Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

92 11* országos ülés november 2.1878. a kormány, illetőleg Tisza Kálmán, mint ideiglenes minister s aláirta a korona ép úgy, mint bármely más előterjesztést. Előre bocsátom ezt azért, mert némelyek azon véleményben voltak, hogy ezen leirat tartalmának megváltoztatását kérni, mintegy tiszteletlenség a korona irányában. Ez tévedés, már azon oknál fogva, melyet az imént jeleztem, hogy ez a kormánynak egyik ténye, a melynek megváltoztatását minden képviselő bátran kérheti; de tévedés magában véve is, mert méltóztatik emlékezni reá, hogy például a a múlt országgyűlés végén, a midőn már tudva volt, hogy a jelen országgyűlés október 17-ére fog összehívatni, akárhány oldalról hangoztatott itt a házban, hogy az országgyűlést előbbre kellene összehívni; azon napon, midőn a királyi leirat felolvastatott, maga a ministerelnök mondta, hogy ha szükséges lesz, lehet az országgyűlést előbb összehívni. Tehát ez is jele annak, hogy a királyi leiratokat parlamentáris utou ép úgy lehet megváltoztatni, mint minden mást. Van tehát összesen véve előttünk négy indítvány. Az első a kormány indítványa kir. leirat alakjában, (ügy van! Helyeslés a szélső balon!) hogy a delegatiók f. hó j 7-én összehívassanak. Ezzel szemben Madarász József és Szilágyi Dezső t. képviselő urak két, lényegre nézve ugyanazonos és csak alakra nézve különböző azon indítványa, hogy ezen határidő elhalasztassék, és végre ott van a negyedik indítvány, a mely tegnap n+yújtatott be Molnár Aladár t. képviselő ur által a berlini szerződés I előterjesztésére nézve. A mi ez utóbbit illeti, megvallom, hogy rendes körülmények közt teljesen megnyugodnám azon féligéretet tartalmazó nyilatkozatban, melyet a t. ministerelnök ur előttünk tegnap tett, — mert gentlemanok közt szokás egymás szavának hitelt adni, azon embernek szájából pedig, a ki egy j nemzet kormányának élén áll, egy féligéretnek legalább annyit kell érni, mint más ember egész Ígéretének. Fájdalom azonban, hogy a mi speciális viszonyaink között, én az ily nyilatkozatban megnyugvást nem találok; mert oly kormányférfiúval van dolgunk, a kiről tudjuk, hogy mesterségesen úgy rakosgatja a szavakat, hogy majdan a körülmények szerint hol feketének, hol fehérnek magyarázhassa a dolgot; midőn szemben j állunk oly kormányférfiúval, a ki finom distinctiót tesz szándék és czél közt, akkor nekem világos nyelvezet, világos Ígéret kell. Már pedig mikép \ hangzik a t. kormányelnök ur tegnapi Ígérete? j 0 arra kéri a t. házat, hogy ne méltóztassék azonnal határozni Molnár Aladár t. képviselő ur indítványa felett, mert „talán esetleg lehet mégoly helyzetben", hogy oly nyilatkozatot tegyen ; legfeljebb két-három nap^ alatt, a mely e köve- I telest feleslegessé teszi. Én, t. ház! nem lehetek I megnyugtatva akkor, a mikor Tisza Kálmán ministerelnök ur nekem azt mondja: két-három nap múlva „talán esetleg" nyilatkozatot fog tenni, s nem azt, hogy a szerződést be fogja terjeszteni. Annál kevésbé tehetem, hogy ne reflectáljak azon ép oly helytelen, mint veszedelmes theoriákra, melyeket az ideiglenes ministerelnök ur tegnap egy nyilatkozat kíséretében a delegatiók hatáskörére vonatkozólag itt előadott. Azt mondja a t. kormányelnök ur, hogy egyáltalában nincs ország a világon, melyben a törvényhozások döntenének a nemzetközi szerződések felett, s hogy azok elfogadásától vagy el nem fogadásától függne a nemzetközi szerződések végrehajtása. Ha mi, t. ház, az alkotmánynak betűihez akarunk alkalmazkodni, ha a formát fölébe teszszük a lényegnek: akkor áll, hogy az egész világon a kormányok kötik meg a szerződéseket, s az országgyűlések utólag akár helyeslik, akár nem helyeslik azokat, a szerződések meg vannak kötve. De valódi alkotmányos országban nem történhetik az, hogy a kormány oly szerződést kössön, mely az ország közvéleményével és az ország érdekeivel összeköttetésbe jön. (Helyeslés a szélső halon.) Mihelyest a kormány egy nemzetközi szerződést akar kötni: először tájékozza magát a közvélemény iránt és addig nem megy bele a szerződés megkötésébe, míg a közvélemény vele egyet nem ért, vagy pedig capacitálni igyekszik a közvéleményt, és csak akkor köti meg a szerződést, ha ez neki sikerűit. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy itt a főkérdésre, a keleti politikára nézve nem úgy áll a dolog; mert igaz, hogy jelenleg ideiglenes a kormány, de ezen politika inaugurálva lett egy nagy többség által támogatott kormány által Engedelmet kérek, ez is áll, ha tisztán betű szerint vesszük a dolgot: de erkölcsileg nem áll, mert igaz, hogy volt ugyan állandó kormány, de oly kormány, mely az országgyűlés többsége által támogattatott volna e házban, a keleti politikát illetőleg, nem létezett, mert ezen kormány a keleti politikában soha sem tett határozott nyilatkozatot. Támogattatott azon kormány a többség azon bizalmánál fogva, a melyet iránta táplált, mely azonban nem hitte, hogy az ország érdekeivel ellenkező politikát kövessen. De nem is támogathatta igazán, mert a kormány hozzá intézett számos kérdésre csak azt felelte, hogy oly politikát követ, mely az ország érdekeit meg fogja védeni. Lehetetlen és nem is tartom helyén valónak , most reflectálni mindazon theoriákra, melyeket a ministerelnök ur tegnap tett. Majd lesz erre alkalmam a válaszfelirati vita alkalmával nyilatkozni. Yan azonban egy, a mit el nem hallgathatok. 0, nem tudom, milyen czélzattal, praeoccupálja a válaszfelirati vitát azzal,