Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

38. országos ü!' ; 3 űeczember 18. 1878. 157 az indokolásban, illetőleg a kormány előterjesz­tésében bennfoglaltatik; hanem engedje meg a t. ház, hogy a dolog tisztázására nézve néhány tényt elmondjak. Nem akarok belebocsátkozni annak a kér­désnek a fejtegetésébe, volt-e háború, vagy nem, vagy hogy egy pár ezer embernek ottléte vál­toztatást tett-e a helyzeten vagy nem: csak azt nyilatkoztatom ki, hogy ezen honvéd-dandár csak­ugyan másra nem volt alkalmazva, mint arra, a mire felhatalmáztatott: a határőrzés szolgálatának teljesítésére. Ezen dandár, mint olyan, a határt át nem lépte; ez a dandár soha sem volt az ott vezénylő főhadparancsnokság alá helyezve. Ez a dandár egyedül a horvátországi had főparancsnok­sága alatt állt, tehát egyenesen csak a határ védelmére volt utalva. Hogy pedig erre szükség volt, ezt, azt gondolom mindazok, a kik ismerik az ottani viszonyokat, át fogják látni, s ezt a szükséges tények is bizonyítják. így például szeptember 8-án Prosiczeni-Kamennél, tehát Hor­vátországba, áttörtek a bosnyák csapatok és ott folyt a harcz Horvátország területén. Volt vesz­teség egy halott és két sebesült. Szeptember 11-dikén Prosiczeni-Kamen és Ljeskoráez köztt, tehát ismét Horvátország hatá­rára jöttek át a bosnvák felkelők, és ott folvt a harcz. Ismét egy halott, meg talán két sebe­sült volt. Madarász Jószef (közbeszól): Soká értek Pestre! Szende Béla honvédelmi minister: Ha Madarász képviselő ur azt érti, miért jöttek át, ennek okát nem tudom, én csak a tényt hozom fel és tény az, hogy ott voltak. De nemcsak most történt ily betörés, és e század folyama alatt nem ez volt az első eset, hanem igen gyakran ismétlődött, hogy bosnyákok áttörtek Horvátországba; sőt egy ízben, gondo­lom 1822, vagy 1824-ben egész Károly városig nyomultak előre. S miután most is lehetett ily betöréstől tartani: azért volt szükséges, hogy azon dandár rendeltessék oda a határ védelmére; mert ha azon dandár nem jön oda, minthogy a határt mindenesetre meg kell védeni, főleg ott, hol a határt csak ideális vonal képezi, egy ren­des csapatot kellett volna mozgósítani, s azt hiszem, hogy bizonyosan nem vette volna senki kedvesen, Madarász képviselő ur sem, ha még más csapatok mozgósittatnak. (Felkiáltások jobb­felöl : Hátha a székesfehérváriak mozgósittaftak volna!) E dandár, mely jelesen teljesítette föladatát, ott helyben volt, nem más területről jött és ez a pénz szempontjából is fontos, mert más az, ha egy odavaló csapat vétetik igénybe és más, ha távolabb vidékről jön. Tehát a szükségesség és czélszerú'ség be van bizonyítva. Jelentést adatván magamnak minden egyes esetről, mondhatom 8 —10 és 6 ember, legfölebb egy fél szakasz őrjárati szolgálatközbcn, ha itt­ott gyanús jeleket látott, átlépte a határt; de soha egész zászlóalj, s ha e néhányan átléptek is, akkor is csak 4—-5 órára lépték át a határt. De ismétlem, soha egy egész zászlóalj. Minthogy azonban egész őszinteséggel akarok szólani, jelen­tenem kell a t. háznak, hogy Bihács és Kladus­nál három század, -— de még ott sem egy egész zászlóalj, — mely ott épen őrjáraton volt, átment a határon és fedezte az ott vezénylő tábornok mozdulatait, de ott sem lépett közbe tettlegesen; ámbár, ha arra szükség lett volna, a törvények értelmében azt is megtehette volna. És így, mikor az a honvéd-dandár egészen más viszonyok köztt állott a határon, mint azon csapatok, melyek Boszniába mentek s annak egészen más kötelessége volt, mint azon csapa­toknak, a mint az határozottan meg van mondva a jelentésben: akkor én azt hiszem, hogy kér­hetem a t. házat, hogy a bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfdöl) Molnár Aladár: T. ház! Az én vélemé­nyem szerint is a tárgyalás alatt levő ügyben két kérdés merül fel. Először az, hogy a kor­mány alakilag a törvény értelmében járt-e el? és másodszor az, hogy ha alaki tekintetében az eljárás a törvénynek megfelel is, vájjon maga az intézkedés a "törvény értelmében eléggé indo­kolt-e? Valósággal felmerült-e azon szükség, mefynek folytán a honvédséget mozgósítani is és esetleg a határon kivül is oly sürgősen kellett alkalmazni, hogy a törvényhozás beleegyezésének kikérhetéseig az elhalasztásból veszély szárma­zott volna? Igen vagy nem? A jelen esetben", miután az országgyűlés együtt nem volt, a törvény értelmében az összes ministerium felelősségével lehetett csak a honvéd­ségét a határon túl rendelni, és úgy tudom, ez így is történt. Helyesnek tartom ugyan részemről is Mada­rász t. képviselő urnak azon észrevételét, hogy az erre vonatkozó okmány, maga a rendelet most a jelentéshez melléklendő lett volna, mert a képviselőház tagjaitól nem lehet azt kívánni, hogy egy augusztus hóban megjelent rendeletet a hivatalos lapból olvassanak, vagy arra szóról­szóra emlékezzenek. A képviselőknek az ezen házban való tárgyalásoknál támaszkodniuk kell a ház asztalára tett előterjesztésekre és annak mellékleteire. Szükséges lett volna tehát, ha nem is az illető ministertanács jegyzőkönyvét, de azon legalább ministeri tanácsban eszközölt és az összes ministerium által aláirt rendeletet bemutatni. Azonban elismerem, hogy ez csak alaki és pótolható hiány. Egyébiránt annyira ismeretes a dolog, hogy ebbőí a mulasztásból nehézséget

Next

/
Thumbnails
Contents