Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

184 89. országos ülés dcczember 19. 187S. jelentésében. Idő előtt ennek eleget tenni nem lehet. Ezek azon érvek, a melyek a javaslat ellen felhozattak. Azt hiszem t. ház, hogy ezeket fenn­tartani nem lehet és ezért ajánlom a t. háznak a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadásra. {Helyeslés jobbfelöl.) Simonyi Ernő: Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy az épen most elmondottakra röviden néhány észrevételt tegyek. Az igen t. előadó ur először is az iránt panaszkodik, hogy kifogásoltam az ő részéről tett azon állítást, hogy az 1875. XLIX. t. ez. által megállapított cursus igen magas és hogy ezt összehasonlítottam a franczia rentével. Én azt hittem, hogy miután Francziaországot a közelmúltban oly nagy­szerű calamitás érte, a milyen államot, a meddig csak történelmi ismeretem terjed, a történelem kezdetétől fogva államot még nem ért: méltán hivatkozhatom ezen államra, s ezzel hasonlítot­tam össze. De ha jobban tetszik az előadó urnak, méltóztassék összehasonlítani a rente cursust az előbbeni magyar kölcsönökkel, s azokkal vonni párhuzamot, s bizonyosan eonstatálni fogja, vájjon hitelünk jobban áll-e most, mint akkor állott. Azt mondja azután a t. előadó ur: úgy állott a dolog, hogy két törvény közül egyet meg kel­lett sérteni: vagy azt kellett megsérteni, a mely a rente meghatározott árrát foglalja magában, vagy pedig azt, mely az 1873-iki kincstári utal­ványok visszaváltását rendeli eh Engedelmet kérek, ha egy törvényt sem sértettek volna meg, akkor bizonyosan elérték volna azon czélt, a mely elérendő volt. íme az 1877: IX. t. ez. egyenesen azon czélból alkottatott, hogy az 1873-ban kibocsátott 76Vs milliónyi kincstári utalványok visszaváltassanak. És mit mond ezen törvény? Felhatalmazza a kormányt, hogy annyi rentét bocsásson ki, — szabad kezet adván neki, hogy maga határozza meg az árrt, •— a mennyi szükséges ezen 76 T / S millió visszaváltására. Miért nem cselekedte ezt? A pénzügyminister és a miuisterelnök ur azzal mentegetik magukat, hogy kényszerhelyzetben voltak; hogy egyik vagy másik törvényt meg kellett sérteni. Nem úgy áll pedig a dolog. Az 1877-iki IX. t. ez., mely a múlt év márczius utolsó napján hirdettetett ki, tehát érvényben volt, már akkor gondoskodott ezen beváltásról, melynek most deczember l-jén kellett megtörténni és a mire nézve a jelen kor­mány csak a múlt év október, vagy november havában intézkedett. De miért? Hiszen az akkor kibocsátott rentére nézve — mint mondám — a törvényben nincs megszabva, hogy mennyi legyen; és a kormány élt is ezen felhatalmazással és kibocsátott nem 40, nem 80, hanem 120 milliónyi rentét. Hátha ez nem volt elég a kibocsátottak beváltására, miért nem bocsátott ki a kormány többet? Mert a hol 120 milliónyi bocsáttatik ki, ott még néhány millió csekély számban elfért volna; s ha áldozatot kellett volna hozni, ez az áldozat nem lett volna olyan nagy, mint a milyen­nek kell lennie most. Azt kérdi az előadó ur, hogy hát mikor volt oly magas a cursus, hogy ki lehetett volna azon áron bocsátani ? Erre azt felelem, hogy a múlt júliusban, mikor 90 és néhány százalékon állt papirosban, a mi 81 írtnak felel meg aranyban, tehát magasabb is volt a cursus. Igen; de akkor nem futotta volna ki a 2%>-os provisió. (Egy hang a szélső balon: Aha!) A ministerelnök ur és az előadó ur azt mondták, hogy nem helyes a rente kibocsátásá­nál meghatározni az árfolyamot. Hát én. tudom, t. ház, hogy Francziaországban gyakran meg­határozzák azt, de megengedem, hogy helytelen; hanem hát mi kivántuk-e, hogy meghatároztas­sék? Nem a kormány terjesztette-e elő a hely­telen törvényjavaslatot. Az előadó ur magyaráz­gatja, hogy mi lenne a legokosabb? Ugyan kérem, mért nem mondotta meg azt a pénzügy­minister urnak, hogy nekünk ne az ostobábbat, hímem a legokosabbat terjesztette volna elő. Megengedem, hogy ez úgy van: hanem akkor a hiba nem minket illet, hanem illeti a kormányt, a mely élőnkbe terjesztette és elfogadásra aján­lotta. (Helyeslés a baloldalon.) Azután hivatkozik az előadó ur az angol consolokra, hogy azok is 98-ról 94-re estek, de talán csak különbséget tesz akkor, mikor az esés ily csekély és azután i mikor az ország háborúban vau és háborúban volt egy idő óta már ; mert az nagy különbsé­get tesz, mikor egy ország háborúban van és mikor_ egy ország háborúban nincs. Önök azt mondják, hogy Bosznia elfoglalá­sánál a kormány törvényszerűleg járt el, midőn a pénzt ráfordította. Engedelmet kérek, nem úgy járt el. Azon törvény a mely a rente visszavál­tását határozta el, nem hatalmazta fel a kormányt arra, hogy e rentéből csak egy krajezárt is a boszniai occupatióra fordítson. (Helyeslés a baU oldalon.) Ha a boszniai occupatióra pénz kellett, akkor nem az 1875, nem az 1876 és nem az 1877. t. ez. alapján kibocsátott rentéből, hanem 1878. év XV. t. ez. alapján kibocsátandó renté­ből kellett volna róla gondoskodni. Ha kap-e azon az áron pénzt, vagy nem, az a kormány dolga, mert minek vállalt magára oly dolgot, mire nézve a költségekről gondoskodva nincs. Ha pedig kap, akkor kár volt a törvényt meg­sérteni azért, hogy egy oly vállalkozást teljesít­sen, a melyre amúgy is megkaphatták volna a szükséges pénzt. Azt mondja még az előadó ur, hogy jelen­tést tenni az egész műveletről törvényszerint a pénzügyminister nem köteles, csak akkor, ha majd az egész be lesz fejezve. Azt én megenge­dem, és ha a képviselőházhoz és törvényhozás-

Next

/
Thumbnails
Contents