Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

88. országos ülés deczember 18. 1878. 155 pedig, ha háború veszélye fenyeget, akkor megengedhető a honvédségnek mozgósítása. A harmadik szól most már a honvédségnek kivételesen a magyar korona országainak határain túl való alkalmazhatásáról veszély esetében. Már most én, ha meggyőződésem szerint nyilatkozom ezen eseményről—a mint úgy is akarok nyilatkozni — nem engedhetem meg azt, hogy Magyarországot veszély fenyegesse, ha csak háborúban nem áll Magyarország, vagy ténylegesen háború veszélye nem fenyegeti. [Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) En mindkét esetet tagadom a jelen kérdésnél. Tagadom először, hogy volt háború, mert hadüzenet nem volt. (Helyeslés a széhö baloldalon) Háború nem volt. Önök maguk azt mondják, hogy csak az európai, a berlini összejövetel által elvállalt kötelezettség f által foglalták el azokat a tartományokat. Én állítom, hogy egy velünk békében élő államhatalomnak birtokait erőszakkal, erőhatalommal vették el, {Igaz! ügy van! a széhö balon) és még azon berlini^ szerződésben kikötött feltételeket sem tartották tiszteletben; (Igaz! ügy van! a szélső balon) mert azok is követeltek egy bizonyos előegyezményt. Háború nem lévén, tagadom a 2-ik §. esetét, hogy háború veszélye fenyegetett volna bennünket. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) Ha valamely államba rablóként betörünk és azon állam polgárai védik magukat, csak a természet és igazságszerííen nekik parancsolt kötelességet teljesítik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon) Tehát sem háború nem lévén, sem háború veszélye nem fenyegetvén, nem volt ok; legalább nem volt törvényes ok és jog, a mely szerint a ministerek ajánlhatták volna ő felségének, hogy engedje meg, miszerint kivételesen az ország határain kivül alkalmaztassák a honvédség. Én nagyon jól tudom, hogy az 1867 — 68-iki törvények meghozatalánál igen sok feladatott azon jogokból, melyeket az ország azelőtt élvezett. I)e azt is jól tudom, hogy azon egyén, a kinek 67-iki működését mindig helytelenítettem ; de a ki vezére volt az egyezkedésnek, Deák Ferencz jól tudta Magyarország történelmét, hogy 1848 előtt mindig csak sérelmi országgyűlés volt Magyarország országgyűlése. Miért óhajtotta tehát a parlamenti kormányt? Azért, hogy a sérelmi tér ne legyen az, a melyen ismét az ország ereje és minden óhajtása megzsibbasztassék. Lehetetlen tehát, hogy azon férfiú, bármennyit adott is fel ezen törvény szakaszának megalkotásakor, szeme előtt ne tartotta volna azt, hogy legalább a honvédségnek az ország határain kivül való alkalmazása máskor soha ne legyen megengedhető, mint ha háború, vagy ha ennek veszélye fenyegeti az országot; de ekkor is csak az országgyűlés előleges beleegyezésével, veszély esetében pedig az országgyűlés utólagos jóváhagyásával. Valóban, ha most élne azon férfiú és megtagadná ezen intentiót, azt volnék kénytelen ellenében felhozni, hogy ezzel csak azt akarta az ország ebbeli jogára nézve, a mit azelőtt az ország sérelmi terén mindig panaszolt. Például, mint a só-kérdésben, a melyben szintén kimondatott, hogy annak ára az országgyűlés beleegyezése nélkül sohase emeltessék, de egy szerencsétlen záradék szúratott a törvénybe, s^ez: „A rendkívüli szükség esetét kivéve." Én azt mondom uraim, hogy ezen záradékkal, „ha az országot veszély fenyegeti", vagy „ha a halasztásból veszély támadna, és az országgyűlés nem volna összehívható, azt lehetne mondani, hogy hasonlólag azt akarták eszközölni, miként 1848. előtt eszközölték a törvényt. De ezért nem akarom hinni, és mert nem hihetem, és ha így volna is, óhajtom, hogy egyszer már emelkedjék az ország a kötelesség és jogérzetnek azon álláspontjára, hogy ha van egy törvény, a mely az országnak jogokat biztosít, ne a ministerek legyenek azok, a kik ezt mindig az országgyűlés és a népképviselet ellenében, vagy legalább annak jogai megszorítására használják fel, hanem a ministerek legyenek az elsők, kik oda álljanak és mondják ő Felsége előtt! „Uram, királyom, ezt a törvény, az ország képviseletének jóváhagyása nélkül nem engedi; nincs^ veszély, tehát hívjuk össze az országgyűlést. Én nem tudom, mennyi volt azon dandár, de legyen bár három vagy négy ezer egyén, melyet az ország határáig rendelhettek, azonban ennek az országhatáron kivül való rendelése csak nem menti meg a veszélytől az országot, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ez lehetetlen. íme tehát maga az eset olyan, hogy lehetetlen, hogy önökben is fel ne támadjon, fel ne éledjen a kötelességérzet, hogy ismerjék be, miszerint, ha jó akarattal is, de az ország és a törvény ellenére, az országgyűlés és az ország képviseleti jogainak ellenére majdnem ismét a sérelmek útjára terelték az országgyűlést. És — mert így vagyok meggyőződve, azért, a következő ellenindítványt terjesztetni be: „A ministerium által kért és a véderő bizottságtól ajánlott utólagos jóváhagyás a ministerium előterjesztésének nemcsak alaki hiánya, hanem főleg az 1868. XLI. t. ez. rendeletének megsértése miatt, a képviselőház által meg nem adatik." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott ellenindítvány fel fog olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa az ellenindítványt.) Tisza Kálmán ministereinök: Ha a t. ház megengedi, azon igen fontos szempontokra, melyeket Madarász t. képviselő ur felhozott, akarok pár szóval reflectálni. (Halljuk!) 20«