Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

38. országos ülés deczember 18. 1878. 167 mazást, hogy aranyjáradékot — tekintet nélkül az árfolyamra — bocsásson ki, ez csak arra lehet argumentum, hogy az ország hitelének sülyedése ezen kormány r működése alatt már korábban bekövetkezett. Én azt hiszem, t. ház, hogy igen komoly megfontolást érdemel azon körülmény, hogy a ministerumnak előterjesztése szerint, már ez ideig 200 millió frt aranyjáradék lett kibocsátva. Nagyon is meg kell fontolni, hogy vájjon tekintve ezen körülményt, helyes-e az aranyjáradékok kibocsátását tovább folytatni, ha azoknak árfolyama folytonosan sülyed? Ezt figyelembe venni annál inkább szükséges, mert hisz a czél, a melyre azon 40 millió frtnak elárúsítása kéretik, még ha nincs is igen távol, de semmi esetre sem áll ajtónk előtt, nem annyira égető, hogy okvetetlenül még ezen évben kellene ez iránt intézkedni; mert az 1879-iki kincstári utalványok még csak a jövő évben lesznek esedékesek s ha meghozzuk is a törvénynek ezt a passzusát, azoknak beváltása ez által még egyáltalában üincs biztosítva. Én tehát azt óhajtanám, hogy mielőtt e tárgyban határoznánk, a kormány tegyen jelentést az első kibocsátású 767* milliónyi kincstári utalványoknak miként történt beváltásáról, a mire egyébiránt a törvény értelmében úgy is kötelezve van és a mit már legközelebb be kell terjesztenie ; óhajtom, hogy a kormány részletes előterjesztést tegyen az eddigi 200 milliónyi aranyjáradék kibocsátásáról, annak hová fordításáról és arról, hogy azon összegek mely czélokra lettek fordítva és elköltve? És hogy részletes jelentést tegyen azon különféle hitelműveletekről, melyekről ugyan nem tudunk semmit, de a melyekről sejtenünk kell borzasztó eredményeket. És óhajtanunk kellene, hogy a t. kormány előterjessze előbb az 1879-iki költségvetést is, hogy annak előterjesztése alkalmával a pénzügyminister megtartsa exposéját, hogy felvilágosítást adjon a pénzügyi helyzetről; és hogy tájékozza a képviselőházat, tájékozza az országot a kormány által követendő pénzügyi politikáról. Csak akkor, ha mindezeknek részletes ismeretében leszünk; ha az eddig foganatosított pénzügyi politikának eredményei kézzelfoghatólag immár előttünk lesznek; ha ismerni fogjuk azon különféle pénzügyi hitelműveleteket, azon pénzügyi eredményeket és azon terheket, melyek a kormány intézkedései folytán keletkeztek: csak akkor leszünk, t. ház, azon helyzetben, hogy megítélhessük alaposan és megvitathassuk behatóan azon teendőket, melyek a jövőre nézve és igy nevezetesen a jövő évben esedékessé váló kincstári utalványok beváltására szükségeseknek, czélszerűeknek fognának mutatkozni. Mert a mi a beterjesztett törvényjavaslat 2-ik §-át illeti, megjegyezni kívánnám, hogy az, mintegy átalánosságj ban már előre kimondja azt, hogy a jövő évben esedékes kincstári utalványok beváltása aranyjáradékokban 20—22 millió frtnyi összegű aranyjáradékok kibocsátása utján lesz fogatosítandó" Ennek előre való kimondását ma, a midőn, a mint láttuk, az aranyjáradék-papirok oly nagy tömegben dobattak a piaczra, — a midőn azoknak árfolyama meglehetősen sülyedőben van; midőn még nagyobb tömegű aranyjáradék kibocsátása okvetlenül még inkább le fogja nyomni annak árfolyamát — mondom ennek előre való kimondását czélszerűnek az ország érdekében levőnek és helyesnek nem tartom. Es megfontolást érdemel, t. képviselőház, az is, hogy csak úgy megközelítő számítások szerint az ezen évben esedékessé vált 76 és fél millió frtnyi kincstári utalvány beváltása az eddigieknél mindenesetre 1 és fél millió írttal nagyobb terhet ró az országra. Megfontolást érdemel, t. képviselőház, hogy helyes-e, czélszerű-e ugyanezen az utón, ugyanezen a nehéz, a sok teherrel járó utón folytatni a Il-od kibocsátású kincstári utalványok visszaváltását? Vájjon a járadék kibocsátása az egyedüli út-e, az egyedüli eszköz-e, mely ezen államadósság convertálásánál felhasználható? Én azt hiszem, hogy a jövő évben esedékessé váló 76 és fél millió forint kincstári utalvány beváltását együttesen kell combinálni és megbírálni azokkal a hitelműveletekkel, a melyek az államnak egyéb pénzszükségletei szempontjából most és legközelebb szükségessé fognak válni; azt eombinálva kell keresztülvinni, azokkal a hitelműveletekkel, melyek részben a folyó évi, továbbá az 1879-iki deficit, azután a bosnyák occupatió költségének fedezése végett szükségesek lesznek. Mindezeket összefoglalva, t. ház, én a beterjesztett törvényjavaslatot jelen szövegezésében az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Beismerem ugyan, hogy a t. kormány az országgyűlést, a képviselőházat és az egyes képviselőket is, ezen tényével is, szokása és eddigi politikája szerint egy kényszerhelyzet elé állította ; mert ha csakugyan eladatott a kormány által a 80 milliós járadékkölcsön második fele, ezen eladást meg nem történtté tenni többé nem lehet. Ezen kényszerhelyzettel szemben beismerem azt, hogy a 75: XLIX. t.-cz.-nek utólagos megváltoztatása igen is szükséges; és ha a beterjesztett törvényjavaslat csakis erre szorítkoznék, és ha e mellett a t. ház elfogadna egy oly határozati javaslatot, melyben a volt ideiglenes pénzUgyministernek azon intézkedése, miszerint a törvénj'hozás előleges beleegyezésének kikérése nélkül adta el a 80 milliós kölcsön második felét, rosszaltatik: akkor egy ily tyjavaslathoz hozzájárulnék. Miután azonban a beterjesztett törvényjavaslatban — annak szövegezése szerint — több