Ennélfogva maradok annál, hogy t. elvtársaimmal együtt az 1879-ik évre a sorhad számára kért ujonczjutalékból egyetlen egy újonczot sem szavazhatok meg. (Helyeslés a szélső balon.) A tiszt, kormánypárt pedig lássa, mit csinál; ha pazarul jár el a véradóval, ő lesz felelős érte, és akkor „sit sanguis effusus et effundendus super vos." (Helyeslés a szélső balon.) Szende Béla honvédelmi minister; Én az előttem szóló t. képviselő urat nem akarom mindazon térre követni, melyen ő mozgott, hanem igérem, hogy tárgyilagos fogok maradni, és e részben inkább meg fogom tartam szavamat, mint ő. (Halljuk!) Én szerintem itt sem a múltból, sem a delegatióból, sem a jövőből nem lehet ezen kérdésre semmiféle következtetést vonni; itt egyszerűen törvénynyel állunk szemben. Az 1868. a véderőről szóló törvény Magyarország és Ausztria köztt a hadsereg létszámát megállapította 800,000 emberrel, és ezen létszám kiállíttatott eddig tiz éven át folytonosan és épen most, midőn a t. ház alig néhány nap előtt — háromnégy nappal ezelőtt — ezt a törvényjavaslatot, mely a hadsereg létszámát megállapítja, egy évre meghosszabbítja, •— akkor, megvallom -—• nem tudom, hogy most hogy mondhatja a képviselő ur mindazokat, miket felhozott. A dolog egészen egyszeríí. Ha ez megtörtént — a mint a t. ház el is fogadta, és ennek a törvénynek hatályát még egy évre meghosszabbította — akkor a Magyarországra eső szám csak épen a calculus dolga, a mely calculus magából a kimutatásból kitűnik, hogy több nem kéretik abból a véradóból, mint a mennyit a törvény rendel. A mi a többi felhozott kérdéseket illeti, lesz alkalom a következő év folyamában azokkal foglalkozni, s akkor felfogom kérni a t. képviselő urat, istápoljon tapasztalataival, melyeket épen a honvédelmi ministeriumban szerzett, s ne feledjen oly hamar, mint feledett jelenleg, mert adatai ma már nem correctek s részben tévesek is, a mi már abból is következtethető, hogy legnagyobb indignatióját fejezte ki a felett, hogy egy ezrednél 3000-rel több a létszám, mint a mennyinek lenni kellene, s megfeledkezett arról, hogy nem ez a basis, melyen a sereg áll, hanem a 800,000 ember, a mit a törvény rendel, s mely pár nap előtt megszavaztatott. Hogy mikép tartja reservoirját egyik vagy másik ezred, az az illető vidéktől függ, melyek igen különbözők, a mint ezt a t. képviselő ur igen jól tudja s nem áll az, hogy aránylag legnagyobb contingenst a magyar adja, mert vannak oly nem magyar vidékek, a hol az állítási képesség ép oly jó, mint a magyar vidékeken s megfordítva. De mindez most nem ide tartozik, s így csak azon egj kérésem vau a t. házhoz, méltóztatnék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. A t. minister ur azt méltóztatott szemeimre vetni, hogy hamar felejtek. Ez rám, mint történetbuvárra a legnagyobb vád volna, s azért nem is tűrhetem szó nélkül. Nem felejtek én hamar, jól tudom, hogy 800,000 a hadsereg létszáma; a mi pedig az ezredek mostani tényleges létszámát illeti, természetesen nem rendelkezhetem oly megbizható adatokkal, mint a minister ur. Azonban miután azon időre czélzott a minister ur, mikor nekem alkalmam, sőt kötelességem volt ezen ügyekkel bővebben foglalkozni; méltóztassék emlékezni arra is, hogy én akkor is úgyszólván kizárólag honvédségi ügyekkel foglalkoztam, és a sorhadat mindig perhorrescáltam. S hogy mindig jó barátja leendek a honvédségnek és azt mint nemzeti intézményt szerény szavazatommal lehetőleg támogatni fogom, azt a jövő meg fogja mutatni. (Helyeslés balfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Az előttem szólott honvédelmi minister ur Thaly Kálmán t. képviselő társam állításának meggyöngítésére azt hozza fel, hogy a honvédelmi ministeriumban szerezte ismereteit. Erre nem váloszolok egyébbel, mint azon dicső példákkal, kik az osztrák hadseregben tanulták a katonai tudományt, megverni az osztrák hadsereget. És az nem gyengítette az ő fegyvereik súlyát, a mint nem gyengítette meg Thaly Kálmán t képviselőtársam argumentumainak élét az, hogy a honvédelmi ministeriumban szerezte ismereteit. Második érve a honvédelmi minister urnak az volt, hogy a véderő-törvény meghosszabbítása már törvény. Ebben tévedni méltóztatott, mert még az nem törvény. Szentesítve nincsen. De volna bár törvény, nem engedhetem meg azt, hogy bárki kétségbe vonja a nemzetnek újonczmegajánlási jogát évről-évre, mert a törvény
