Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

184 89. országos ülés dcczember 19. 187S. jelentésében. Idő előtt ennek eleget tenni nem lehet. Ezek azon érvek, a melyek a javaslat ellen felhozattak. Azt hiszem t. ház, hogy ezeket fenntartani nem lehet és ezért ajánlom a t. háznak a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadásra. {Helyeslés jobbfelöl.) Simonyi Ernő: Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy az épen most elmondottakra röviden néhány észrevételt tegyek. Az igen t. előadó ur először is az iránt panaszkodik, hogy kifogásoltam az ő részéről tett azon állítást, hogy az 1875. XLIX. t. ez. által megállapított cursus igen magas és hogy ezt összehasonlítottam a franczia rentével. Én azt hittem, hogy miután Francziaországot a közelmúltban oly nagyszerű calamitás érte, a milyen államot, a meddig csak történelmi ismeretem terjed, a történelem kezdetétől fogva államot még nem ért: méltán hivatkozhatom ezen államra, s ezzel hasonlítottam össze. De ha jobban tetszik az előadó urnak, méltóztassék összehasonlítani a rente cursust az előbbeni magyar kölcsönökkel, s azokkal vonni párhuzamot, s bizonyosan eonstatálni fogja, vájjon hitelünk jobban áll-e most, mint akkor állott. Azt mondja azután a t. előadó ur: úgy állott a dolog, hogy két törvény közül egyet meg kellett sérteni: vagy azt kellett megsérteni, a mely a rente meghatározott árrát foglalja magában, vagy pedig azt, mely az 1873-iki kincstári utalványok visszaváltását rendeli eh Engedelmet kérek, ha egy törvényt sem sértettek volna meg, akkor bizonyosan elérték volna azon czélt, a mely elérendő volt. íme az 1877: IX. t. ez. egyenesen azon czélból alkottatott, hogy az 1873-ban kibocsátott 76Vs milliónyi kincstári utalványok visszaváltassanak. És mit mond ezen törvény? Felhatalmazza a kormányt, hogy annyi rentét bocsásson ki, — szabad kezet adván neki, hogy maga határozza meg az árrt, •— a mennyi szükséges ezen 76

T

/

S millió visszaváltására. Miért nem cselekedte ezt? A pénzügyminister és a miuisterelnök ur azzal mentegetik magukat, hogy kényszerhelyzetben voltak; hogy egyik vagy másik törvényt meg kellett sérteni. Nem úgy áll pedig a dolog. Az 1877-iki IX. t. ez., mely a múlt év márczius utolsó napján hirdettetett ki, tehát érvényben volt, már akkor gondoskodott ezen beváltásról, melynek most deczember l-jén kellett megtörténni és a mire nézve a jelen kormány csak a múlt év október, vagy november havában intézkedett. De miért? Hiszen az akkor kibocsátott rentére nézve — mint mondám — a törvényben nincs megszabva, hogy mennyi legyen; és a kormány élt is ezen felhatalmazással és kibocsátott nem 40, nem 80, hanem 120 milliónyi rentét. Hátha ez nem volt elég a kibocsátottak beváltására, miért nem bocsátott ki a kormány többet? Mert a hol 120 milliónyi bocsáttatik ki, ott még néhány millió csekély számban elfért volna; s ha áldozatot kellett volna hozni, ez az áldozat nem lett volna olyan nagy, mint a milyennek kell lennie most. Azt kérdi az előadó ur, hogy hát mikor volt oly magas a cursus, hogy ki lehetett volna azon áron bocsátani ? Erre azt felelem, hogy a múlt júliusban, mikor 90 és néhány százalékon állt papirosban, a mi 81 írtnak felel meg aranyban, tehát magasabb is volt a cursus. Igen; de akkor nem futotta volna ki a 2%>-os provisió. (Egy hang a szélső balon: Aha!) A ministerelnök ur és az előadó ur azt mondták, hogy nem helyes a rente kibocsátásánál meghatározni az árfolyamot. Hát én. tudom, t. ház, hogy Francziaországban gyakran meghatározzák azt, de megengedem, hogy helytelen; hanem hát mi kivántuk-e, hogy meghatároztassék? Nem a kormány terjesztette-e elő a helytelen törvényjavaslatot. Az előadó ur magyarázgatja, hogy mi lenne a legokosabb? Ugyan kérem, mért nem mondotta meg azt a pénzügyminister urnak, hogy nekünk ne az ostobábbat, hímem a legokosabbat terjesztette volna elő. Megengedem, hogy ez úgy van: hanem akkor a hiba nem minket illet, hanem illeti a kormányt, a mely élőnkbe terjesztette és elfogadásra ajánlotta. (Helyeslés a baloldalon.) Azután hivatkozik az előadó ur az angol consolokra, hogy azok is 98-ról 94-re estek, de talán csak különbséget tesz akkor, mikor az esés ily csekély és azután i mikor az ország háborúban vau és háborúban volt egy idő óta már ; mert az nagy különbséget tesz, mikor egy ország háborúban van és mikor_ egy ország háborúban nincs. Önök azt mondják, hogy Bosznia elfoglalásánál a kormány törvényszerűleg járt el, midőn a pénzt ráfordította. Engedelmet kérek, nem úgy járt el. Azon törvény a mely a rente visszaváltását határozta el, nem hatalmazta fel a kormányt arra, hogy e rentéből csak egy krajezárt is a boszniai occupatióra fordítson. (Helyeslés a baU oldalon.) Ha a boszniai occupatióra pénz kellett, akkor nem az 1875, nem az 1876 és nem az 1877. t. ez. alapján kibocsátott rentéből, hanem 1878. év XV. t. ez. alapján kibocsátandó rentéből kellett volna róla gondoskodni. Ha kap-e azon az áron pénzt, vagy nem, az a kormány dolga, mert minek vállalt magára oly dolgot, mire nézve a költségekről gondoskodva nincs. Ha pedig kap, akkor kár volt a törvényt megsérteni azért, hogy egy oly vállalkozást teljesítsen, a melyre amúgy is megkaphatták volna a szükséges pénzt. Azt mondja még az előadó ur, hogy jelentést tenni az egész műveletről törvényszerint a pénzügyminister nem köteles, csak akkor, ha majd az egész be lesz fejezve. Azt én megengedem, és ha a képviselőházhoz és törvényhozás-