Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

] gQ SS. országos ülés <leez#mber 18. 1878. ragaszkodom szigorúan a törvény szavaihoz és a törvény szavainak ez értelméhez, s a felsőházat az ország képviselőházául nem tudván és nem fogadhatván el: kérem a t. házat, hogy e határozatot tisztán mint a képviselőházhoz tartozót tekintse s ezzel — habár ellenemre történt is — az ügyet befejezettnek nyilvánítsa, (Helyeslés a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak azt az egyet vagyok bátor megjegyezni, t. ház, hogy ha a törvény azt mondaná ,.a képviselőház", semmi kétség nem férne hozzá: de méltóztassanak meggondolni, hogy a törvény nem mond képviselőházat, hanem használ egy általam más törvényben nem látott kifejezést „az ország képviseletét". S épen ezért kell, hogy azt higyjem, hogy miután én legalább azt gondolom, hogy jogilag csakugyan úgy áll, hogy a kinek jogában áll intézkedést tenni, annak kell jogában állni a tett intézkedést helybenhagyni vagy helyben nem hagyni; — a törvény intentiója nem lehetett más, mint az, hogy a törvényhozás mindkét házának jóváhagyása szükséges. Simonyi Ernő: T. ház ! Én azt gondolom, hogy ép magából a dolog természetéből az folyik, hogy a képviselőháznak jelentessék be az ily eset. Miért? Mert a képviselőház van törvény szerint hivatva a ministereket felelősségre vonni; (Helyeslés) ha a képviselőház ezt nem teszi, a főrendiház nem initiálhatja; tehát egyedül a képviselőháznak történhetik a bejelentés s ha ez helyesli, a felsőház hozzájárulása sem nem szükséges, sem egyátalában nem engedhető meg s azért azt hiszem, hogy ezen esetben sem a törvény, sem a kormány semminemű alkotmányos intézkedésének praejudicium nem történik, ha a dolog lígy marad, mint van és a törvény szavaihoz szigorúan ragaszkodunk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén felírva, kérdem a t. házat •— — Helfy Ignácz: T. ház ! Kérem a t. elnök urat, hogy e kérdést ne méltóztassék szavazásra bocsátani. Ez eszmecsere volt s azt hiszem, hogy maga a t. ministerelnök ur is nem mint indítványt tette; csak szóba jött s azt hiszem, hogy bele nyugszik, hogy abban maradjon, a mint volt; mert ha szavazásra bocsáttatnék, kénytelen volnék felkérni a t. házat, hogy ép azon okból, melyet a t. ministerelnök ur jelzett, hogy ez előzmény, ne méltóztassék e felett most határozni, hanem mint rendes indítványt napirendre tűzni s alaposan megvitatni. Ez rendkívül fontos kérdés különösen azért, a mit bátor voltam jelezni, midőn a t. ministerelnök ur nem volt jelen, hogy t. i. itt előzményről van szó, mert e honvéddandárra nem volt szükség, hanem alkalmazták azt azért, hogy előzményt teremtsenek ; most ismét ezen alkalmat óhajtják kihasználni arra, hogy parlamenti előzményt alkossanak azért, hogyha netalán jövőben sokkal nagyobb mérvben fogják alkalmazni a honvédséget az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül: ha a képviselőház jóváhagyását nem birja kieszközölni, akkor a felsőházhoz folyamodhassék, apellálhasson, a hol a t. főispánok gondoskodni fognak annak elfogadásáról. (Mozgás jobb felöl.) Én tehát, ha a t. ház belenyugszik, hogy abban maradjon, a mint az meg lett szavazva, hogy erről továbbra szó ne legyen, ebbe belenyugszom s nem kívánok sem egy, sem más oldalról határozatot hozatni: de ha a t. ministerelnök ur azt, kívánja, hogy e felett szavazás történjék, én kérem, hogy a házszabályok által előirt rendben méltóztassék ezen tárgyat napirendre tűzni, hogy majd akkor mindenki hozzászólhasson és így a tárgyat teljes megfontolással döntsük el. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Legelsőbben is arra kérném a t. képviselő urat, hogy ne méltóztassék minden alkalommal isten tudja milyen kívánságokat insinuálni: (Ellenmondás és mozgás a szélső baloldalon) annyival inkább ne méltóztassék ily modorú insinuatióval élni, a melynek még csak alapja sincsen, mert én legalább a magam részéről igen jól ismerem arra nézve a parlamentarismus természetét, hogy tudjam, hogy egy, a képviselőházban kifejezett direct avagy indirect bizalmatlanság ellenében a főrendiház nem fogná a kormányt megvédeni. Ilyenféle czélzatot tehát, a mely sikerre sem vezethetne, ne méltóztassék feltételezni. Egyébiránt a dolgot magát igen fontosnak tartom, mert ez érinti a törvényhozás két házának egymáshoz való viszonyát ezen ügyben ; és épen azért abba, hogy se pro, se coutra ne döntsünk, hanem a bővebb megfontolásra ^ időt engedjünk, igen szívesen beleegyezem. (Élénk helyeslés a jobbon és balon). Elnök: Következik a pénzügyi bizottság jelentése az 1875. évi XLIX. és 1877. évi IX. t. czikkek néniely határozatának módosításáról. Ha a t. ház a törvényjavaslatot, annak indokolását és a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik venni, akkor az általános vitatkozást megnyitom, mely alkalommal az első szó az előadó urat illeti. (Felkiáltások a szélső balon. Kérünk 5 percznyi szünetet. Jobbról: Nem kell!) Hegedüs Sándor a pénzügyi bizottság előadója: T. képviselőház! A törvényjavaslat, melyet a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém elfogadásra ajánlani, kettős czélt tartalmaz. A törvényjavaslat 1. §-ában kéri a kormány felmentését egy hitelműveletre nézve, a melyet a rente kibocsátása körül az első összeg felére, t. i. 40 millióra nézve végrehajtott, eltérve a törvényben kikötött árfolyamtól. A- 2. §-ban pedig