Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

156 88. országos ülés decz^inber 18. 1878. Madarász képviselő ur két irányban tett kifogást a követett eljárás ellen, a mint monda, alaki szempontból és a dolog lényegét illetőleg. A mi az alaki szempontot illeti, őszintén megvallom, hogy miután egy oly rendeletről van szó, mely a kormány összes tagjainak aláírásával a hivatalos lapban és annak nyomán minden lapban megjelent; s miután azon rendeletnek tartalma benfoglaltatik a kormány előterjesztésében, azt, hogy a rendelet maga is mellékeltessék, szükségesnek a dolog megitélhetésére nem tartottam és nem tartom. De nem akadályozza semmi, hogy, ha tetszik, az iratok teljessége szempontjából ezen rendelet is in origine beterjesztessék. De ismétlem, a tárgy ismeretére nézve nem szükséges; lévén oly dologról szó, mely mindenki előtt, még pedig hivatalosan ismeretes. A t. képviselő ur az iránt, hogy azon eset nem forgott fenn, mely szerint a ministerium egyik vagy másik tagja ebben nem értve egyet, lépett volna ki a kormányból, megnyugodhatik már csak annálfogva is, mert a rendeleten, mely kiadatott, minden akkori minister alá vau írva, ez által bizonyítván azt, hogy e tekintetben eltérő nézetet nem táplált. [Ellenmondás a szélső balon.) Igenis, a kiadott rendeleten mindaz, a ki akkor minister volt, alá van irva, s a visszahúzó rendeleten ismét mindaz, a ki akkor minister volt, hasonlólag alá van irva. Ismétlem tehát, hogy alaki szempontból nem tartom ezen eljárást hibásnak; a tárgy ismeretére nézve nem tartom a rendelet mellékletét szükségesnek: de ha a ház irományainak kiegészítésére valaki szükségesnek tartaná, utólag azt beterjeszteni, vagy az elnökségnek átnyújtani kész vagyok. A mi a kérdésnek másik részét illeti, már az ellen, hogy a kormány a védtörvényt megsértette volna, határozottan tiltakozom. (Halljuk!) S azt gondolom, hogy helyes lesz az egész kérdést valódi mérvére leszállítani. Madarász képviselő ur úgy fogta fel e kérdést, mintha ezen honvéddandár egészében utaltatott volna kivül; az ország határán egy hadi actióban részt venni. Ekkor is talán túlhajtottak azon kívánalmak, melyeket ő kifejezett; még ekkor sem állana szerintem a törvénysértés vádja a kormányra nézve. De annál kevésbé áll most, midőn nem arról van a szó. Elmondja maga e jelentés, hogy az ország déli határain levő rendes katonaságot alkalmazni kellvén az ország határán kivül; szükséges volt, hogy az ország határán a belbiztonsági szolgálatot más csapatok teljesítsék. E belbiztonsági szolgálat teljesítésére rendeltetett azon honvéddandár; de a kormány tudva azt, mit alig hiszem, hogy valaki, a ki a határszéli szolgálat természetét ismeri, tagadhatna, hogy előállhat azon eset, miszerint egyik-másik csapat a határszéli szolgálat teljesítése közben kénytelen átlépni az ország határait: annyira scrupulosus volt, hogy még ezen eshetőséggel szemben is kötelességének tartotta a honvédségnek az ország határain kívüli alkalmazhatására nézve a törvényben megszokott feltételt megtartani, azaz a kormány összes tagjai — az országgyűlés nem lévén együtt — saját felelősségükre kiadták a rendeletet; de nem arra, hogy e honvéddandár az ország határain kívüli actióban alkalmaztassák, hanem arra, hogy az ország határszélén teljesített belszolgálat közben, ha ebből kifolyólag szükségessé válnék, esetenként a határt is átléphesse. Erre kell redukálnom a dolgot; mert erre redukálják maguk a tények. Hogy tehát a kormány részéről bármi néven nevezendő törvénysértés követtetett volna el, bebizonyítani, azt gondolom, senki sem fogja. De még egyet kívánok megjegyezni. A t. képviselő ur attól fél, hogy ismét odatereltetnek a magyar képviselőház és törvényhozás jogai: a sérelmi politika terére, és itt felhozza a só áráról szólott törvényt. Én azt gondolom, t. ház, hogy a kettő közt igen nagy különbségvau. Ha abban a régi időben a kormányok valamiben intézkedtek, a törvényhozás elébe lépni és a törvényhozás jóváhagyását kikérni, a törvényhozásnak felelni, politikailag felelni kötelezve nem voltak. Akkor nem volt más módja a törvényhozásnak, mint sérelmi felirat által a fejedelem előtt a törvénysértés ellen tiltakozni. Ma, ha a kormány eljár saját hatáskörében, azon meggyőződésben, hogy törvény szerint járt is el; mégis ily esetben magától köteles a törvényhozás megegyezését kikérni, mely ezen helybenhagyását megtagadhatván, ez az egész kormány helyzetére és létére döntő befolyást gyakorol. Hasonlatosságot tehát a két helyzet köztt találni nem lehet. Én, t. képviselőház, azzal zárom nyilatkozatomat, hogy miután meggyőződésem szerint a kormány által elkövetett törvénysértésről nem lehet szó; de sőt a kormány a legnagyobb scrupulositással akar eleget tenni és tett is eleget az 1868. törvény rendeletének; és miután szükséges volt az, hogy az ország déli határai, midőn onnan a rendes csapatoknak el kellett vonulni, a belszolgálat tekintetéből a kellő erővel elláttassanak ; és miután ezen szükségnek megfelelni, azt gondolom már csak pénzügyi tekintetből is a leghelyesebb volt, a határon levő erő alkalmazása által: mindezek után kérem a t. házat, hogy a ministeriumnak e tekintetben követett eljárását jóváhagyni, illetőleg a véderŐ-bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Szende Béla honv. minister: T. ház! Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni , nem akarok a dolog formai részére fölhozottnkra reflectálni, erre úgy is megfelelvén a ministerelnök ur; sem azt nem akarom ismételni, a mi