Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

39. országos ülés űeczember 19.1878. \ §5 hoz nem fordul a minister új hitel megszavazása és újabb felhatalmazás kérése végett, akkor nekünk sem jutott volna eszünkbe jelentést kérni. De mikor a minister avval jön elő: én megszegtem a törvényt, a mely a rente cursusát megszabja, s mikor felhatalmazást kér, hogy még olcsóbban árusítsa el, akkor, engedelmet kérek, kívánjuk ismerni a helyzetet. Mi a helyzet? Meglehet, hogy tökéletesen ismerve a helyzetet, mi is megszavaztuk volna, de meglehet, hogy nem szavazták volna meg azok sem, kik most rászavaznak; azért szükséges ismerni a helyzetet. Méltóztassanak megengedni, én nem szeretek gyanúsítani; de azon körülmény, hogy nem akarják megmondani, mily áron bocsátották ki a rentét, nem akarják megmondani tisztán, hogy milyen a jövő politikájuk, ez már magában véve annyira gyanús, hogy az ember csak a legroszabbat kénytelen képzelni. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy az, a mit tett, nem a rente lerontására vezet. Én megengedem, de hogy erről ítéletet tudjak mondani, ismernem kellene a helyzetet. Mostanában mindenfelé azt rebesgetik, hogy a kormány ismét egy új, száz milliós kölcsönt akar csinálni, még pedig az államjószágok elzálogosításából. Engedelmet kérek, ha ez igaz, nem tudom igaz-e, de ha igaz, mit jelent ez ? Azt, hogy a rente nem nagyon szolidan áll a pénzpiaezon, mert ha oiy szolidan állana, akkor talán nem volna szükség zálogra; és ha már csak zálogra kapunk kölcsönt, akkor még is olyan volt a gazdálkodásuk, hogy az önök által teremtett rente már rövid két év múlva megszűnt kapós lenni a pénzpiaczon (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon?) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő mondhatja, hogy megsértette a törvényt, de megmentette Magyarország hitelét. Engedelmet kérek, | nem így áll a kérdés, hanem úgy áll, hogy megsértette a törvényt, és ezen törvénysértés által azon veszélynek tette ki magát, hogy az általa elvállalt kötelezettséget teljesíteni képes nem lesz; mert ha a törvényt meg nem sérti az által, hogy más czélra megszavazott pénzeket más czélra költ el, nem jött volna azon helyzetbe, hogy harmadik kihocsájtást kelljen megkísérelnie, hogy a 73-ki kincstári utalványokat beválthassa, {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A mi azon állítást illeti, melylyel a ministerelnök ur akarta mintegy menteni azon körülményt, hogy meg nem mondja, micsoda áron bocsátották ki a rentét: erre nézve megjegyzem, hogy hiszen ez nem titok. Igaz, minden lapban van jegyezve a börzei cursus, de az még nem a kibocsájtási cursust jelzi, hanem jelenti a börzei árkeletet; nem azt jelenti, hogy mennyiért adták el a rentét, s mennyi esik abból provisiora, mindKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. II. KÖTET. ezt a börzei jegyzésből tudni nem lehet (Igaz! Ugy van! a szélső balon) s azután ez a börzei cursus változik: a múlt júniusban legalább is 10 °/

0-al magasabban állott, mint áll ma. És ha a mostani cursus szerint árusították el, akkor azon következtetésre kell jönnöm, hogy nem 81 és félen, vagy valamivel azon alul, ha nem 71 és félen alul árusították el; (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) mert okt. és novemberben börzei cursus oly alacsonyan állott, hogy ha 2%-ot provisiora számítunk, hát 70-et sem kaptak értté. Már most méltóztassanak számítani és tekintetbe venni, hogyha akár 40, akár 60 millió vétetik fel, ha azon 20%-ot veszítünk, ez rendkívül nagy veszteség. (Igaz! Ugy varn! a szélső baloldalon.) Még azon sáfárra, kiről szó volt, kívánok egy megjegyzést tenni. A ministerelnök ur azt mondja, hogy ha azon sáfár, a ki a rá bízott jószágot a meghatározott áron alul adta el, azt mondja urának, megbízójának, hogy eladtam a jószágot olcsóbban azért, mert egy váltót fizettem ki, a mely, ha ki nem fizettetik, talán egészen tönkre jutandottál volna. Ily körülmények között talán menthető volna eljárása, az a körülményektől függ. De hogyha azon megbízó annak a sáfárnak azt mondhatja, hiszen én neked adtam pénzt a kezedbe, hogy azt a váltót váltsd vissza, tehát hová tetted a pénzt? Ha azt a pénzt oda fordítottad volna, a hova szánva volt: akkor nem jöttél volna azon kényszerhelyzetbe, hogy a váltó visszaválthatása végett azon jószágot elharácsolni legyek kénytelen. A hasonlatosság tehát, melyet a ministerelnök ur mondott, egyáltalában nem áll. A t. pénzügyminister urnak tegnap mondott beszédére igen kevés észrevételt akarok tenni már azok után, a mik eddig elmondattak. Főleg abba helyezi a t. pénz ügy minister ur erejét, hogy azt mondja: azon állapotban voltunk, vagy a törvényt kell megszegni, vagy azon kincstári utalványokat, melyek decz. 1-én esedékesek, beváltani nem lehet, Erről már több mint egy és háromnegyed év előtt gondoskodott a törvény és nem hagyta az utolsó napokra, mint a kormány tette, hanem egy és háromnegyed év előtt felhatalmazta a kormányt, hogy bocsásson ki annyi rentét, a mennyi szükséges. Mit mond a törvény? Azt mondja, hogy az 1877: XXXIII. t. ez. alapján kibocsátott 76y

2 millió névértékű 6%-ot kamatozó, 1878. decz. 1-én lejáró azon kincstári utalványok törlesztése czéljából, a melyek még forgalomban vaunak, felhatalmaztatik a pénzügy minister, hogy az ezen törlesztésre szükséges összeg erejéig 6%-os, aranyban kamatozó, adómentes járadék-kölcsönt bocsásson ki. 24