Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

10. országos ülés november 1. 1878. 77 valóságos kifolyása, s akkor azon nehézség el lesz hárítva, mely a delegatió elé kerülő ügyek­nek elintézését akadályozza, — vagy pedig a többség másként nyilatkozik, ekkor más minis­terium jön helyébe, s így mind a két esetben fog alakulni oly többség, mely határozott véle­ményt nyilvánít a külügyekre nézve és lesz oly kormány, mely e többséget képviseli, melylyel egyetértésben vezetheti a közös külügyminister is a külügyeket. A harmadik mód, melyen meggyőződésem szerint az 1867-iki törvényhozás biztosítani akarta a magyar törvényhozásnak önállóságát és a ma­gyar törvényhozásnak őt természettel megillető jogát, azon viszonyban áll, a melyben az 1867-iki törvényhozás a delegatiókat a magyar ország­gyűléshez helyezte; a mely viszony szerint a delegatió nem önálló akár törvényhozó, akár politikai tanácskozó testület, hanem a magyar országgyűlésnek időről időre és pedig rövid időre kiküldött bizottsága. Tehát a dolog természeténél s az egész 1867-iki kiegyezés szelleménél s intézményeink szervezeténél fogva, a delegatiónak a magyar országgyűlés kifolyásának kell lennie, azon szellem kisugárzásának, a mely szellem a magyar országgyűlést áthatja s vezeti. Hiszen csak innen érthető az is, hogy a delegatió tagjait a magyar országgyűlés nem három esztendőre választja meg, mint pl. választja a horvát ország­gyűlés a közös magyar országgyűlésre az ő kép­viselőit, hanem csak egy évre, a háznak egy ülésszakára, úgyszólva a delegatiónak is egy ülésszakára. Azon természetes oka van ennek, mert az országgyűlésben időnként felmerülhető külön­böző kérdéseknél változhatik a többség nézete, vál­tozhatik az országgyűlés nisusa, iránya, felfogása. Igen természetes, hogy ép ezért mindannyi­szor, a hányszor újból összejönnek a delegatiók, kell, hogy azok az országgyűlés netalán meg­változott szellemének, törekvésének kifejezői legye­nek. De ha most a delegatiók összejönnek, müködésöket megkezdik, mielőtt hivatalosan, nyil­vánosan ismerhetnék a magyar képviselőház szel­lemét, a külpolitikában elfoglalt magatartását, irányát, törekvését, kérdem: vájjon lehet-e azon delegatió a magyar országgyűlés szellemének kifolyása, kifejezése? Lehet-e azt mondani, hogy az a házban nyilvánult szellemnek kisugárzása? Egészen megfordítva. Ez épen olyan, mintha e gy pyramist csúcsából akarnánk felállítni, a helyett, hogy az alapból. (Mozgás középen. Helyeslés bal/elöl.) Az a piedestál, az az alap, a melyen a delegatió nyugszik, a magyar országgyűlés; kifo­lyása, csúcsozata a delegatió, nem pedig meg­fordítva. Ha most a delegatió előbb fogja ez ügyeket tárgyalni, s előbb fog határozatokat hozni, s megállapodásra jutni; a mely határo­zatokat a korona is szentesíteni fog, s ha a magyar országgyűlés oly határozatokkal áll szemben, melyeket a korona is szentesített, s melyeket ha meg akar változtatni, összeütközésbe jön a koro­nával: ez tökéletes visszás eljárás azon szel­lemmel, melyet az 1867-iki törvényhozás a dele­gatiók intézményénél, a magyar alkotmányosság biztosításának szempontjából megállapított, s életbe­léptetett. Előbb említem, t. ház, hogy azon egyik \ nagy biztosíték arra nézve, hogy a delegatió az | ország önállóságát és jogait ne absorbeálhassa, | abban áll, hogy magában a törvényben azon delegatiók jogköre kijelöltetett és pedig nemcsak arra nézve, hogy általában micsoda ügyek felett | fognak azok tanácskozni, hanem arra nézve is. I hogy azon ügyekben micsoda mértékig terjedhet í ki az ő joguk. De ha azon részletek nem foglal­tatnak mindenekelőtt, az kétségtelen, hogy két nagy ügyet nevez meg a törvény, mint a dele­I gáti ók elébe tartozót: a külügyet és a hadügyet. Később azt mondja a törvény, hogy semmi más 1 ügyekkel és más mértékben, mint a melyek világosa 1 . 1 , kijelöltettek, a delegatióknak foglal­kozniuk nem szabad. De vájjon a jelen esetben a delegatiók csak külügyekké] és hadügyekkel fognak foglalkozni? ez legalább is nagy kérdés. Hisz mi az a külügy? A külügy egy államnak vagy egy monarchiának más államokhoz való cselekvése, actiója és viszonyban álló ügye; de most, miután Bosznia és Herczegovina elfoglal­tatott, azon elfoglalt tartományok admiuistratiój a és szervezése és az erre vonatkozó költség vájjon \ külügyet képez-e? Melyik állam irányába való | cselekvése lesz ez a monarchiának, melyik állam iránt való viszonya fog ebben rendeztetni a mon­archiának? Hisz külügy alatt csak egy államnak más államhoz való actiója és viszonya értetik. Vájjon az elfoglalt Bosznia és Herczegovina administratiója és szervezése egy más állam iránti actió; ha azon tartományok felett a tulajdonjogot nem birja ugyan, de tényleges birlalásábau van a monarchia azon tartományoknak; és azon tar­tományok kebelében való cselekmények és a | monarchia által — helyesen, vagy nem helyesen, az más kérdés — tényleges szervezése és ad­ministratiója, s az ezekre vonatkozó költségek nem egy idegen állam iránt való cselekvény? Hogy lehet ez külügy? s ha nem külügy, hogy tartozhatik a delegatió körébe? (Helyeslés bal­felöl.) Ha a delegatiók ezekben határoznak, melyik törvény az, melynek szakaszánál fogva erre jogo­síttattak? Nem támadhat-e innen mindjárt az első alkalommal collisió, s a delegatiók vagy vissza­utasítják, vagy kijelentik, hogy ez ügyeket nem tartják illetékességük körébe tartozóknak, vagy pedig ha ő Felsége által szentesítendő határo­! zatokat hoznak, kész a collisió a delegatió és az 1 országgyűlés között.

Next

/
Thumbnails
Contents