Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-39
39. országos ülés deczember 19. 1878. 183 Széll Kálmán volt pénzügyminister ur irányában, mert nem a mi pénzügyi viszonyaink idézték elő a cursus csökkenését, haiiem az általános európai eursusviszonyok. Hivatkozom e tekintetben Európa minden államának s a mi több, magánvállalatnak papireursusaira. Vegyük pl. az angol consult, mely 98-ról 94-re esett le és meg fogunk győződni, hogy a eursusveszteség nem a kormány hibája, hanem az európai pénzviszonyokból származik. Azonban a t. képviselő uraknak nagyon sok ellenvetésök volt az ellen, hogy a pénzügy minister és a pénzügyi bizottság exposéja közt ellentét van. A pénzügyminister megfelelt már erre és pedig azzal, hogy minden attól függ, hogy három vagy két évről beszél-e az ember ; azonban Lukács Béla képviselő ur nemcsak azért hozta azt fel, hanem azért is, hogy bebizonyítsa, hogy a boszniai és herczegovinai occupatióra is fordíttatott a rentékből bizonyos nagyobb összeg; és minthogy ez többször említtetett, kénytelen vágyók emlékeztetni a t. képviselő' urakat, hogy ez igen is megtörtént, még pedig a törvény értelmében. Az 1878. évi IX. t. ez. 18.840,000 frtnyi összeget a magyar rente által való fedezésre utal és ha a kormány ezen kötelességet teljesítette, csak a törvény értelmében járt el. Én kénytelen vagyok e részben az egész kérdés összegezését összefoglalni abban, a mit e tekintetben a rente-értékesítés ellen felhoztak. Beszéltek különböző összegekről s ebből deducálták azt, hogy törvénytelen czélokra is fordíttathatott valami a magyar rentéből. Méltóztassanak azonban megnézni a törvényeket. Nem is utalok az első kibocsátás első 40 milliójára. Ennek leszámolása az 1876-iki zárszámolásban megtörtént. Beszélek a továbbiakról. Az 1876. évi XLVI. t. ez. 4-ik §-a intézkedik az 1877. évi deficitről, mely 27 7» millió fedezését rendeli e forrásból. Az 1878, évi XVII. t. ez. intézkedik az 1878. évi deficitről és az év eisö s A-ében 41.800,000 frt mely mindenesetre apadni fog a negyedik negyedben ; de ezt is számba kellett venni és addig e 41.800,000 frtot is fedezni kellé. Az 1878. évi IX. t. ez. intézkedik a boszniai mozgósításra vonatkozó kiadásokról, s e ezélra 18.800,000 frtot utal. Az 1877. évi IX. t. ez. intézkedik a 767* millió conversiójáról és hogy a conversió nem történhetett a parin alól, hanem azon felül, arról mindenkinek tudomása van. Hát kérem alásan, ha ezen 4 összeget méltóztatnak összeadni, melyek a magyar rente fedezésére voltak utalva, ki jön 176 millió. Ha tehát 180 millió rente kibocsátásáról beszélt a pénzügyminister ur, akkor azt hiszem, hogy a törvényből kifolyó kötelezettségének megfelelő összeget említé fel; még arról is van szó, hogy még 40 milliónyi rente értékesíttessék azon ezélra, melyet a törvényI javaslat 2. §-a kiköt. Ez ellen két ellenvetés hozatott íel és ezekre akarok reflectálni. Az egyik az, hogy a kormány, mint Helfy képviselő ur monda, nem mondja meg a rentének sem a czélját, sem az összegét, sem az órát, a melyen azt értékesíteni akarja. A t. képviselő ur nézetem szerint; tévedésben van, mert meg van mondva az összeg, a mely 40 milliót tesz; meg van mondva a czél, mivel az 1874-ben kibocsátott kincstári utalványok conyersiójáról van szó. Csak a cursusrul nincs szó. Ugy Lukács Béla, mint Helfy Ignácz t. képviselő ur és mások Magyarország állami pénzügyeinek és hitelének valóságos sülyedését következtették abból, hogy itt a cursus nincs megállapítva. Hivatkozom e tekintetben a külföldi renték kibocsátására ;s méltóztassék nekem megmutatni, hogy szokás-e a renték kibocsátásánál a cursust meghatározni ? A renteüzlet nem fis-üzlet, a melyek megszabott árfolyammal kell birnia, mert az minden államban a napi árfolyamon eszközöltetik. így járnak el a külföldi államok, s igy e tekintetben a kormány eljárása ellen felhozni mit sem lehet. Helfy t. képviselő úr azt is mondotta, hogy sokkal okosabb lett volna megtartani az 1875: XLIX. t. ez.-ben foglalt határozatot; mert akkor megerősítettük volna kormányunkat a consortiummal szemben, mivel az hivatkozhatott volna arra, hogy a törvény magas cursust szabott meg, s így kényszeríthette volna a consortiumot a magas cursus megadására. Engedelmet kérek, de már három év óta tapasztalhatjuk, hogy mi értéke van a törvény által megszabott magas cursusnak és tudjuk, hogy a törvénynek e tekintetbeni határozata csakis holt betű. Előmozdítottuk-e azzal hitelünket és papírjaink értékét, hogy oly cursust szabtunk meg, a mely el nem érhető? Nézetem szerint nem! Igen gyakran történt hivatkozás arra, hogy a kormány a conversió keresztülviteléről nem számolt és igy további felhatalmazást kívánnia nem lehet. Én azt hiszem, hogy e tekintetben a kormány szorosan és szigorúan a törvényhez ragaszkodott. A törvény még pedig nem az, mely az 1873-iki kibocsátású kincstári utalványok conversiójáról intézkedik, hanem az, mely az 1874-ben kibocsátott kincstári utalványok conversiójáról intézkedik, vagyis az 1877: IX. t. ez. 3. §-a világosan kimondja: „a felveendő járadékkölcsönök kibocsátásának feltételei: a hitelművelet keresztülvitele és teljes befejezése után utólagos beczikkelyezés végett az országgyűlésnek bejelentendők." Tehát a teljes kivitel után tartozik a kormány ezen kötelességének eleget tenni. Ezt nem csak a t. pénzügyminister ur ismerte el, hanem a pénzügyi bizottság is határozottan kiemelte
