Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

88. sreságot fiiéi ieexemker 18. 1S?S. Í61 kéri a felhatalmazást azon újabb kibocsátásra a szintén 40 millióra menő rentére nézve, a melyet ezen rente helyére mintegy pótlólag helyez. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar rentét az 1875. évi XL1X. t. ez. teremtette meg. E törvényczikk egyik intézkedése következtében a 80 milliónyi összegből az első rész 80Ys%>-nyi árfolyamon lőn értékesítve. A másik részre nézve a törvény azt határozza, hogy az 8IV2 %-nyi árfolyamon alul nem értékesíthető. Azonban a pénzpiacz helyzete mindig nehezebbé válván, az értékesítés ezen az árfolyamon nem volt elérhető. Miután pedig úgy a 153 milliónyi kölcsön conversiojának megkezdésére, valamint az évi deficzitek és pőthitelek fedezésére pénzre volt szükség: a későbbi törvényekben ily árfolyam nem szabatott meg; hanem a rente kibocsátására az intézkedésekhez képest különböző összegekben a kormány felhatalmaztatván, az árfolyamra nézve a kormánynak szabad kéz hagyatott fenn; azonban az 1875: XLIX. t. ez. intézkedése mindig épen, érintetlenül maradt. Erre nézve csak azon egy kivétel történt, hogy míg az 1876: I. t. ez. azt a meghatározást tartalmazza, hogy azon 40 millió, a melynek árfolyamát így határozza meg a törvény, az 1873- és 74-ben kibocsátott kincstári utalványok conversiójára fordítandó, addig az 1877 : IX. t. ez. már azt határozza, — természetesen határozza a pénzpiaeznak helyzete következtében, — hogy az ezen cursus mellett való értékesítés és az abból befolyó összegek, ne az 1873-ban kibocsátott, hanem az 1874-ben kibocsátott kincstári utalványok conversiójára fordíttassanak. Ezen intézkedés egyszerűen halasztás. A kormány és a törvényhozás látván, hogy a pénzpiacz roszszabbuló helyzete lehetetlenné teszi az előbbi törvényben megállapított cursus alapján való értékesítést, halasztást kért e tekintetben, azonban a halasztás daczára a czél elérve nem lőn. Azóta a pénzpiacz helyzete és az értékpapírok árfolyama roszabbá lett, és igy a további műveletekre sem volt felhasználható ez összeg. Azonban a törvényhozás újabb törvényekben új felhatalmazásokat adott a kormánynak a rentéknek ezen törvényekben meghatározott czélokra való kibocsátására és így úgy a deficzit fedezése, mint az első kibocsátású kincstári utalványok conversiója ama törvények alapján folyamatban volt. De ekkor azon eset állott be, hogy a törvényben újabb 40 millió kibocsátására lévén a kormány felhatalmazva, azon alternatíva állott a kormány előtt: vájjon ezen újabb kibocsátású rentéket értékesítse-e azon módon, a mint a törvény felhatalmazza, és azon árfolyamon, a mint a pénzpiacz megengedi, vagy pedig értékesítse előbb azon 40 milliót, a melyet az 1875: XLIX. t. ez. a magas cursus által mintegy zár KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. II. KÖTET. alá tett, és csak ennek értékesítése után folyamodjék az újabb rente kibocsátásához ? Tagadhatatlan, t. ház, hogy a kormány akkor, midőn arra határozta el magát, hogy az első kibocsátású rentének második felét azon árfolyamon alál értékesítette, melyet a törvény megszab, akkor a törvény határozataival ellenkezőleg cselekedett. De a kormány is érezte ezt; és épen ezért kéri e törvényjavaslat első §-ában a felmentést, mert ezt az úgyszólván törvénysértést elkövette. Mert ha erre kényszerítve nem lett volna, igen természetes, hogy akkor felmentést se lett volna szükség kérni. Midőn tehát ily világosan áll a képviselőház előtt a kérdés, a mely elől sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság kitérni nem akar: akkor igénytelen nézetem szerint nem lehet vitatni azt, hogy törvénysértés követtetett-e el, vagy sem, hanem egész őszintén azt kell mondani, hogy elkövettetett. A pénzügyi bizottság e kérdésnek vitatásába egyáltalában nem bocsátkozott, mert arról van szó, hogy vannak-e okok, a melyek alapján a kormány ezen eljárását a törvényhozás utólagosan jóváhagyatja ? Azt hiszem, hogy ezen okokat az ily természetű kérdésben, a hol nem jogokról, nem alkotmányi kérdésekről, hanem hitelmíveletről van szó; — hitelmíveleti, illetőleg pénzügyi szempontból kell megítélni, és ha a pénzpiacz helyzete és ama papírok értékesítésének feltételei azon választ adják, hogy helyesebb volt ezen papírokat a törvényben megszabott árfolyamon alul értékesíteni, mintsem azoknak értékesítése előtt új kibocsátáshoz folyamodni: akkor elegendő indok van a törvényhozás előtt arra nézve, hogy ezen eljárását a kormánynak utólagosan jóváhagyja és a felmentést neki e tekintetben megadja. A pénzügyi bizottság a helyzet ismerete alapján azon meggyőződésre jutott, hogy a kormány e tekintetben helyesen cselekedett, és hogy a törvényhozás a felmentést e tekintetben megadhatja; mert hitelműveletről levén szó, mindenekelőtt azon szempont uralkodik, hogy mily módon eszközölhető a papírok értékesítése legczélszerűbben, és hogy miképen érhető leginkább el azon czél, melyet a törvényhozás a rente kibocsátásával elérni akart? A deficitek fedezését és a conversio foganatosítását tűzvén ki czélul a kormány, hogy a rente minél jobban értékesíttessék, sokkal czélszerűbb volt azon papírokat értékesíteni, melyek a börze által már az első kibocsátás alkalmával elfogadva lévén, jobban értékesíthetők voltak, mint azokat, a melyek újabb kibocsátások alapján jönnek létre és ennek következtében, az elhelyezés tekintetében a börzén való cottirozásra nézve újabb intézkedéseket tesznek szükségesekké és újabb nehézségek leküzdését foglalják magukban. 2J